A húgyhólyagrák gyakran korán megtalálható, mert vér lehet a vizeletben vagy más vizelési tüneteket okozhat, amelyek miatt az ember egészségügyi szolgáltatóhoz fordul.
Vér a vizeletben
A legtöbb esetben a vizeletben lévő vér (az úgynevezett hematuria) a húgyhólyagrák első jele. Lehet, hogy elegendő vér van ahhoz, hogy a vizelet színe narancssárga, rózsaszínű, vagy ritkábban sötétvörös legyen. Néha a vizelet színe normális, de kis mennyiségű vért találunk, ha vizeletvizsgálatot végeznek más tünetek miatt, vagy egy általános orvosi ellenőrzés részeként.
A vér egyik nap jelen lehet, a másikon hiányozhat, a vizelet hetekig vagy akár hónapokig tiszta marad. De ha az embernek hólyagrákja van, akkor valamikor a vér újra megjelenik.
Általában a húgyhólyagrák korai stádiuma (amikor kicsi és csak a hólyagban van) vérzést okoz, de alig vagy egyáltalán nem okoz fájdalmat vagy egyéb tünetet.
A vizeletben lévő vér nem mindig jelenti azt, hogy hólyagrákja van. Gyakrabban más dolgok okozzák, például fertőzés, jóindulatú (nem rákos) daganatok, a vese vagy hólyag kövei vagy más jóindulatú vesebetegségek. Ennek ellenére fontos, hogy orvos ellenőrizze, így megtalálható az ok.
Változások a hólyag szokásaiban vagy az irritáció tüneteiben
A hólyagrák időnként változásokat okozhat a vizelésben, például:
- A szokásosnál gyakrabban kell vizelnie.
- Fájdalom vagy égertő érzés vizelés közben.
- Olyan érzés, mintha azonnal mennie kellene, még akkor is, ha a hólyag nincs tele.
- Vizelési problémák vagy gyenge vizeletáramlás.
- Az éjszaka folyamán sokszor fel kell kelni vizelni.
Ezeket a tüneteket valószínűleg húgyúti fertőzés, hólyagkövek, túlműködő hólyag vagy megnagyobbodott prosztata okozza (férfiaknál). Ennek ellenére fontos, hogy orvos ellenőrizze őket, hogy szükség esetén megtalálják és kezeljék az okot.
Az előrehaladott hólyagrák tünetei
A nagyra nőtt vagy a test más részeire terjedő hólyagrákok néha más tüneteket is okozhatnak, például:
- Képtelen vizelni.
- Derékfájás az egyik oldalon.
- Étvágytalanság és fogyás.
- Fáradt vagy gyenge érzés.
- Duzzanat a lábban.
- Csontfájdalom.
Ismételten ezeknek a tüneteknek a valószínűségét valami más okozza, mint a hólyagrák, de fontos, hogy ellenőrizzük őket.
Ha okkal feltételezhető, hogy húgyhólyagrákja van, az orvos egy vagy több vizsgálatot vagy tesztet használ annak kiderítésére, hogy ez rák vagy valami más.
A hólyagrák vizsgálata
A húgyhólyagrákot gyakran az embernél jelentkező jelek vagy tünetek okozzák. Vagy előfordulhat, hogy egy laboratóriumi vizsgálat mutatja ki, amit az ember más okból kapott. Húgyhólyagrák gyanúja esetén vizsgálatokra és tesztekre lesz szükség a diagnózis megerősítéséhez. Ha rákot találnak, további vizsgálatokat végeznek a rák mértékének (stádiumának) kiderítésében.
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Orvosa meg akarja ismerni a kórtörténetét, hogy többet tudjon meg a tüneteiről. Az orvos megkérdezheti a lehetséges kockázati tényezőket és a családi kórtörténetét is.
A fizikális vizsgálat információt nyújthat a hólyagrák lehetséges jeleiről és egyéb egészségügyi problémákról. Az orvos elvégezhet egy rektális digitális vizsgálatot, amelynek során egy gumikesztyű segítségével kitapintja a végbelét. Nőknél az orvos kismedencei vizsgálatot is végezhet. E vizsgálatok során az orvos néha kitapinthatja a hólyagdaganatot, meghatározhatja annak méretét, és érezheti, hogy el van e terjedve, és ha igen, akkor meddig.
Ha az orvos olyan dolgokat érzékel, amelyek rendellenesek, laboratóriumi vizsgálatokat végezhet, és további vizsgálatok és kezelés céljából urológushoz irányíthatja. (Az urológus a húgyúti és a férfi reproduktív rendszer betegségeire szakosodott orvos.)
Vizelet laborvizsgálatok
Vizeletvizsgálat
Ez egy egyszerű laboratóriumi vizsgálat a vér és más anyagok ellenőrzésére a vizeletmintában.
Vizelet citológia
Ennél a tesztnél a vizeletmintát mikroszkóppal nézik meg, hogy van-e benne rák vagy rák előtti sejt. A cisztoszkópia során végzett hólyagmosásokra a citológiát is elvégzik. A citológia segíthet megtalálni néhány rákot, de nem tökéletes. Ha nem találnak rákot ezen a teszten, nem mindig jelenti azt, hogy rákmentes.
Vizeletkultúra
Ha vizelési tünetei vannak, ezt a tesztet el lehet végezni annak megállapítására, hogy a fertőzés (és nem a rák) okozza-e a tüneteket. A húgyúti fertőzések és a hólyagrák ugyanazokat a tüneteket okozhatják. A vizelet tenyésztéséhez a vizeletmintát egy laboratóriumi edénybe teszik, hogy a jelenlévő baktériumok növekedhessenek. Időbe telhet, amíg a baktériumok szaporodnak, ezért néhány napba telhet, amíg megkapják a teszt eredményeit.
Vizelet tumormarker tesztek
A különböző vizeletvizsgálatok a húgyhólyagrákos sejtek által előállított specifikus anyagokat keresik. Ezeknek a tesztekből egy vagy több felhasználható a vizelet citológiájával együtt, hogy segítsen kideríteni, van-e húgyhólyagrákja.
Egyes orvosok ezeket a vizeletvizsgálatokat hasznosnak találják a hólyagrákok felkutatásában, de nem biztos, hogy minden esetben segítenek. A legtöbb orvos úgy érzi, hogy a hólyagtükrözés (cisztoszkópia) még mindig a legjobb módszer a hólyagrák megtalálásához.
E vizsgálatok egy része hasznosabb annak a hólyagráknak a megtalálásában, amely visszatért valakiben, aki már szenvedett rajta ahelyett, hogy először diagnosztizálta volna.
Hólyagtükrözés (cisztoszkópia)
Húgyhólyagrák gyanúja esetén a legtöbb orvos cisztoszkópiát javasol. A cisztoszkóp egy hosszú, vékony, hajlékony cső, amelynek végén egy lámpa és egy lencse vagy egy kis videokamera található.
Fluoreszcens cisztoszkópia (más néven kék fény cisztoszkópia) elvégezhető rutin cisztoszkópiával együtt. Ehhez a vizsgához egy fény által aktivált gyógyszert helyeznek a hólyagba a cisztoszkópia során. A rákos sejtek felveszik a gyógyszert. Amikor az orvos kék fényt sugároz a cisztoszkópon keresztül, a gyógyszert tartalmazó sejtek világítani fognak (fluoreszkálnak). Ez segíthet az orvosnak abban, hogy meglátja azokat a rendellenes területeket, amelyeket a normálisan használt fehér fény kihagyhat.
A hólyagdaganat transzuretrális reszekciója
Ha kóros területet (vagy területeket) látnak cisztoszkópia során, akkor biopsziát kell végezni, hogy lássák, rák-e. Biopszia az, amikor a kóros kinézetű szövet apró darabjait (ún. mintákat) kivesznek és megvizsgálják rákos sejtek szempontjából. Húgyhólyagrák gyanúja esetén biopsziára van szükség a diagnózis biztosításához.
A kóros terület biopsziájára szolgáló eljárás a hólyagdaganat transzuretrális reszekciója (TUR). Ezen eljárás során az orvos eltávolítja a daganatot és a daganat körüli hólyagizom egy részét. Az eltávolított mintákat ezután laboratóriumba küldik, hogy rákot keressenek. Ha rákot találnak, a tesztek azt is megmutathatják, hogy behatolt-e (átterjedt-e) a hólyagfal izomrétegébe.
A hólyagrák időnként a hólyag egynél több területén (vagy a húgyutak más részein) kezdődhet. Emiatt az orvos mintákat vehet a húgyhólyag számos különböző részéből, különösen akkor, ha erősen gyanítható a rák, de nem látható daganat. A hólyag belsejének sós vizes mosása is begyűjthető és tesztelhető rákos sejtek szempontjából.
Biopsziás eredmények
A biopsziás mintákat laboratóriumba küldik, ahol megnézi és megvizsgálja őket egy patológus, egy olyan orvos, aki laboratóriumi vizsgálatokkal a betegségek diagnosztizálására szakosodott. Ha húgyhólyagrákot találnak, két fontos jellemzőt néznek meg, az invazivitást és fokozatot.
Invazivitás: A biopszia megmutatja, hogy a rák milyen mélyen nőtt be a hólyag falába. Ez nagyon fontos a kezelés eldöntésében.
- Ha a rák a sejtek belső rétegében marad anélkül, hogy a mélyebb rétegekbe nőne, akkor azt nem invazívnak nevezik.
- Ha a rák a hólyag mélyebb rétegeibe nő, invazívnak nevezik.
Az invazív rákok nagyobb valószínűséggel terjednek, és nehezebben kezelhetők.
A zárójelentésen olyat is olvashat, hogy a rák felületes vagy nem izom-invazívnak. Ezek a kifejezések egyaránt tartalmazzák a nem-invazív daganatokat, valamint azokat az invazív daganatokat, amelyek nem nőttek be a hólyag fő izomrétegébe.
Fokozat: A húgyhólyagrákok szintén besorolást kapnak, annak alapján, hogy miként néznek ki a rákos sejtek mikroszkóp alatt.
- Az alacsony fokozatú rákok inkább hasonlítanak a normális hólyagszövetre. Jól differenciált rákoknak is nevezik őket. Az ilyen rákos betegek általában jó prognózissal (életkilátásokkal) rendelkeznek.
- A magas fokú rák kevésbé hasonlít a normál szövetre. Ezeket a rákokat rosszul differenciáltnak vagy differenciálatlannak is nevezhetjük. A magas fokú daganatok nagyobb valószínűséggel nőnek be a hólyag falába, és terjednek a hólyag kívül. Ezeket a rákokat nehezebben lehet kezelni.
Képalkotó vizsgálatok
A képalkotó eljárások röntgensugarak, mágneses mezők, hanghullámok vagy radioaktív anyagok segítségével képeket készítenek a test belsejéről.
Ha húgyhólyagrákja van, orvosa elrendelheti ezeket a vizsgálatokat, hogy megnézze, a rák átterjedt-e a hólyag közelében lévő szövetekre és szervekre, a közeli nyirokcsomókba vagy a test távoli részeire. Ha egy képalkotó teszt megnagyobbodott nyirokcsomókat vagy a rák terjedésének egyéb lehetséges jeleit mutatja, akkor valamilyen típusú biopsziára lehet szükség a megállapítások megerősítéséhez.
Intravénás pyelogram (IVP)
Az intravénás pyelogram (IVP), más néven intravénás urogram az összes húgyúti rendszer röntgenfelvétele, amelyet egy speciális festék vénába történő beadása után vesznek fel. Ezt a festéket a vesék eltávolítják a véráramból, majd átjutnak a vesemedencébe és a hólyagba. A festék felvázolja ezeket a szerveket a röntgensugarakon, és elősegíti a húgyúti daganatok megjelenését.
Fontos elmondani kezelőorvosának, ha allergiája van, vagy valaha is reagált a röntgenfestékre, vagy bármilyen veseproblémája van. Ha igen, orvosa dönthet egy másik vizsgálatról.
Retrográd pyelogram
Ehhez a vizsgálathoz katétert (vékony csövet) tesznek a húgycsövön keresztül és fel a hólyagba vagy a húgyvezetékbe. Ezután festéket injektálnak a katéteren keresztül, hogy a hólyag, a húgyvezeték és a vesék bélése könnyebben látható legyen a röntgensugarakon.
Ezt a tesztet nem használják olyan gyakran, mint az IVP-t, de meg lehet tenni (a vesék ultrahangjával együtt) a húgyúti daganatok felkutatására olyan embereknél, akiknek nem lehet IVP-je.
Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes keresztmetszeti képeket készít a testéről. A vese, a húgyvezeték és a hólyag CT-vizsgálatát CT-urogramnak nevezik. Részletes információt nyújthat a húgyúti traktusban lévő tumorok méretéről, alakjáról és helyzetéről, beleértve a hólyagot is. Segíthet a megnagyobbodott nyirokcsomók megjelenítésében, amelyek rákot tartalmazhatnak, valamint a hasüreg és a medence más szerveiben.
CT-vezérelt tűbiopszia: CT-vizsgálatokkal a biopsziás tűt is a gyanús tumorba lehet vezetni. Ezt nem a húgyhólyag biopsziás daganatai esetében végzik, de felhasználható minták vételére olyan területekről, ahol a rák átterjedhet.
Mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat
A CT-vizsgálatokhoz hasonlóan az MRI-vizsgálatok részletes képeket mutatnak a test lágyrészeiről. De az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett. Az MRI-képek nagyon hasznosak annak a ráknak a bemutatásában, amely a hólyagon kívül terjedt el a közeli szövetekbe vagy nyirokcsomókba.
A vesék, a húgyvezetékek és a hólyag speciális MRI-je, amelyet MRI-urogramnak neveznek, az IVP helyett a húgyúti rendszer felső részének megtekintésére használható.
Ultrahang
Az ultrahang hanghullámok segítségével képeket készít a belső szervekről. Hasznos lehet a húgyhólyagrák méretének meghatározásában, és annak terjedésében, hogy a hólyag túlterjed-e a közeli szervekre vagy szövetekre.
Használható a vesék megtekintésére is. Ez általában könnyű teszt, és nem használ sugárzást.
Ultrahang-vezérelt tűbiopszia: Az ultrahang segítségével a biopsziás tűt a has vagy a medence rákjának gyanús területére is be lehet vezetni.
Mellkas röntgen
A mellkas röntgenvizsgálatával meg lehet vizsgálni, hogy a hólyagrák átterjedt-e a tüdőbe. Erre a vizsgálatra nincs szükség, ha a mellkas CT-vizsgálatát elvégezték.
Csontszkennelés
A csontvizsgálat segíthet a csontokban elterjedt rák keresésében. Ezt a tesztet általában nem hajtják végre, kivéve, ha olyan tünetei vannak, mint a csontfájdalom, vagy ha a vérvizsgálatok azt mutatják, hogy a rák átterjedhet a csontjaira.
Ehhez a teszthez kis mennyiségű alacsony aktivitású radioaktív anyag injekcióját kapja, amely az egész test sérült csontjain telepedik le. Egy speciális kamera érzékeli a radioaktivitást, és képet készít a csontvázáról.
A csontszkennelés rákos megbetegedésre utalhat a csontban, de az biztos lehet, hogy más képalkotó vizsgálatokra, például sima röntgenre, MRI-vizsgálatokra vagy akár csontbiopsziára is szükség lehet.
A biopsziák a rák elterjedésének megkeresésére
Ha a képalkotó vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a rák a húgyhólyagon kívül is terjedhetett, akkor biztos lehet benne, hogy biopsziára kerül sor.
Bizonyos esetekben gyanús területek biopsziás mintáit a műtét során veszik ki, amikor eltávolítják a hólyagrákot.
A biopsziás minta másik módja, ha hosszú, vékony, üreges tűt használnak, hogy kivegyenek egy kis szövetdarabot a rendellenes területről. Ezt tűbiopsziának nevezik, és ennek alkalmazásával az orvos műtét nélkül is mintákat vehet. Néha CT-vizsgálatot vagy ultrahangot használnak a biopsziás tű elvezetésére a megváltozott területre.
