A méhnyakrák korai megtalálásának legjobb módja a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése. A méhnyakrák szűrésének tesztjei a HPV-teszt és a Pap-teszt. Ezek a tesztek elvégezhetők önmagukban vagy egyidejűleg (úgynevezett társpróba). Bebizonyosodott, hogy a méhnyakrák megelőzése és az élet megmentése érdekében rendszeres szűrővizsgálatok vannak. A legfontosabb, amire emlékezni kell, hogy rendszeresen részt kell venni szűrésen, függetlenül attól, hogy melyik tesztet fogják elvégezni.
A korai felismerés nagyban javítja a sikeres kezelés esélyét, és megakadályozhatja, hogy a korai méhnyaksejt-változások rákká váljanak. A méhnyakrák esetleges jeleire és tüneteire való odafigyelés segíthet elkerülni a diagnózis felesleges késését.
A HPV-teszt
A méhnyakrák kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője az humán papillomavírus (HPV) fertőzés. Az orvosok tesztelhetik a magas kockázatú HPV-típusokat, amelyek a méhnyakrákot okozzák leginkább, ha DNS-darabjaikat keresik a méhnyak sejtjeiben. A teszt elvégezhető önmagában (elsődleges HPV-teszt), vagy egyidejűleg a Pap-teszttel (úgynevezett társpróba).
A HPV-tesztet leggyakrabban 2 esetben alkalmazzák:
- Az American Cancer Society az elsődleges HPV tesztet javasolja a méhnyakrák szűrésének előnyben részesített tesztjeként 25-65 éves emberek számára. (Az elsődleges HPV-teszt egy HPV-teszt, amelyet önmagában végeznek szűrés céljából.)
- Néhány HPV-tesztet csak egy társvizsgálat részeként hagynak jóvá, amikor a HPV-tesztet és a Pap-tesztet egyidejűleg végzik a méhnyakrák szűrésére. Mivel az elsődleges HPV-teszt nem biztos, hogy mindenhol lehetséges, az ötévenkénti együttes teszt vagy a 3 évenkénti Pap-teszt még mindig jó lehetőség.
Az összes szűrővizsgálat (elsődleges HPV-teszt, társ-teszt és Pap-teszt) jó a rák és a rákot megelőző állapot megtalálására. Az elsődleges HPV-teszt jobban képes megelőzni a méhnyakrákokat, mint az egyedül végzett Pap-teszt, és nem ad hozzá több felesleges vizsgálatot, ami egy társvizsgálattal is megtörténhet.
A HPV-teszt eredménye a korábbi vizsgálati eredményekkel együtt meghatározza a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. Ha a teszt pozitív, ez több utóellenőrzést, több vizsgálatot eredményezhet a rákelőtti vagy rákos megbetegedések keresésére, és néha magában foglalja az esetlegesen előforduló rákos megbetegedések kezelésére irányuló gyógyító eljárásokat.
Mivel a méhnyakrák kialakulásának konkrét kockázatától függően sokféle utókövetési vagy kezelési lehetőség létezik, a legjobb, ha részletesebben beszélünk az egészségügyi szolgáltatóval a szűrési eredményekről, hogy teljes mértékben megértsük a méhnyakrák kockázatát és milyen következményeit.
A Pap (Papanicolaou) teszt
A Pap-teszt egy olyan eljárás, amely összegyűjti a sejteket a méhnyakból, hogy a laboratóriumban alaposan meg lehessen őket nézni a rák és a rákelőtti állapot megtalálásához.
Hogyan történik a Pap teszt?
Az egészségügyi szakember először egy fém vagy műanyag eszközt helyez a hüvelybe, amely nyitva tartja a hüvelyt, hogy a méhnyak jól látható legyen. Ezután egy kis spatula vagy ecset segítségével a sejtek és a nyálka mintáját enyhén lekaparják az exocervixről. Ezután a méhnyak nyílásába egy kis ecsetet vagy egy pamutvégű tampont helyeznek, hogy az endocervixből mintát vegyenek. Ha a méhnyakát már korábban eltávolították a méhnyakrák vagy a rákelőtti kezelés részeként, a hüvely felső részéből származó sejtekből vesznek mintát. Ezután a mintákat a laboratóriumban vizsgálják.
Bár a Pap-teszt sikeresebb volt, mint bármely más szűrővizsgálat a rák megelőzésében, nem tökéletes. A Pap-teszt egyik korlátja az, hogy az eredményeket emberi szemnek kell megvizsgálnia, így az egyes minták százezreinek pontos elemzése nem mindig lehetséges. A mérnökök, a tudósok és az orvosok együtt dolgoznak ennek a tesztnek a javításán. Mivel egyes rendellenességek kimaradhatnak (még akkor is, ha a mintákat a legjobb laboratóriumokban vizsgálják), a legjobb, ha ezt a tesztet rendszeresen elvégzik a szűrési irányelveknek megfelelően.
A kismedencei vizsgálat nem azonos a Pap-vizsgálattal
Sokan összekeverik a kismedencei vizsgálatokat a Pap-tesztekkel. A kismedencei vizsgálat a nők rutinszerű egészségügyi ellátásának része. A kismedencei vizsgálat során az orvos megvizsgálja és kitapintja a reproduktív szerveket, beleértve a méhet és a petefészket, és teszteket végezhet a nemi úton terjedő betegségekre. A medencei vizsgálatok segíthetnek más típusú rákok és reproduktív problémák megtalálásában. A Pap-tesztet el lehet végezni a kismedencei vizsgálat során, de néha kismedencei vizsgálatot Pap-teszt nélkül végeznek. Pap-tesztre van szükség a korai méhnyakrák vagy a rákmegelőző daganatok megtalálásához, ezért kérdezze meg kezelőorvosát, hogy végeztek-e Pap-tesztet a kismedencei vizsgálat alkalmával.
Hogyan értelmezik a Pap-teszt eredményeit?
A Pap-teszt eredményeinek leírására a legszélesebb körben használt rendszer a Bethesda System (TBS). Három fő kategória létezik, amelyek közül néhány alkategóriákkal rendelkezik:
- Negatív intraepithelialis elváltozás vagy rosszindulatú daganat szempontjából.
- Rendellenes hámsejtek.
- Egyéb rosszindulatú neoplazmák.
További vizsgálatokra lehet szüksége, ha a Pap-teszt az alábbi rendellenességek bármelyikét kimutatta:
Negatív intraepithelialis elváltozás vagy rosszindulatú daganat szempontjából
Ez a kategória azt jelenti, hogy nem találtak rákot, rákelőtti állapot, vagy egyéb jelentős rendellenesség jeleit. Lehetnek olyan megállapítások, amelyek nem kapcsolódnak a méhnyakrákhoz, például a herpesz vagy nemi úton terjedő betegség fertőzésének jelei. Néhány nőből származó minták „reaktív sejtváltozásokat” is mutathatnak, ilyennek tűnnek a méhnyaksejtek, amikor fertőzés vagy más gyulladás áll fenn.
Rendellenes hámsejtek
Ez azt jelenti, hogy a méhnyak-, vagy a hüvelyt bélelő sejtek olyan változásokat mutatnak, amelyek rákosak vagy rákot megelőzőek lehetnek. Ez a kategória több csoportra oszlik a laphámsejtek és a mirigysejtek szerint.
Laphámsejtek rendellenességei
Atípusos laphámsejtek (ASC). Ez a kategória kétféle rendellenességet foglal magában:
- A bizonytalan jelentőségű atipikus laphámsejteket (ASC-US) arra használják, hogy leírják, ha vannak olyan sejtek, amelyek kórosnak tűnnek, de nem lehet megmondani, hogy ezt fertőzés, irritáció vagy rákelőtti betegség okozza-e. Az ASC-US jelzésű sejtek legtöbbször nem rákbetegség előttiek, de a bizonyosság érdekében további vizsgálatokra van szükség, például egy HPV-tesztre.
- Az atipikus laphámsejteket, ahol nem zárható ki a magas fokú laphám intraepithelialis elváltozás (HSC) (ASC-H), leírják, amikor a sejtek rendellenesnek tűnnek, de inkább egy lehetséges rákelőtti esetre vonatkoznak, amely több vizsgálatot igényel és kezelésre szorulhat.
Squamous intraepithelialis elváltozások (SIL). Ezek a rendellenességek két kategóriába sorolhatók:
- Alacsony minőségű SIL-ben (LSIL) a sejtek enyhén rendellenesek. Ezt nevezhetjük enyhe diszplázianak vagy cervicalis intraepithelialis neoplázia 1. fokozatnak is (CIN1).
- Magas minőségű SIL-ben (HSIL) a sejtek súlyosan rendellenesnek tűnnek, és kevésbé valószínű, hogy az LSIL-ben lévő sejtek kezelés nélkül elmúlnak. Ugyancsak nagyobb valószínűséggel alakulnak rákká, ha nem kezelik őket. Ezt mérsékelt vagy súlyos diszplázia vagy cervicalis intraepithelialis neoplazia 2. vagy 3. fokozatának is nevezhetjük (CIN2 és / vagy CIN3).
További vizsgálatokra van szükség, ha a SIL-t egy Pap-teszten látják. Ha kezelésre van szükség, ez képes gyógyítani a legtöbb SIL-t és megakadályozni az invazív rák kialakulását.
Laphámsejtes karcinóma: Ez az eredmény azt jelenti, hogy a páciens valószínűleg invazív rákban szenved. A kezelés megtervezése előtt további vizsgálatokat kell végezni a diagnózis megerősítése érdekében.
A mirigysejtek rendellenességei
Atipikus mirigysejtek: Ha a mirigysejtek nem tűnnek normálisnak, de olyan jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek rákosak lehetnek, az alkalmazott kifejezés atipikus mirigysejtek (AGC). Ebben az esetben a betegnek több vizsgálatot kell elvégeznie.
Adenokarcinóma: A mirigysejtek rákjait adenokarcinómának nevezik. Bizonyos esetekben a sejteket vizsgáló orvos meg tudja mondani, hogy az adenokarcinoma az endocervixben, a méhben (endometrium) vagy a test más részén kezdődött-e.
Egyéb rosszindulatú elváltozások
Ez a kategória a rák egyéb típusaira vonatkozik, amelyek szinte soha nem befolyásolják a méhnyakot, például rosszindulatú melanoma, szarkómák és limfóma.
