A gyulladásos emlőrák az invazív emlőrák egy nem gyakori típusa, amely általában a mell bőrét vörössé teszi és forrónak érzi magát. Vastag, érdes megjelenést kölcsönözhet a mellbőrnek, amely nagyon hasonlít egy narancshéjra. Ezeket a változásokat az okozza, hogy a rákos sejtek blokkolják a bőr nyirokerét.
Mivel a gyulladásos emlőrák eljutott ezekhez az erekhez és változásokat okozott a bőrön, legalább III. stádiumú emlőráknak tekintik. A test más részeire elterjedt gyulladásos emlőrák IV. stádiumú. Ezek a rákok általában gyorsan növekednek, és kihívást jelenthet a kezelésük.
A III. stádiumú gyulladásos emlőrák kezelése
A gyulladásos emlőrák, amely nem terjedt el az emlőn vagy a közeli nyirokcsomókon kívül, a III. stádiumba tartozik. A kezelés általában kemoterápiával kezdődik, hogy megpróbálják visszaszorítani a daganatot. Ha a rák HER2-pozitív, célzott terápiát végeznek a kemóval együtt. Ezt általában műtét követi (masztektómia és nyirokcsomó disszekció) a rák eltávolítására. A sugárterápia gyakran követi a műtétet. Néha több kemót lehet beadni a műtét után, de a még a sugárzás előtt. Ha a rák hormonreceptor-pozitív (ösztrogén vagy progeszteron), akkor hormonterápiát is alkalmaznak (általában az összes kemoterápia után). Ezeknek a kezeléseknek a kombinálása jelentősen javította a túlélést az évek során.
Kemoterápia (esetleg célzott terápiával együtt)
A kemó gyógyszerek bejutnak a véráramba, és az egész testben keringenek, hogy elérjék és elpusztítsák a rákos sejteket a test szinte minden részén, ezért a kemót a szisztémás terápia egyik típusának tekintik. Kezeli mind a fő daganatot, mind az esetleges rákos sejteket, amelyek leváltak és elterjedtek a nyirokcsomókban vagy a test más részein.
A kemó műtét előtti alkalmazását neoadjuvánsnak vagy preoperatív kezelésnek nevezik. A legtöbb gyulladásos emlőrákban szenvedő nő kétféle kemoterápiát kap (bár nem feltétlenül egyidejűleg):
- Antraciklin, például doxorubicin (Adriamycin) vagy epirubicin (Ellence).
- Taxán, például paclitaxel (Taxol) vagy docetaxel (Taxotere).
Más kemoterápiás gyógyszerek is alkalmazhatók.
Ha a rák HER2-pozitív (a rákos sejtek túl sokat termelnek a HER2 nevű fehérjéből), akkor általában a célzott terápiás gyógyszert, a trastuzumabot (Herceptin) adják, néha egy másik célzott gyógyszerrel, a pertuzumabbal (Perjeta) együtt. Ezek a gyógyszerek szívproblémákhoz vezethetnek, ha antraciklinnel adják őket, ezért az egyik lehetőség az, hogy először az antraciklint adják be (trasztuzumab vagy pertuzumab nélkül), majd taxánnal és trasztuzumabbal (pertuzumabbal vagy anélkül) folytatják.
Műtét és további kezelések
Ha a rák a kemoterápia hatására javul, a következő lépés általában a műtét. A szokásos művelet egy módosított radikális masztektómia, ahol a teljes emlőt és a kar alatti nyirokcsomókat eltávolítják. Mivel a gyulladásos emlőrák a mell és a bőr nagy részét érinti, a mellmegőrző műtét és a bőrt megkímélő masztektómia nem választható. Nem világos, hogy az őrszem nyirokcsomó biopsziája (ahol csak egy vagy néhány csomópontot távolítanak el) megbízható a gyulladásos emlőrákban, ezért ez sem lehetőség.
Ha a rák nem reagál a kemoterápiára (és a mell még mindig nagyon duzzadt és piros), műtét nem végezhető. Vagy más kemoterápiás gyógyszereket próbálnak ki, vagy a mellet sugárzással kezelhetik. Ha a rák reagál (a mell összezsugorodik, és már nem piros), akkor a műtét is lehetőség lehet.
Ha a sugárkezelést nem műtét előtt adják, akkor műtét után is adható, még akkor is, ha úgy gondolják, hogy nem marad rák. Ezt nevezzük adjuváns sugárzásnak. Csökkenti annak esélyét, hogy a rák visszatérjen. A sugárzást általában heti 5 napon, 6 héten keresztül végzik, de egyes esetekben intenzívebb kezelést (naponta kétszer) is alkalmazhatnak. Attól függően, hogy a műtét után mekkora daganatot találtak a mellben, a sugárzást késleltetik, amíg további kemo- és/vagy célzott terápia (például trasztuzumab) meg nem történik. Ha a mell rekonstrukcióját el kell végezni, akkor ez általában a műtétet követő sugárterápia után történik.
A műtét utáni kezelés gyakran magában foglal további (adjuváns) szisztémás kezelést. Ez magában foglalhatja a kemoterápiát, a hormonterápiát (tamoxifen vagy aromatáz gátló), ha a rákos sejtek hormonreceptorokkal rendelkeznek, és/vagy trastuzumabot, pertuzumabot vagy ado-trastuzumab emtansint, ha a rák HER2-pozitív.
A IV. stádiumú gyulladásos emlőrák kezelése
A metasztatikus (IV. stádiumú) gyulladásos emlőrákban szenvedő betegeket szisztémás terápiával kezelik. Ez magában foglalhatja:
- Kemoterápia.
- Hormonterápia (ha a rák hormonreceptor-pozitív).
- Célzott terápia olyan gyógyszerrel, amely HER2-t céloz meg (ha a rák HER2-pozitív).
Ezen kezelések közül egy vagy több alkalmazható. Sokszor célzott gyógyszert adnak kemoterápiával vagy hormonterápiával együtt. Bizonyos helyzetekben a műtét és a sugárzás is lehetőség lehet.
