A kezelés a daganat típusán és egyéb tényezőkön alapul, és gyakran többféle kezelést is alkalmaznak. Jellemzően egy orvoscsoport minden ember kezelését egyénileg tervezi meg, hogy a lehető legnagyobb esélyt biztosítsa a daganat kezelésére, miközben a mellékhatásokat a lehető legnagyobb mértékben korlátozza.
Az agy- és gerincvelő-daganatok kezelési lehetőségei számos tényezőtől függenek, beleértve a daganat típusát és helyét, a meddig nőtt vagy elterjedt, a tumorsejtekben vannak-e bizonyos gén- vagy kromoszóma-változások, valamint az ember életkorától és általános egészségi állapotától.
Nem beszűrődő (I. fokozat) asztrocitómák
Ezek a daganatok magukban foglalják a pilocytás asztrocitómákat, amelyek leggyakrabban a kisagyban fejlődnek ki fiataloknál, és a szubependimális óriássejt-asztrocitómákat (SEGA), amelyeket szinte mindig a gumós szklerózisban szenvedők látnak. Sok orvos ezeket a daganatokat jóindulatúnak tartja, mert hajlamosak nagyon lassan növekedni, és ritkán nőnek a közeli szövetekbe. (A pleomorf xanthroastrocytomákat (PXA), amelyek ritka II. fokozatú daganatok, gyakran ugyanúgy kezelik, mint ezeket a daganatokat.)
Sokszor a sebészek nem lehetnek biztosak abban, hogy a daganat az ilyen típusok közé tartozik, amíg műtétet nem végeznek annak eltávolítására. De ha ezeket a daganatokat műtéttel teljesen el lehet távolítani, gyakran meg lehet gyógyítani (bár idősebb betegeknél ez kevésbé valószínű). Sugárterápia adható műtét után, különösen akkor, ha a daganatot nem távolítják el teljesen, bár sok orvos megvárja, amíg a daganat a visszanövés jeleit mutatja, és eszerint veszi fontolóra a sugárkezelést. Ilyen esetben is, a műtét megismétlése továbbra is az első lehetőség lehet.
A kilátások nem olyan jók, ha a daganat olyan helyen fordul elő, ahol műtéttel nem lehet eltávolítani, például a hipotalamuszban vagy az agytörzsben. Ezekben az esetekben általában a sugárterápia a legjobb megoldás.
Ha a műtét és a sugárterápia már nem megfelelő kezelési lehetőség, akkor valamikor kemoterápiát (leggyakrabban temozolomiddal vagy PCV-kezeléssel – prokarbazin, CCNU és vinkrisztin) alkalmazhatnak.
SEGA-k esetében, amelyeket műtéttel nem lehet teljesen eltávolítani, a megcélzott everolimusszal (Afinitor) történő kezelés egy ideig zsugoríthatja a daganatot vagy lassíthatja annak növekedését, bár nem világos, hogy ez segíthet-e az embereknek tovább élni.
Alacsony fokozatú (II. fokozat) infiltráló asztrocitómák (Diffúz asztrocitómák)
A diffúz asztrocitómák kezdeti kezelése általában a daganat eltávolítására irányuló műtét, ha ez megtehető. Ha a műtét nem kivitelezhető, biopsziát lehet végezni a diagnózis megerősítésére. Ezeket a daganatokat nehéz műtéttel gyógyítani, mert gyakran a közeli normál agyszövetbe nőnek (beszivárognak). Általában a sebész megpróbálja a lehető legtöbb biztonságosan eltávolítani a daganatot. Ha mindez eltávolítható, a beteg meggyógyulhat.
Sugárterápia adható műtét után, különösen, ha sok daganat maradt a műtét után. Azoknak a fiatalabb felnőtteknek, akiknek a daganata kicsi volt, és nem okoztak sok tünetet, nem biztos, hogy szükségük lesz sugárzásra, hacsak a daganat nem mutat ismét növekedést. (Bizonyos esetekben a műtétet újra meg lehet próbálni a sugárzás megadása előtt.) Idősebb embereknél vagy daganatoknál nagyobb a kockázata, hogy más okokból visszatérnek, a műtét után nagyobb valószínűséggel adnak sugárzást. Kemoterápia (leggyakrabban temozolomiddal vagy PCV kombinációs sémával – prokarbazin, CCNU és vinkrisztin) szintén adható műtét után. Néha a tumor laboratóriumi tesztjeit használják annak meghatározására, hogy sugárzást és/vagy kemoterápiát kell-e adni.
Sugárzás és/vagy kemoterápia alkalmazható fő kezelésként, ha a műtét nem jó megoldás.
Középfokú (III. fokozat) gliomák (Anaplasztikus asztrocitómák, anaplasztikus oligodendrogliomák)
A műtét gyakran az első kezelés, ha egy képalkotó teszt azt mutatja, hogy valószínűséggel egy ilyen típusú daganatról van szó, bár a daganat specifikus típusát csak a műtét után lehet megismerni. A daganat annyi részét távolítják el, amennyire biztonságosan lehetséges, de a közeli területekre való növekedésük miatt ezeket a daganatokat szinte soha nem távolítják el teljesen. A sugárterápiát a legtöbb esetben műtét után adják. Kemoterápia is adható a sugárterápia előtt, alatt vagy után, ha az ember elég egészséges. Néhány olyan ember esetében, aki rossz egészségi állapotban van, vagy akinek a tumorsejtjeiben a laboratóriumi vizsgálatok során bizonyos génváltozások vannak, kemoterápiát lehet alkalmazni sugárterápia helyett.
A műtéttel nem kezelhető daganatok esetében általában a kemoterápiával együtt a sugárterápia a legjobb megoldás.
A temozolomid, a karmustin (BCNU) és a lomustin (CCNU) széles körben használt kemoterápiás gyógyszerek. Gyógyszerkombinációk, például PCV-regimen (prokarbazin, CCNU és vinkrisztin) szintén alkalmazhatók. Mindezek a kezelések egy ideig zsugorodhatnak vagy lassíthatják a tumor növekedését, de nem valószínű, hogy gyógyulást eredményeznének.
Ha a szokásos kemoterápiás gyógyszerek már nem hatékonyak, a célzott bevacizumab gyógyszer (Avastin, Mvasi, Zirabev) hasznos lehet egyes emberek számára, akár önmagukban, akár kemoterápiával együtt.
Általánosságban elmondható, hogy ezeket a gliomákat hosszú ideig nagyon nehéz ellenőrizni. Mivel ezeket a daganatokat a jelenlegi kezelésekkel olyan nehéz gyógyítani, az ígéretes új kezelések klinikai vizsgálata jó lehetőség lehet.
Glioblastomák (IV. fokozatú asztrocitómák)
A műtét gyakran az első kezelés, ha egy képalkotó teszt azt mutatja, hogy a daganat valószínűleg glioblastoma, bár a daganat specifikus típusát csak a műtét után lehet megismerni. A daganat annyi része távolítható el, amennyi biztonságosan lehetséges, bár ezeket a daganatokat szinte soha nem távolítják el teljesen a közeli területekre való növekedésük miatt. A legtöbb esetben sugárterápiát végeznek. Ezt meg lehet adni kemoterápiával vagy azt követően, ha az ember elég egészséges. Néhány idősebb vagy rossz egészségi állapotú ember számára, vagy daganatos sejtjeinek bizonyos génváltozásai vannak a laboratóriumi vizsgálatok során, ezek közül csak az egyik (kemo- vagy sugárterápia) alkalmazható.
A műtéttel nem kezelhető daganatok esetében általában a kemoterápiával együtt a sugárterápia a legjobb megoldás.
A temozolomid az a kemoterápia, amelyet a legtöbb orvos először használ, mert átlépi a vér-agy gátat, és kényelmes, mert kapszulaként is bevehető. Néha sugárterápiával együtt adják, majd a sugárzás befejezése után folytatják.
A Carmustine (BCNU) és a lomustine (CCNU) más általánosan alkalmazott kemoterápiás gyógyszer. Gyógyszerkombinációk, például PCV-regimen (prokarbazin, CCNU és vinkrisztin) szintén alkalmazhatók. Mindezek a kezelések egy ideig zsugoríthatják vagy lassíthatják a tumor növekedését, de nagyon valószínűtlen, hogy meggyógyítják a daganatot.
Ha a szokásos kemoterápiás gyógyszerek már nem hatékonyak, a célzott bevacizumab gyógyszer (Avastin, Mvasi, Zirabev) hasznos lehet egyes emberek számára, akár önmagukban, akár kemoterápiával együtt.
Egy másik kezelési lehetőség lehet az elektromos terápia váltakozása az Optune készülékkel. Ez alkalmazható a kemoterápiával együtt (műtét és sugárzás után) a kezdeti kezelés részeként, vagy önmagában is alkalmazható (kemoterápia helyett) a kezelés után visszatérő daganatok esetén.
Általánosságban elmondható, hogy ezeket a daganatokat nagyon nehéz hosszú ideig kezelni. Mivel a glioblastomákat olyan nehéz gyógyítani a jelenlegi kezelésekkel, az ígéretes új kezelések klinikai vizsgálata jó lehetőség lehet.
Oligodendrogliomák
Az oligodendrogliomák II. fokozatú daganatok. (Az anaplasztikus oligodendrogliomák, amelyek III. fokozatú daganatok, kezelését fentebb tárgyaltuk.)
Ha lehetséges, a műtét az oligodendrogliomák első kezelése. A műtét általában nem gyógyítja meg ezeket a daganatokat, de enyhítheti a tüneteket és meghosszabbíthatja a túlélést. Sok oligodendroglioma lassan növekszik, különösen fiatalabb embereknél, és nem biztos, hogy azonnal további kezelésre szorul. A műtét megismételhető, ha a tumor ugyanazon a helyen nő vissza. A sugárterápia és/vagy kemoterápia (leggyakrabban temozolomiddal vagy PCV kombinációs sémával – prokarbazin CCNU és vinkrisztin) szintén lehetőség lehet a műtét után.
Az oligodendrogliomák általában jobban reagálnak a kemoterápiára, mint néhány más agydaganat.
A sugárterápia és/vagy kemoterápia hasznos lehet olyan daganatok esetén, amelyeket nem lehet műtéttel kezelni.
Ependimómák és anaplasztikus ependimómák
Ezek a daganatok általában nem nőnek a közeli normális agyszövetekbe, és általában a daganat eltávolítására irányuló műtét az első kezelés. Néha a betegeket csak műtéttel lehet meggyógyítani, ha az egész daganat eltávolítható, de ez gyakran nem lehetséges. A gerincvelő ependimómáinak a legnagyobb esélye műtéttel gyógyulni, de a kezelés az idegkárosodáshoz kapcsolódó mellékhatásokat okozhat.
A sugárterápiát műtét után alkalmazzák, különösen, ha a daganatnak csak egy részét távolították el (vagy ha ez anaplasztikus ependymoma). Ha a műtét nem hajtható végre, a sugárterápia jellemzően a fő kezelés.
Néha a tumorsejtek átterjedhetnek az agy- és gerincvelő folyadékba. A betegek általában néhány héttel a műtét után MRI-t kapnak az agyról és a gerincvelőről (és esetleg ágyéki lyukasztásról), ha ez megtörténik. Ha ezen tesztek bármelyike azt mutatja, hogy a rák átterjedt a folyadékon, sugárterápiát végeznek az egész agyon és a gerincvelőn.
A kemoterápia általában nem hasznos ezeknél a daganatoknál, ezért gyakran csak akkor alkalmazzák, ha a daganatot már nem lehet műtéttel vagy sugárzással kezelni.
Meningiómák
A legtöbb meningioma általában lassan növekszik, ezért a tüneteket nem okozó apró daganatok gyakran megfigyelhetők, nem pedig kezelhetők, különösen időseknél.
Ha kezelésre van szükség, ezek a daganatok általában gyógyíthatók, ha műtéttel teljesen eltávolíthatók. Sugárterápiát lehet alkalmazni a daganatok műtéte mellett vagy helyett, olyan daganatok esetében, amelyeket nem lehet teljesen eltávolítani.
Az atipikus / invazív (II. fokozat) vagy anaplasztikus (III. fokozat) meningiómák esetében, amelyek hajlamosak visszatérni a kezelés után, a sugárterápiát általában műtét után is elvégzik, még akkor is, ha az összes látható daganatot eltávolították.
A kezdeti kezelés után visszatérő meningiómák esetén további műtét (ha lehetséges) vagy sugárterápia alkalmazható. Ha a műtét és a sugárzás nem lehetséges, akkor kipróbálhatók a gyógyszeres kezelések (például kemoterápia, célzott gyógyszeres terápia, immunterápia vagy hormonszerű gyógyszerek), de nem világos, hogy mekkora előnyökkel járnak.
Schwannomák (beleértve az akusztikus neuromákat is)
Ezek a lassan növekvő daganatok általában jóindulatúak és műtéttel gyógyíthatók. Egyes központokban a kicsi akusztikus neuromákat pontos sugárterápiás technikákkal kezelik, például sztereotaktikus sugársebészettel (SRS) vagy protonnyaláb-terápiával. Nagy schwannomák esetében, ahol a teljes eltávolítás valószínűleg problémákat okoz, először daganatokat lehet megműteni, hogy eltávolítsák, amennyire biztonságos, majd a fennmaradó részt sugárzással kezelik.
Gerincvelői daganatok
Különböző típusú daganatok indulhatnak el a gerincvelőben. Ha a gerincvelő daganata kicsi és nem okoz tüneteket, előfordulhat, hogy nem kell azonnal kezelni. Amikor a gerincvelő daganatai valóban kezelést igényelnek, ez gyakran hasonló ahhoz, amit az agy azonos típusú daganata esetén végeztek.
A gerincvelő asztrocitómáit általában nem lehet teljesen eltávolítani. Lehet őket műtéttel kezelni a diagnózis felállítása és a lehető legtöbb daganat eltávolítása érdekében, majd sugárterápiával vagy önmagában sugárterápiával. Szükség esetén a kemoterápia valamikor egy lehetőség is lehet.
A gerinccsatorna meningiómáit gyakran műtéttel gyógyítják, csakúgy, mint néhány ependymomát. Ha a műtét nem távolítja el teljesen a daganatot, gyakran sugárterápiát végeznek.
Elsődleges központi idegrendszeri limfómák
A központi idegrendszeri (CNS) limfómák kezelése általában kemoterápiából áll (vénába vagy kamrai hozzáférési katéteren keresztül, vagy mindkettőn keresztül) és/vagy sugárterápiából áll.
Agydaganatok, amelyek gyakrabban fordulnak elő gyermekeknél
A gyermekeknél gyakrabban előforduló agydaganatok bizonyos típusai időnként felnőtteknél is előfordulhatnak. Néhány példa:
- Agyszár gliomák
- Csírasejt daganatok
- Craniopharyngiomas
- Choroid plexus tumorok
- Medulloblastomák és más embrionális daganatok
Ezeknek a daganatoknak a kezelését a gyermekek agy- és gerincvelői daganatai ismertetik.
