A műtétet széleskörűen alkalmazzák a gégerák kezelésére. A rák típusától, stádiumától, lokációjától és más érintett szövetektől függően különböző műveletek alkalmazhatók a rák eltávolítására, és néha más, a gége vagy a hipofarinx közelében lévő szövetek eltávolítására. Szinte minden műtétnél a terv az összes rák kivétele, az egészséges szövet peremével (margója).
A műtét lehet az egyetlen szükséges kezelés néhány korai stádiumú rák esetében. Használható más kezelésekkel együtt is, például kemoterápiával vagy sugárkezeléssel, a későbbi stádiumú rákos megbetegedések esetén.
A rák eltávolítása után rekonstrukciós műtét végezhető annak érdekében, hogy a megváltozott területek külalakját helyreállítsák és jobban működjenek.
Műtét a rák kezelésére
Endoszkópos műtét
Ehhez a műtéthez egy endoszkópot juttatnak át a torkán, hogy megtalálják a daganatot. Az endoszkóp egy hosszú, vékony cső, amelynek végén fény és kamera található. Ez az eszköz használható a gége néhány korai stádiumú daganatának biopsziájára és kezelésére.
Az orvos a kamera segítségével láthatja a daganatot, és hosszú műtéti műszereket vezethet át az endoszkópon, hogy eltávolítsa a hangszalagok felületes szövetrétegeit. A legtöbb ember e művelet után újra normálisan tud beszélni.
A lézereket az endoszkópon keresztül is fel lehet használni. Használhatók a daganat elporlasztására vagy kimetszésére. A lézeres műtét hátránya, hogy semmit sem hagy maga után, ami kivehető és tesztelhető. Ha a lézert a hangszalag egy részének eltávolítására használják, rekedt hangot eredményezhet.
Kordektómia
Kordektómia esetén a sebész eltávolítja a hangszalagjait vagy azok egy részét. Ez nagyon kicsi vagy felületes glottikus (hangszálas) daganatok kezelésére használható. Ennek az eljárásnak a hatása a beszédre attól függ, hogy a hangszálak mekkora részét távolítják el. A hangszalag egy részének eltávolítása rekedtséget okozhat. Mindkét hangszalag eltávolításával a normál beszéd már nem lehetséges.
Laringektómia
A gége egy részének vagy egészének (hangdoboz) eltávolítása.
Részleges gégeműtét: A gége kisebb daganatait gyakran úgy lehet kezelni, hogy a hangdoboznak csak egy részét távolítják el. Különböző típusú részleges gégeműtétek léteznek, de mindegyiknek ugyanaz a célja: az összes rák eltávolítása, miközben a gége lehető legnagyobb részét meghagyja.
Szupraglottikus gégeműtétnél csak a gége hangszálak feletti részét távolítják el. Ez az eljárás néhány szupraglottikus rák kezelésére használható, és lehetővé teszi, hogy utána normálisan beszéljen.
A hangszalagok rákos megbetegedései esetén a sebész képes lesz eltávolítani a rákot úgy, hogy csak a gége egyik oldalát (az egyik hangszalagot) veszik ki, a másikat pedig otthagyják. Ezt hemilaringektómiának hívják. A műtét a beszédkészség egy része megmarad.
Teljes gégeműtét: Ebben az eljárásban a teljes gégét eltávolítják. Ezután a légcsövet a nyak elülső részén lévő bőrön keresztül sztómaként (vagy nyílásként) kivezetik, amelyen keresztül a páciens lélegzik. Ezt nevezzük tracheosztómiának. A teljes gége eltávolításakor már nem beszélhet normálisan, de megtanulhat más beszédmódokat. A műtét általában nem befolyásolja a torok és a nyelőcső kapcsolatát, így ételt és folyadékot ugyanúgy lenyelhet, mint a műtét előtt.
Teljes vagy részleges faringektómia
A garat (torok) egészének vagy egy részének eltávolítását célzó műtétet faringektómiának nevezzük. Ez a művelet alkalmazható a hipofarinx rákos megbetegedéseinek kezelésére. Gyakran a gégét a hipofarinxszel együtt eltávolítják. A műtét után rekonstrukciós műtétre lehet szüksége a torok ezen részének újjáépítéséhez és a nyelési képesség javításához.
Nyirokcsomók eltávolítása
A gége és a hipofarinx rákjai átterjedhetnek a nyak nyirokcsomóira. Ha orvosa úgy gondolja, hogy a nyirokcsomók terjedése valószínű, a nyirokcsomók (és más közeli szövetek) eltávolíthatók a nyakából. Ezt a nyaki disszektómiának nevezett műveletet a fő daganat eltávolítására irányuló műtéttel egy időben végzik. Az orvosok a daganat mérete és elhelyezkedése alapján meghatározzák, hogy a rák milyen mértékben terjedt át a nyirokcsomókra, és hogy a képalkotó teszt során megnagyobbodtak-e a nyirokcsomók.
A nyaki disszekcióknak számos formája létezik, a radikális eljárástól a kevésbé kiterjedt szelektív nyaki disszekcióig. A nyaktól eltávolított szövetek mennyiségükben különböznek egymástól.
A teljes radikális eljárás során a nyak és a váll mozgásáért felelős idegeket és izmokat a nyirokcsomókkal együtt eltávolítják. Erre azért lehet szükség, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy valószínűleg az összes rákot tartalmazó nyirokcsomót eltávolítják. Ha lehetséges, az orvosok megpróbálnak minél kevesebbet eltávolítani a normális szövetekből, hogy a váll és a nyak normálisan működjenek.
Pajzsmirigy-eltávolítás
Néha a rák átterjed a pajzsmirigybe, és annak egészét vagy egy részét el kell távolítani. A pajzsmirigy a nyak elülső részében található, és a légcső oldalai köré fonódik. Hormonokat állít elő, amelyek szabályozzák az anyagcserét és a szervezet kalciumfelhasználását.
Ha az összes pajzsmirigy eltávolításra kerül, a szervezete már nem tudja előállítani a szükséges pajzsmirigyhormont. Ebben az esetben pajzsmirigyhormon (levotiroxin) tablettákat kell szednie a természetes hormon veszteségének pótlására.
Egyéb műtétek, amelyekre szükség lehet
Rekonstrukciós műtét
Ezek a műveletek elvégezhetők a rák eltávolításához szükséges nagy műtétek által érintett területek szerkezetének vagy működésének helyreállításához.
- Néha egy izom és a bőr területét elfordíhatják a torkához közeli területen, például a mellkasról (pectoralis major flap), hogy rekonstruálják vagy újjáépítsék a torok egy részét.
- A mikrovaszkuláris műtét fejlődésével (a kis erek összevarrásával mikroszkóp alatt) a sebészek most sokkal több rekonstrukciós lehetőséggel rendelkeznek. A test más részeiből származó szövetek, például egy béldarab vagy egy karizomdarab használható a torok egyes részeinek pótlására.
Tracheosztómia, vagy trachetómia
Tracheosztómia az, amikor a légcső a nyak elülső részén lévő lyukhoz (sztómához) kapcsolódik, hogy az ember azon keresztül lélegezzen, a nyíláson keresztül levegőt engedjen be és ki a tüdőből. Bizonyos esetekben alkalmazzák.
Például, részleges laringektómia vagy faringektómia után ideiglenes (rövid távú) tracheosztómiára lehet szükség a légutak védelmében, miközben felépül a műtét után. Ehhez egy kis műanyag csövet helyeznek a légcsőbe a nyak elején lévő lyukon keresztül. A cső rövid ideig a helyén marad, és eltávolításra kerül, ha már nincs rá szükség.
Ezután a száján és az orrán keresztül lélegzik, mint korábban. Amint fent leírtuk, a teljes gégeeltávolítás után állandó tracheosztómiára van szükség. Ebben az esetben a légcső nyílása a nyak elején lévő bőr lyukhoz van rögzítve. Szükség lehet egy tracheás csőre vagy sztóma fedélre, amely segít a tracheosztómás lyuk nyitva tartásában.
Ezen a nyíláson keresztül fog lélegezni, nem pedig a száján és az orrán keresztül. Ha a gégerák blokkolja a légcsövet, és túl nagy ahhoz, hogy teljesen eltávolítsák, akkor nyílást lehet vágni, amely összeköti a légcső alsó részét a nyak elülső részén található sztómával (lyukkal), hogy megkerülje a daganatot kényelmesebben lélegezzen.
Gasztrosztómás cső
A gége és a hipofarinx rákja megakadályozhatja, hogy elegendő ételt nyeljen le a jó táplálkozás fenntartása érdekében. Ez legyengítheti, és megnehezítheti a kezelés befejezését.
A gasztrosztómiás cső egy etetőszonda, amelyet a has bőrén és izmain keresztül, közvetlenül a gyomrába helyeznek. A csövet gyakran egy rugalmas, megvilágított műszer (endoszkóp) segítségével helyezik a helyére, amely a szájon át a gyomorba kerül. Ha a helyére kerül, a folyékony táplálékot közvetlenül a gyomorba lehet helyezni a csövön keresztül. Gyakran a gasztrosztómás szondára csak rövid ideig van szükség, hogy segítsen elegendő táplálékot bevinni a rákkezelés során. A cső eltávolítható, miután a kezelést követően újra tud a páciens nyelni.
A műtét lehetséges kockázatai és mellékhatásai
Minden műtét bizonyos kockázatokkal jár, beleértve a vérrögöket, a fertőzéseket, az anesztézia szövődményeit és a tüdőgyulladást. Ezek a kockázatok általában alacsonyak, de bonyolultabb műveleteknél magasabbak.
Laringektómia vagy faringektómia esetén a betegek általában elveszítik a normális beszéd képességét. Néhány embernek műtét után tracheosztómiára lesz szüksége. A kevésbé kiterjedt műveletek bizonyos esetekben szintén befolyásolhatják a beszédet.
A torkot vagy a hangdobozt érintő műtétek a torok vagy a gége fokozatos szűkületéhez vezethetnek. Néha ez befolyásolhatja a légzést. Ha ez megtörténik, szükség lehet tracheosztómiára.
A torok- vagy gégeműtétek néha befolyásolhatják a nyelés képességét is. Ez befolyásolhatja az étkezés módját, és elég súlyos lehet ahhoz, hogy állandó tápszondát igényeljen.
