Rosszindulat és előítéletek

Az Onco-Blog egyik legfontosabb felvállalt küldetése a daganatos betegek kezeléseit kiegészítő integratív és komplementer készítmények támogatása, ezért szeretnénk megosztani a véleményünket a sajtóban rendszeresen megjelenő, véleményünk szerint rosszindulatú, felületes és általánosító írásokkal összefüggésben. Ezen írások közös jellemzője, hogy az újságíró „meggyőződése“ nem tényeken, hanem a saját rosszindulatú véleményén alapul. Az alábbiakban szeretnénk elmondani a véleményünket a leggyakoribb ferdítésekről és előítéletekről. Véleményünk szerint a daganatos betegek kezeléseit kiegészítő szerek fejlesztőit, gyártóit befeketítő írások számos esetben hazug képet festenek erről a területről. Sajnos előfordul, hogy ezer sebből vérző cikkek akarják kioktatni a magyarokat arról, hogy mi a tudomány, meg ki a sarlatán, és minek van gyógyhatása. Bízunk benne, hogy a média a jövőben több lehetőséget fog biztosítani olyan vélemények közlésére is, amelyet nem a gyűlölet itat át, hanem a becsületesség, a nyitottság és a szakszerűség.

A rákbetegeket csak kihasználni lehet

Szeretnénk leszögezni és világossá tenni: Magyarországon és az Európai Unióban semmilyen jogszabály nem tiltja azt, hogy valaki daganatos betegek részére terméket fejlesszen vagy ilyen terméket értékesítsen. Ezt egyébként a Gazdasági Versenyhivatal sem tiltja, hanem csak annyit jegyez meg, hogy ez a fogyasztói csoport szerintük sérülékenyebb. A sajtóban, blogokon közzétett írások első és legnagyobb tévedése tehát az, hogy bűnös dolognak bélyegzi meg azt, ha valaki daganatos betegeken szeretne segíteni és az illető történetesen nem egy gyógyszergyár vagy egy onkológus. Ezen következtetés levonásához semmilyen jogalapjuk nincs és ez nem is felel meg a valóságnak.

A GVH döntéseinek kiforgatott értelmezése

Az első és leggyakoribb jelenség, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által megbírságolt cégek esetében a GVH döntését a sajtó úgy interpretálja, mintha valaki lerántotta volna a leplet ezekről a szerekről. A diadalittas, az aggodalmaskodó és kárörvendő hangvételű cikkek rendre azt szokták kiemelni, hogy végre „bebizonyosodott“: egyik vagy másik termék hatástalan.

Hogy mi az igazság? Természetesen az, hogy ezeknek a szereknek a legtöbb esetben erős hatásuk van. Ezt mindenki tudja, rengeteg tudományos publikáció a bizonyíték, számtalan esetleírással, klinikai vizsgálatokkal. A Gazdasági Versenyhivatalnál jogászok dolgoznak, az „ítéletben“ mindig leírják, hogy egyetlen esetben sem vizsgálják a tudományos eredményeket. Miután elsősorban jogászok dolgoznak a GVH-nál, ezért a szerek tudományos kiértékelését amúgy sem tudnák megtenni. A GVH-nál egy furcsa jogszabályi előírást igyekeznek betartatni, miszerint egy élelmiszernek nincs gyógyhatása. Ez magyarul azt jelenti, hogy egy élelmiszer esetében gyógyhatásról – függetlenül attól, hogy az létezik, vagy nem – még beszélni sem szabad.

A GVH egyetlen esetben nem vizsgálta a termékek mögötti tudományos eredményeket. A bírságot ezek a gyártók azért kapták, mert a tudományos eredményeiket a lakosság felé kommunikálták. Ebből nem az következik, hogy ezek a termékek rosszak lennének, hanem csupán annyi, hogy a gyártó nem volt elég körültekintő a kommunikáció során. De ettől még az állítása tartalmilag igaz lehetett! Erre vonatkozóan nyilatkozta azt Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke, hogy „Mindet megbüntették, olyanokat is, amelyeknek bizonyított a hatásosságuk.“

Minden termék egy kalap alá vétele

Szintén jelentős szakmai hibának tartom azt is, hogy a cikkek egy kalap alá veszik az összes gyártót, tekintet nélkül arra, hogy például miért kaptak bírságot a Gazdasági Versenyhivataltól. Ugyanis az egyik gyártó azért kapott bírságot, mert elmondta az általa végezett és publikált kutatásokkal kapcsolatos tudományos eredményeket, de ezt a GVH szerint nem lett volna szabad megtenni, mert ezzel beleütközött a gyógyhatás állítással kapcsolatos jogszabályi tilalomba. Ezzel szemben a megbírságolt vállalkozások másik csoportjába azok kerültek, akik szándékos módon becsapták a fogyasztókat. Óriási különbség van a cikkben felsorolt gyártók és termékeik minősége, szakmai megalapozottsága között! Viszont abból, hogy valamennyien ugyanabban a cikkben szerepelnek, a valóban hazug termék gyártója profitál, mert ő ugyanúgy „megússza“. Ez picit olyan, mintha ugyanúgy bűnözőként tekintenénk azokra a honfitársainkra, akik a kommunista diktatúra elnyomása miatt ültek börtönben, és azokra, akik valóban egy súlyos bűncselekményt követtek el.

Aki nem orvos, az csak sarlatán lehet

A daganatos betegek kezeléseinek kiegészítő gyártókat és forgalmazókat kollektíven és általánosítva sarlatánnak címkézni véleményünk szerint bűncselekmény-súlyú hazugság.

Az ezen kategóriában található vezető termékek besorolása: speciális gyógyászati célra szánt tápszer daganatos betegek részére. Ezeket a termékeket – kivétel nélkül – az Országos Onkológiai Intézet szakvéleménye alapján engedélyezte az Országos Élelmezés- és Táplálkozástani Intézet (OÉTI). A termékek dobozára nagy betűkkel rá van írva a javallat: ezen termékek daganatos betegek részére szólnak és az onkológiai kezelések kiegészítését szolgálják. A Magyar Állam hivatalos szakszervei hagyták jóvá a termékeket, kifejezetten daganatos betegek részére!!! Tehát még egyszer, ezen termékek gyártói már átestek az engedélyezés szigorú követelményein, klinikai vizsgálatokkal igazolták a termékeik hatékonyságát. Előfordult például olyan cikk, amelyben végig étrend-kiegészítőkről beszéltek és a szerzőnek vélhetően halvány fogalma sem volt, hogy azok a termékek, amikről írt, éppen, hogy nem étrend-kiegészítők, hanem speciális – gyógyászati célra szánt – tápszerek, méghozzá daganatos betegek részére.

Mi is tudjuk, hogy egyes étrend-kiegészítők gyártói gátlástalanul képesek becsapni másokat, de úgy gondoljuk, 10-ből legalább 9-en alapvetően tisztességes módon kommunikálnak és jó minőségű terméket árusítanak. Ez a jelenség azonban nem az étrend-kiegészítők gyártóinak a sajátossága. Elég, ha az elmúlt évek pénzügyi cégei körüli botrányokra gondolunk, és arra, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha a teljes pénzügyi rendszer iránt meginog a lakosság bizalma – egy, vagy két tisztességtelen szereplő viselkedése miatt.

Az ún. nagy rákbiznisz

A negatív hangulatkeltés egyik leggyakoribb megnyilvánulása, amikor érvként megjegyzik, hogy milyen drágák az egyes készítmények. Ugyanakkor azt már nem teszik hozzá, hogy emögött milyen alapanyagok állnak és a gyártót milyen kiadások terhelik. Vajon utánajárt-e annak bárki, hogy mennyibe kerül 1 liter csökkentett deutérium-tartalmú víz előállítása? (Válasz: nagyon sokba. A deutériumszint csökkentése rendkívül sok villamosenergiát igényel és nagyon fejlett gyártói háttérre van szükség, ezért még ma is csak néhány cég van a világon, aki ilyen vizet tud előállítani.) Megjegyezzük, az OEP tízmilliárdokat költ onkológiai gyógyszerekre, amelyek mellett évente harmincezer ember hal meg rákban. Az újságírók mégsem teszik fel azt a kérdést, hogy „Uraim, ha olyan jók ezek a rákgyógyszerek, akkor miért halnak meg ennyien… rákban?“. Továbbmegyünk: ha egy gyógyszernek gyógyhatása van, akkor nem lenne elvárható, hogy ezek a szerek meg is gyógyítsák a betegeket?

A kiegészítő szerek mind alternatív szerek

Itt egy újabb ferdítés. A legtöbb cikk ugyanis alternatív szernek próbálja beállítani ezeket a készítményeket, miközben a gyártók éppen azt hangsúlyozzák, hogy ezek a szerek nem alternatív készítmények és csak kiegészíthetik, nem helyettesíthetik az onkológiai kezeléseket.

Egészen cinikusnak tartjuk az egyik újságíró azon érvelését, hogy azért felesleges kiegészítő szerekre költeni, mert a beteg úgyis meghal, de legalább a családnak több pénze maradhatott volna. Mi meg erre azt mondhatjuk, hogy akkor inkább onkológiai gyógyszert sem kellene adni, és akkor több marad az adófizetők pénzéből. Micsoda demagógia!

Szintén nem felel a valóságnak, hogy ezekkel a szerekkel vagyonokat lehet keresni. Számos vállalkozás nagyon szolid nyereséget termel, az árbevétel 1-2%-a marad meg eredményként, amely egyáltalán nem nevezhető jelentősnek. A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek pedig előfordulhat, hogy veszteséggel zárják az évet. Biztos vannak, akik vagyonokat tudnak ezzel keresni, de a legtöbben nem tartoznak közéjük.

Nincsenek megfelelő tudományos bizonyítékok

Számos cikk hemzseg a logikai ellentmondásoktól, amelyek mind a szerző szerintünk előre felépített rosszhiszemű megközelítését kívánják igazolni. Az egyik szerző által közölt cikkben a legnagyobb kritika az ilyen szerekkel szemben, hogy a gyártók egyedi esetekre hivatkoznak, ami a szkeptikusok szerint tudománytalan és nem bizonyít semmit. Ehhez képest a cikk első része pont ilyen érvekkel próbálja bemutatni azt, hogy miért nem ér semmit egy ilyen szer. Két történetet olvashatunk, a nyilatkozóét, aki maga is érintett, illetve az ismerőséét, akik erősen megkérdőjelezhető nyilatkozatukkal azt bizonygatják, hogy egyik vagy másik szer nekik nem használt.

A szakemberek kedvenc érve, hogy egy szer hatásosságát csak kontrollált klinikai vizsgálatokkal lehet igazolni. Ezt senki sem vitatja, sőt, a legtöbb kiegészítő szer gyártója is arra törekszik, hogy a termékével klinikai vizsgálatot végezzenek. Más esetben népgyógyászati tapasztalatok – akár több száz évnyi – igazolják a hatékonyságot. Ugyanakkor nem tudjuk elfogadni azt az érvet, hogy ha valamiről nincs klinikai vizsgálatokkal bebizonyítva az, hogy hatékony, akkor az csak hatástalan lehet. Szerintünk azt, hogy valami hatástalan ugyanúgy klinikai vizsgálatokkal kell igazolni! Ha egy adott szert hatékonysága nem igazolt, akkor az nem feltétlenül hatástalan, hanem a „nem tudjuk, hogy hatékony-e“ kategóriába tartozik.

Kettős mérce

Olvastunk már olyan cikket, amely a hangzatos felvezető ellenére egyáltalán nem adott átfogó és reprezentatív képet a GVH által megbüntetett rákellenes szerek gyártóiról, hiszen említést sem tett az egyik legtöbbet megbírságolt piaci szereplőről. Elgondolkoztunk, vajon van-e összefüggés a között, hogy ez a cég rendszeresen a kiadó cégcsoportjánál reklámoz és a között, hogy a kiadó fontos üzleti partnerével való kapcsolat megromlana egy ilyen cikk után? Ilyen lenne az etikus újságírás?

Álnéven írt vélemények

Fenntartásokkal kezeljük, aki álruha mögé bújva ír mások becsületét sértő blogot, és ezzel a trükkel próbálja magát kivonni a felelősségre vonás alól. Az, hogy valakinek mi a személyes véleménye ezen gyártók termékeiről, az ő személyes magánügye, viszont az, hogy előítéleteinek és prekoncepciójának a nyilvánosság előtt is hangot ad. Véleményünk szerint a gyávaság önmagában is minősíti a megszólalót.

(Illusztráció: Francisco Goya: Az átok, részlet)