A fermentált búzacsíra-kivonat felfedezéséről

Szent-Györgyi Albert azt nyilatkozta a Délmagyarországban, hogy szegedi évei alatt nagyapám volt a legjobb barátja. Szent-Györgyivel Budapesten személyesen is találkoztam. Hatására lettem rákkutató.

1990 nyarán jöttem haza egy közel kétéves tanulmányútról, amelynek keretében a kanadai mezőgazdasági minisztérium gabonakutató laboratóriumában dolgoztam Winnipegben. Intézeti beosztásom a búza alapkutatási osztályra szólt. Itt voltam poszt-doktori ösztöndíjas. Magam egy gyógyszerész-dinasztiának vagyok tagja, bár nem gyógyszerész lettem, hanem biológus-mérnök. Anyai nagyapám híres gyógyszerész volt és ezt a szakmát művelte több felmenőm, és a korosztályombeli unokatestvéreim közül is sokan választották a gyógyszerészi pályát.

A közelmúltban olvastam Szent-Györgyi Albertnek az egyik amerikai archívumban őrzött, 1968. május 9-én keltezett levelét, amelyben azt írta, hogy a rákprobléma megoldásának küszöbén áll, de kísérleteit pénzhiány miatt nem tudja befejezni.

Szent-Györgyi Albert 1986-ban hunyt el. „Utolsó évei sokkal inkább Lear-éhez hasonlítottak, semmint Einstein-éhez és Bohr-éhoz, akiket annyira szeretett volna követni” – írta róla egyik Nobel-díjas kortársa.

Úgy gondoltam, kifejlesztek egy rákellenes szert. Ezzel nagyapám és Szent-Györgyi emlékének is hódolok. Az én utam is nehéz volt, elsősorban nekem is a pénzhiánnyal kellett megküzdenem. Végül a Jóisten segített. Ezért neveztem el a készítményt az „Üdvözlégy Mária” imádság latin kezdőszavaival.

Hálával emlékezem néhai Fodor Gábor és Herman Esterbauer professzorokra, mindketten Szent-Györgyi munkatársai és tanítványai voltak. Gábor Amerikában volt tanszékvezető szerves kémikus, Herman a Graz-i egyetem biokémiai intézetét vezette. Ebben az intézetben dolgozhattam egyik hallgatómmal, aki diplomamunkáját és a PhD-értekezését is nálam készítette.

Bár sokféle természetes forrást, gyógynövényt, fákon élő gombákat kipróbáltunk, de a megoldást akkor találtam meg, amikor Szent-Györgyi eredeti felvetése nyomán a búzacsírát kezdtük vizsgálni. Félreértéseket elkerülendő írom: nem a csírázó búzáról, nem a fűszerű csíranövénykéről, hanem arról, a magban lévő, anatómiailag jól elkülönülő részről beszélek, amit búzaembriónak, csírának hívunk, és amelyet a malomipar hulladékként kezel. Kiderült, hogy ebben, a lisztgyártás szempontjából mellékes anyagban vannak olyan elő molekulák, amelyekből a rákellenes anyagok – kémiai módosítással – előállíthatók. Az 1990-es évek első felében elkészült az a ma ismert kivonat, amit a búzacsíra fermentációjával nyertem, és amely ezeket a hatóanyagokat a legnagyobb koncentrációban és aktív formában tartalmazza. Ám ekkor még kevesen hitték el nekem, micsoda kincsről van szó.

Pár év múlva befejeződtek a preklinikai állatkísérletek, amelyek összefoglalásában az akkori SOTE Kísérleti Rákkutató Intézete az általam rendelkezésükre bocsátott fermentált búzacsíra-kivonatot olyan potenciális daganatprogressziót csökkentő anyagnak minősítette, amelynek toxikus mellékhatása nincs. Szakmailag megnyílt az út a klinikai vizsgálatok előtt. A fermentált búzacsíra-kivonat a vizsgált emberi rákokban is hatékonynak bizonyult. 2002-ben törzskönyvezték Magyarországon daganatos betegek tápszereként.

Napjainkban az orvostudomány világszerte használja. Az összes fontos rákfajtában alkalmazzák. Betegek tízezrein segített már. Amerikában 2006-ban az év legjobb terméke díját kapta a táplálkozástudomány területén. Van ország, ahol a fermentált búzacsíra-kivonat gyógyszer, van olyan is, ahol étrend-kiegészítő, itthon tápszer, ám bármi legyen is a hivatalos besorolása, a benne található molekulák ugyanazok.

Dr. Hidvégi Máté
c. egyetemi tanár