A GVH döntések margójára

Szeretnénk előzetesen leszögezni, hogy a fogyasztóvédelmi szervek és a Gazdasági Versenyhivatal munkáját fontosnak tartjuk és azt messzemenőkig támogatni kívánjuk. A jogszabályok helyes alkalmazása és betartása minden demokratikus állam alapja, a normák követése állampolgári kötelesség. Mégis, ezt a bejegyzést azért tartjuk fontosnak, mert az utóbbi időszakban sokan félreértették mindazt, ami egyes gyártók és termékek körül zajlott, ezért úgy gondoljuk, érdemes ezt a kérdést alaposabban körüljárni.

Fontosnak tartjuk azt is tisztázni, hogy nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben és nem tartjuk helyesnek, ha a Gazdasági Versenyhivatal döntéseit valaki koncepciós eljárásnak címkézi, mert ez nyilvánvalóan nincs így.

Az elmúlt időszakban a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárások során tetemes összegű bírságot szabott ki olyan hazai vállalkozásokra, amelyek daganatos betegek részére gyártanak és fejlesztenek különböző készítményeket. Az eljárások jogalapja, hogy a gyártott termékek nem gyógyszerek, ezért ezen készítményeknek a hazai jogszabályok értelmében tilos betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani. A GVH-nál ezt a furcsa jogszabályi előírást szó szerint értelmezik és igyekeznek maradéktalanul betartatni: egy élelmiszernek nincs és nem is lehet gyógyhatása, függetlenül attól, hogy a tényleges gyógyhatást klinikai vizsgálatok is igazolják. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy élelmiszer esetében gyógyhatásról – függetlenül attól, hogy az létezik, vagy nem – még beszélni sem szabad. A kiszabott bírságok megrendítő hatást mérnek az egyébként sem könnyű anyagi helyzetben lévő vállalkozásokra.

A GVH súlyosbító körülményként értékeli, ha valaki daganatos betegeken szeretne segíteni, mert szerintük ez a fogyasztói csoport sérülékenyebb. Ez egyfelől helyes, hiszen a fogyasztót védi, ugyanakkor félreértelmezhető, mert bűnös dolognak állítja be, azt aki segíteni szeretne a másik embertársán. A valóság ezzel szemben az, hogy a GVH által megbírságolt gyártók többsége – személyes tapasztalatból tudjuk – jószándékú, tisztességes és erkölcsös vállalkozás.

Mint azt a GVH jogértelmezése is leírja, a tudományos eredményeket a gyártóknak nem lett volna szabad a lakosság felé kommunikálniuk. Miközben elismerjük, hogy ebben a gyártók hibát követhettek el, hadd tegyünk fel egy fontos kérdést: vajon elvárható egy kutatótól, hogy fiókban titokban tartsa azokat az eredményeket, amivel embertársain segíthetne? Véleményünk szerint igazságtalan az olyan jogszabály, amely miatt saját tudományos eredményeket cenzúrázni kell.

Ráadásul, a közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal egyazon kalap alá vette az összes gyártót, tekintet nélkül arra, hogy az állítások egyébként igazak voltak, vagy sem. Ugyanis az egyik gyártó azért kapott bírságot, mert elmondta az általa végezett és publikált kutatásokkal kapcsolatos tudományos eredményeket, de ezt a GVH szerint nem lett volna szabad megtenni, mert ezzel beleütközött a gyógyhatás állítással kapcsolatos jogszabályi tilalomba. Ezzel szemben a megbírságolt vállalkozások másik csoportjába azok kerültek, akik szándékos módon becsapták a fogyasztókat. Óriási különbség van a GVH által megbírságolt gyártók és termékeik minősége, szakmai megalapozottsága között! Viszont abból, hogy valamennyiünk ügyét azonos mérce szerint bírálták el, egyedül a valóban hazug termék gyártója profitált. Ez picit olyan, mintha ugyanúgy bűnözőként tekintenénk azokra a honfitársainkra, akik a kommunista diktatúra elnyomása miatt ültek börtönben, és azokra, akik valóban bűncselekményt követtek el.

A GVH döntését a sajtóban egyesek úgy értelmezték, hogy a megbírságolt termékek hatástalanok és a gyártók becsapták a fogyasztókat. A médiában uralkodó rosszindulat a GVH döntésének a félreértelmezésével párosul és mindez azt eredményezi, hogy saját hazánkban ma ellenségként tekintünk olyan vállalkozásokra, akik arra tették fel az életüket, hogy honfitársaikon segítsenek. Ezt a bejegyzést azért is készítettük, mert úgy érezzük, a törvények nem mindig az igazság oldalán állnak. Ugyanis a GVH egyetlen esetben nem vizsgálta a megbírságolt termékek mögötti tudományos eredményeket és mégis hatástalannak kiáltották ki valamennyi termékeket, amely így ebben a formában nem felel meg a valóságnak. A bírságot a gyártók sok esetben amiatt kapták, mert a tudományos eredményeiket a lakosság felé kommunikálták. Ebből tehát nem az következik, hogy ezek a termékek rosszak lennének, hanem csupán annyi, hogy a gyártó nem volt elég körültekintő a kommunikáció során. De ettől még az állítása tartalmilag igaz lehetett! Számos olyan hazai gyártó van, akinek a termékei mögött megalapozott tudományos eredmények állnak: a kutatásokat neves hazai és külföldi szakemberek végezték, az eredményeket ún. peer-reviewed lapokban publikálták és a kommunikációban erre hivatkoztak.

Véleményünk szerint egy ilyen eljárás során meg kellene különböztetni azokat a szereplőket, akik nem érdemlik meg azt, hogy bűnözőnek legyenek megbélyegezve. Az 56-os forradalom miatt a kommunista diktatúra által börtönre ítélt emberek sem lesznek „bűnözők“ attól, mert történetesen börtönben ültek! Sőt, azáltal, hogy ártatlanul ültek, ma hősként tekintünk rájuk.

(Illusztráció: Varázsló a szentélyében, The Astrologer of the Nineteenth Century)