Divat lett szapulni a kiegészítő szereket

Belegondoltál abba, hogy azokat a kutatókat, feltalálókat, akik az általuk gyártott termékeket felfedezték és küzdenek az elismertségükért, más országokban kitüntetnék és nem megbírságolnák? Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy milliós nagyságrendű azoknak a száma, akiken magyar feltalálók termékei segítettek az elmúlt két évtizedben. Bár tény, hogy az általuk felvállalt küldetés megítélése még két évtized elteltével is megosztja a gyógyító szakma képviselőit, egyre több pozitív változás tapasztalható ezen a területen.

Azt szeretnénk, ha ebben a változásban te is – velünk együtt – odaállál ezek mellé a nagyszerű kutatók, feltalálók, cégalapítók mellé! Mindannyian joggal várhatjuk el a hazánktól, hogy elsőként itthon legyünk sikeresek és ne ez legyen az a hely, ahol elgáncsolnak bennünket.

Ezek a magyar szakemberek nevéhez fűződő találmányok egységes rendszerben egy új kategóriát teremtettek: a magyar-fejlesztésű, kiegészítő-onkológiai termékek rendszerét. Még az Egyesült Államokban sincs ennyi, a daganatos betegséget megcélzó integratív/komplementer termék. Véleményünk szerint ebben az új kategóriában rejlő nemzetgazdasági érték óriási értéket képvisel. Állami támogatással világszerte nagyon sok embernek segíthetnénk leküzdeni vagy elviselhetőbbé tenni a betegséget.

Őszintén, nem értjük, hogy a sajtónak miért kell lépten-nyomon belerúgnia azokba a jószándékú magyar kutatókba, akik a maguk szerény lehetőségeihez mérten tenni szeretnének ezért az országért. Miért olyan nehéz elképzelni, hogy vannak emberek, akik azt szeretnék, ha a rákbetegeknek egy picit jobb lenne?

Amit az elmúlt húsz évben személyesen tapasztaltuk, hogy hazánkban gyakori a szakmai irigység, ami nemegyszer nagyképűséggel és az angol nyelvtudás hiányával párosul. Tisztelet a kivételnek, de sajnos a többség esetében a szkepticizmus mögött tudatlanság áll. Az is igaz, hogy ún. szakértői körökben divat szapulni a kiegészítő szereket, mert ez sokkal egyszerűbb, mint elmélyedni az angol nyelvű tudományos cikkekben. És persze sokkal könnyebb egy negatív kultúrában élni, mint letenni valamit az asztalra, hogy pl. eljusson odáig, hogy publikálhat, vagy egy Nobel-díjastól kap felkérést egy közös kutatómunka beindítására. És ami az anyagiasságot illeti, a hálapénzről ne is beszéljünk, arról a hálapénz-elvárásról és elfogadásról, amivel sokszor a gyógyíthatatlan beteget és hozzátartozóit gátlástalanul képesek egyesek kifosztani.

Biztos, hogy a szkepticizmus módszerében vannak hasznos elemek, de legalább ennyire kártékony, amikor vallás helyett vallássá válik. Miért pont abban értsünk velük egyet, hogy mindent ki kell önteni az ablakon, ami nem kapott gyógyszer besorolást?

Találjuk meg a közös nevezőt, a hitet abban, hogy a dolgok megváltozhatnak, ha mindannyian akarjuk! Win-win, ha tudományos körökben a magyar találmányok iránti nyitottság lenne az uralkodó trend és nem azok zsigerből történő elutasítása. Az építő jellegű kritikát mindenki szívesen fogadja! Azt szeretnénk, ha mindenki meglátná azt, ami a legfontosabb: egy újabb lépést a rák legyőzése felé, amivel végső soron az itt élő magyar embereket lehet szolgálni.

Meggyőződésünk, hogy Magyarország egy jobb hely lenne ezután!

(Illusztráció: John Dee és Edward Kelley felkeltik a holtakat, The Astrologer of the Nineteenth Century)