A hasnyálmirigyrák vizsgálatai

Ha egy személynek olyan tünetei vannak, amelyeket hasnyálmirigyrák okozhat, bizonyos vizsgálatokat és teszteket végeznek az ok megtalálásához. Ha rákot találnak, további vizsgálatokat végeznek a rák kiterjedésének (stádiumának) meghatározására.

Orvostörténet és fizikális vizsgálat

Orvosa megkérdezi a kórtörténetét, hogy többet tudjon meg a tüneteiről. Az orvos megkérdezheti a lehetséges kockázati tényezőket is, beleértve a dohányzást és a családi kórtörténetet.

Orvosa megvizsgálja a hasnyálmirigyrák vagy más egészségügyi problémák jeleit is. A hasnyálmirigyrákok néha a máj vagy az epehólyag duzzadását okozhatják, amelyet az orvos kitapinthat a vizsgálat során. A bőrét és a szemfehérjét is ellenőrzik sárgaság (sárgulás) szempontjából.

Ha a vizsgálat eredménye gyanús, orvosa valószínűleg további vizsgálatokat rendel el, amelyek segítenek megtalálni a problémát. Gasztroenterológushoz (az emésztőrendszeri betegségeket kezelő orvoshoz) is utalhatja további vizsgálatok és kezelés céljából.

Képalkotó vizsgálatok

A képalkotó vizsgálatok röntgensugarak, mágneses mezők, hanghullámok vagy radioaktív anyagok segítségével képfelvételt hoznak létre a test belsejéről. A képalkotó teszteket számos okból elvégezhetik a hasnyálmirigyrák diagnózisa előtt és után is, beleértve:

  • Gyanús területek keresése, amelyek rákosak lehetnek.
  • Meddig terjedhetett a rák.
  • Annak eldöntése, hogy működik-e a kezelés.
  • A kezelés után kiújuló rák jeleinek keresése.

Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat

A CT-vizsgálat részletes keresztmetszeti képeket készít a testéről. A CT-vizsgálatokat gyakran használják a hasnyálmirigyrák diagnosztizálására, mert meglehetősen egyértelműen megmutathatják ki a hasnyálmirigyet. Segíthetnek annak kimutatásában is, hogy a rák átterjedt-e a hasnyálmirigy melletti szervekre, valamint a nyirokcsomókra és a távoli szervekre. A CT-vizsgálat segíthet meghatározni, hogy a műtét jó kezelési lehetőség lehet-e.

Ha orvosa úgy gondolja, hogy hasnyálmirigyrákja van, akkor egy speciális típusú CT-t végezhetnek, amelyet többfázisú CT-nek vagy hasnyálmirigy-protokollos CT-vizsgálatnak neveznek. E vizsgálat során különböző CT-vizsgálatok sorozatait több percen keresztül felveszik, miután intravénás kontrasztot injekcióznak a betegbe.

CT-vezérelt tűbiopszia: CT-vizsgálatokkal a biopsziás tűt is a gyanús hasnyálmirigy-daganatba vezethetik. De ha tűbiopsziára van szükség, a legtöbb orvos inkább endoszkópos ultrahangot használ (az alábbiakban ismertetjük), hogy a tűt a helyére vezesse.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Az MR-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett, hogy részletes képeket készítsenek a test egyes részeiről. A legtöbb orvos inkább a hasnyálmirigyet CT-vizsgálattal vizsgálja.

Ultrahang

Az ultrahang hanghullámok segítségével képeket készít olyan szervekről, mint a hasnyálmirigy. A hasnyálmirigyrák két leggyakrabban használt típusa:

  • Hasi ultrahang: Ha nem világos, mi okozhatja az ember hasi tüneteit, ez lehet az első vizsgálat, mert könnyen elvégezhető, és nem teszi ki az embert sugárzásnak. De ha a jeleket és tüneteket valószínűleg a hasnyálmirigyrák okozza, a CT-vizsgálat gyakran hasznosabb.
  • Endoszkópos ultrahang (EUS): Ez az eljárás pontosabb, mint a hasi ultrahang, és nagyon hasznos lehet a hasnyálmirigyrák diagnosztizálásában. Ezt a vizsgálatot egy szondával végzik, amely egy vékony, rugalmas cső, amelyen keresztül az orvosok az emésztőrendszer belsejét tudják megnézni (egy kis kamera található az endoszkóp hegyén). A daganatból biopsziás mintát tudnak venni, ha szükséges.

Kolangiopancreatográfia

Ez egy képalkotó teszt, amely a hasnyálmirigy-csatornákat és az epevezetékeket vizsgálja meg, hogy eltömődtek-e, szűkültek vagy kitágultak-e. Ezek a tesztek segíthetnek megmutatni, hogy valakinek hasnyálmirigy-daganata van-e, amely elzárja a csatornát. Használhatók a műtét megtervezésében is. A tesztet különböző módon lehet elvégezni, amelyek mindegyikének vannak előnyei és hátrányai.

Endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia (ERCP): Ehhez a teszthez egy endoszkópot (vékony, rugalmas csövet, amelynek végén egy apró videokamera van) vezetnek át a torkon, a nyelőcsövön és a gyomorban, valamint a vékonybél első részébe. Az orvos átlátja az endoszkópot, hogy megtalálja a Vater ampulláját (ahol a közös epeút a vékonybélbe ürül).

Az ilyenkor készült röntgensugarak szűkületet vagy elzáródást mutathatnak ezekben a csatornákban, amelyek oka lehet a hasnyálmirigyrák. Az orvos, aki ezt a tesztet végzi, kis eszközt helyezhet a csőbe, hogy eltávolítsa a sejteket a biopsziához, vagy sztentet (kis csövet) helyezhet az epébe vagy a hasnyálmirigybe, hogy nyitva tartsa, ha egy közeli daganat elnyomná.

Mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia (MRCP): Ez egy nem invazív módszer a hasnyálmirigy- és epevezetékek megtekintésére ugyanazon típusú géppel, amelyet a szokásos MRI-vizsgálatokhoz használnak. Az ERCP-vel ellentétben nem igényeli kontrasztfesték infúzióját. Mivel ez a teszt nem invazív, az orvosok gyakran használják az MRCP-t, ha csak a hasnyálmirigy és az epeutak megvizsgálása a cél. De ez a teszt nem használható tumorok biopsziás mintáinak megszerzésére vagy sztentek behelyezésére.

Perkután transzhepatikus kolangiográfia (PTC): Ebben az eljárásban az orvos egy vékony, üreges tűt helyez a has bőrén keresztül, a májban lévő epevezetékbe. Ezután kontrasztfestéket injektálnak a tűn keresztül, és röntgenfelvételt készítenek, amikor áthalad az epe és a hasnyálmirigy csatornáin. Az ERCP-hez hasonlóan ez a megközelítés alkalmazható folyadék- vagy szövetminták felvételére, vagy egy sztent elhelyezésére is a csatornába, hogy segítsen nyitva tartani. Mivel invazívabb (és több fájdalmat okozhat), a PTC-t általában nem használják, hacsak az ERCP-t már nem próbálták ki, vagy valamilyen okból nem lehet megtenni.

Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat

PET-vizsgálat céljából enyhén radioaktív cukorformát injektálnak a betegbe, amely főleg a rákos sejtekben gyűlik össze. Ezután egy speciális kamerával képet készítenek a test radioaktivitási területeiről.

Ezt a tesztet néha használják exokrin hasnyálmirigyrákok terjedésének felkutatására.

PET/CT vizsgálat: Speciális gépek egyszerre végezhetnek PET és CT vizsgálatot is. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy összehasonlítsa a nagyobb radioaktivitású területeket a PET-vizsgálaton a terület részletesebb megjelenésével a CT-vizsgálaton. Ez a teszt segíthet meghatározni a rák stádiumát (kiterjedését). Különösen hasznos lehet a hasnyálmirigyen túlterjedt és nem műtéttel kezelhető rák észlelésekor.

Angiográfia

Ez egy röntgenvizsgálat, amely az ereket vizsgálja. Kis mennyiségű kontrasztfestéket injektálnak az artériába, hogy körvonalazza az ereket, majd röntgenfelvételt készítenek.

Az angiogram megmutatja, hogy a daganat elzárja-e a vér áramlását egy adott területen. Megmutathatja a rendellenes ereket is (táplálva a rákot) a környéken. Ez a teszt hasznos lehet annak kiderítésére, hogy a hasnyálmirigyrák túlnőtt-e át bizonyos erek falain. Ez elsősorban a sebészeket segíti annak eldöntésében, hogy a rák teljes mértékben eltávolítható-e anélkül, hogy károsítaná a létfontosságú ereket.

A röntgen angiográfia kényelmetlen lehet, mert az orvosnak egy kis katétert kell a hasnyálmirigyhez vezető artériába tenni. A katétert általában a belső combjának artériájába helyezik, és a hasnyálmirigyig felcsavarják. A katéter behelyezése előtt gyakran helyi érzéstelenítőt alkalmaznak a terület elzsibbasztására. Amint a katéter a helyén van, a festéket befecskendezik, hogy körvonalazza az összes eret, miközben a röntgenfelvételt készítik.

Az angiográfia elvégezhető CT szkennerrel (CT angiográfia) vagy MRI szkennerrel (MR angiográfia) is. Ezeket a technikákat ma már gyakrabban használják, mert ugyanazt az információt adhatják anélkül, hogy katéterre lenne szükség az artériában.

Vérvétel

Többféle vérvizsgálat alkalmazható a hasnyálmirigyrák diagnosztizálásához vagy a kezelési lehetőségek meghatározásához, ha megtalálják.

Májfunkciós tesztek: A sárgaság (a bőr és a szemek sárgulása) gyakran a hasnyálmirigyrák egyik első jele. Az orvosok gyakran vérvizsgálatokat végeznek a sárgaságban szenvedők májfunkciójának felmérésére, hogy segítsenek meghatározni annak okát. Bizonyos vérvizsgálatok különböző típusú bilirubin (a máj által előállított vegyi anyagok) szintjét vizsgálják, és segíthetnek megmondani, hogy a beteg sárgaságát maga a máj betegsége okozza-e, vagy az epe áramlásának elzáródása (epekőből, daganatból). vagy más betegség).

Tumormarkerek: A daganatjelzők olyan anyagok, amelyek néha megtalálhatók a vérben, ha az ember rákos. A hasnyálmirigyrákban hasznos tumormarkerek lehetnek:

  • CA 19–9
  • Karcinoembrionális antigén (CEA), amelyet nem használnak olyan gyakran, mint a CA 19-9-et

Ezen tumormarker tesztek egyike sem elég pontos ahhoz, hogy biztosan meg lehessen mondani, van-e hasnyálmirigyrákja valakinek. Ezeknek a tumormarkereknek a szintje nem minden hasnyálmirigyrákban szenvedő embernél magas, és néhány olyan embernél, akinek nincs hasnyálmirigyrákja, más okok miatt magas lehet ezeknek a markereknek a szintje. Ennek ellenére ezek a tesztek más vizsgálatokkal együtt néha hasznosak lehetnek annak kiderítésében, hogy valakinek van-e rákja.

Azoknál az embereknél, akiknél már felismerték a hasnyálmirigyrákot, és akiknek magas a CA19-9 vagy a CEA szintje, ezeket a szinteket idővel meg lehet mérni, hogy meg lehessen mondani, mennyire működik a kezelés. Ha az összes rákot eltávolították, akkor ezeket a vizsgálatokat meg lehet tenni a rák kiújuló jeleinek felkutatására is.

Egyéb vérvizsgálatok: Más vizsgálatok, például egy CBC vagy kémiai panel, segíthetnek értékelni egy személy általános egészségi állapotát (például a vese és a csontvelő működését). Ezek a tesztek segíthetnek annak meghatározásában, hogy képesek lesznek-e ellenállni egy nagyobb művelet stresszének.

Biopszia

Egy személy kórtörténete, fizikális vizsgálata és képalkotó vizsgálati eredményei határozottan utalhatnak a hasnyálmirigy rákjára. Ugyanakkor az egyetlen biztos módja annak megállapítására, hogy valakinek rákja van-e, ha eltávolítanak egy kis daganatmintát, és mikroszkóp alatt megnézik. Ezt az eljárást biopsziának hívják. A biopsziákat különböző módon lehet elvégezni.

Perkután (bőrön keresztüli) biopszia: Ehhez a vizsgálathoz az orvos egy vékony, üreges tűt szúr be a bőrön keresztül a has felett a hasnyálmirigybe, hogy eltávolítsa a tumor egy kis darabkáját. Ezt finom tűszívásnak (FNA) nevezik. Az orvos ultrahang- vagy CT-felvételek alapján vezeti a tűt a helyére.

Endoszkópos biopszia: Az orvosok egy endoszkópos tükrözés során is végezhetnek biopsziát. Az orvos egy endoszkóppal (vékony, rugalmas cső, végén egy kis videokamerával) halad át a torkon és a hasnyálmirigy közelében lévő vékonybélbe. Ezen a ponton az orvos vagy felhasználhatja az endoszkópos ultrahangot (EUS), hogy a tűt átjuttassa a daganatba, vagy az endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiát (ERCP), hogy egy eszközt helyezzen be a sejtek eltávolítására az epe vagy a hasnyálmirigy csatornáiból.

Sebészeti biopszia: A műtéti biopsziákat manapság ritkábban végzik, mint korábban. Hasznosak lehetnek, ha a sebész aggódik a rák hasnyálmirigyen túli terjedésén, és meg akarja nézni (és esetleg biopsziával) a hasüreg egyéb szerveit. A műtéti biopszia leggyakoribb módja a laparoszkópia (néha kulcslyuk-műtétnek hívják) alkalmazása. A sebész megvizsgálhatja a hasnyálmirigyet és más szerveket daganatok esetén, és biopsziás szövetmintákat vehet a rendellenes területekről.

Lehet, hogy egyeseknek nincs szükségük biopsziára

Ritkán előfordulhat, hogy az orvos nem végez biopsziát arról, akinek daganata van a hasnyálmirigyben, ha a képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy a daganat nagy valószínűséggel rákos, és ha úgy tűnik, hogy a műtét mindet eltávolíthatja. Ehelyett az orvos műtétet folytat, ekkor a tumorsejteket meg lehet vizsgálni a laboratóriumban a diagnózis megerősítése érdekében. A műtét során, ha az orvos úgy találja, hogy a rák túlságosan elterjedt ahhoz, hogy teljesen eltávolítható legyen, a diagnózis megerősítéséhez csak a rák mintáját lehet eltávolítani, és a tervezett műtét többi részét leállítják.

Ha a műtét előtt kezelést (például kemoterápiát vagy sugárkezelést) terveznek, először biopsziára van szükség, hogy biztosak lehessenek a diagnózisban.

Biopsziás minták laboratóriumi vizsgálata

A biopszia (vagy műtét) során kapott mintákat laboratóriumba küldik, ahol mikroszkóp alatt megnézik őket, hogy tartalmaznak-e rákos sejteket.

Ha rákot találnak, más vizsgálatok is elvégezhetők. Például teszteket lehet végezni annak megállapítására, hogy a rákos sejtekben mutációk (változások) vannak-e bizonyos génekben, például a BRCA génekben (BRCA1 vagy BRCA2) vagy az NTRK génekben.

Ez befolyásolhatja, hogy bizonyos célzott terápiás gyógyszerek hasznosak lehetnek-e a kezelés részeként.

Genetikai tanácsadás és tesztelés

Néhány hasnyálmirigyrákban szenvedő ember génmutációi (például BRCA mutációi) vannak testük minden sejtjében, ami fokozottan veszélyezteti őket a hasnyálmirigyrák (és esetleg más rákos megbetegedések) kialakulásában. Ezeknek a génmutációknak a vizsgálata néha befolyásolhatja, hogy mely kezelések lehetnek hasznosak. Ez befolyásolhatja azt is, hogy a család többi tagjának fontolóra kell-e vennie a genetikai tanácsadást és tesztelést is.