Hogyan beszéljünk a rákról?

A rákról nagyon nehéz beszélni. Nagyon sokféle érzés, és ami ennél is jelentősebb, nagyon sokféle rákbeteg van, akiket közösen kell megszólítani. Hogyan lehet az ember empatikus egy végstádiumban lévő beteggel úgy, hogy közben derűs is maradjon, hiszen ezzel lehet erőt adni azoknak, akiket például korai stádiumban diagnosztizáltak, vagy még a kezelések előtt állnak.

Aki már kapcsolatba került a rákbetegséggel, akár önmaga érintettsége révén, akár hozzátartozói vagy barátai által, másképp viszonyul a témához, mint az, aki most szembesül először ezzel a kérdéssel.

A rákról sokféleképpen lehet beszélni, és szerintünk sok terület van, ahol lehetne javítani a kommunikáción.

A rákról lehet latinul, idegen szavakkal és orvosi nyelven beszélni. A betegek gyakran élik meg, hogy a betegségükről nem kapnak megfelelő tájékoztatást, vagy ha igen, abból gyakorlatilag nem értenek semmit. A kezükbe adott kórházi zárójelentést sem mindig segítenek értelmezni, és ez tanácstalanná teszi az egyébként sem könnyű lelki állapotban lévő beteget.

A rákról elriasztóan, letört stílusban is lehet beszélni. Lehet, hogy egyes rákgyógyászattal foglalkozó internetes oldalak bele sem gondolnak abba, hogy amikor a betegséggel együtt járó negatívumokat helyezik a középpontba, csak még jobban elveszik a betegek egyébként sem nagy önbizalmát.

A rákról lehet egysíkúan is beszélni, például úgy, hogy a daganatellenes gyógyszereket állítjuk be a legfontosabbnak, miközben a világ a rák holisztikus kezelése irányába halad, amelynek a gyógyszerek fontos, de nem a legfontosabb elemei. Vannak oldalak, amelyek gyógyszergyártók támogatásából működnek, értelem szerűen ezen oldalaktól nem várhatja el senki, hogy nyitottak legyenek más, nem gyógyszer készítmények, vagy módszerek iránt. (Az Onco-Blog például ezért is jött létre, hogy lehetőséget biztosítson a kiegészítő készítményekkel kapcsolatos értelmes és konstruktív párbeszédnek.)

A rákról, mint sok minden másról lehet unalmasan is beszélni. Egy egész hírfolyamot meg lehet tölteni ágazati hírekkel, hogy hány PET CT-t adtak át a héten, vagy mi lesz tíz év múlva… ezek fontos kérdések, de aki ma beteg, annak ma van szüksége a betegségével kapcsolatos konkrét válaszokra.

A rákról bulvár stílusban is lehet írni, szenzációhajhász módon, felületesen, lájkvadász módjára. Elszomorító, hogy hány olyan weboldal van, aki egy-egy lájk kedvéért mennyi baromságot képes összehordani.

Az előző témához kapcsolódik, hogy a rákról áltudományos módon beszélnek. Tévhitek, összeesküvés elméletek, a végén pedig egy termékreklám.

A rákról lehet cinikusan is írni. Divat lett a mindenhez való negatív hozzáállás, az általánosítás, a szubjektív előítéletek meggyőződés erejű képviselete, a természetes gyógymódok lenézése, a kettős mérce és a kioktató stílusú írások olyanoktól, akik semmit nem tettek le az asztalra.

A rákról képmutatóan is lehet beszélni. Nagyon sok esetben üres PR szlogenek, szelfiző hírességek, és rózsaszínű lufik tematizálják a daganatos betegségekről szóló tudósításokat.

Végül, a rákról beszélhetünk úgy is, hogy nem beszélünk róla. Az emberek még mindig úgy érzik, a betegségüket titkolniuk kell, nem mernek róla beszélni a barátaikkal, sokszor még a szeretteikkel sem. A rák, sajnos, még mindig tabu témának számít hazánkban.

Az Onco Blog egy szerény és kis léptékű kezdeményezés azért, hogy a dolgok jobb irányba változzanak. Megpróbáljuk másképp csinálni, hogy olyan kérdésekről írjunk, amelyek valóban érdeklik az érintetteket. Megpróbálunk derűsek maradni, és empatikusak lenni azokkal, akik nehéz pillanatokat élnek át.

Értelmes párbeszédet szeretnénk és azt, ha a daganatos betegekért dolgozó erők egy hajóban és egy irányba eveznének, ha végre létrejöhetne egy egymást támogató közösség, amelyben a résztvevők tisztelik és megbecsülik egymás munkáját, nem ellenségként tekintenek egymásra, hanem társra.

(Illusztráció: Zodiákus ember, Guildbook of the Barber Surgeons of York, 15. sz., részlet)