A melanomák többségére az embernél jelentkező tünetek hívják fel az orvos figyelmét.
Ha rendellenes terület van a bőrén, amely rák lehet, orvosa megvizsgálja, és vizsgálatokat végezhet annak kiderítésére, hogy ez melanoma, más típusú bőrrák vagy más bőrbetegség-e. Ha melanomát találnak, más vizsgálatokat is lehet végezni annak kiderítésére, hogy átterjedt-e a test más területeire.
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Általában az orvos első lépése az, hogy kikérdezze a tüneteiről, például arról, hogy mikor jelentkezett a bőrön a jel, ha megváltozott a mérete vagy a megjelenése, és ha fájdalmas, viszkető vagy vérzett. Megkérdezheti a melanoma bőrrák lehetséges kockázati tényezőit is, például a barnulást és a leégést, valamint ha Önnek vagy családtagjainak melanomája vagy más bőrrákja volt.
A fizikai vizsgálat során orvosa feljegyzi a kérdéses terület(ek) méretét, alakját, színét és textúráját, valamint hogy vérzik-e, szivárog-e vagy kérge van-e. A test többi részét ellenőrizheti, hogy nincsenek-e anyajegyek és egyéb foltok, amelyek összefüggésben lehetnek a bőrrákkal (vagy más bőrbetegségekkel).
Az orvos megvizsgálhatja a nyak, a hónalj vagy az ágyék nyirokcsomóit. Amikor a melanoma elterjed, gyakran először a közeli nyirokcsomókba kerül, így azok megnagyobbodnak.
Ha egy másik orvos veszi észre a tüneteket, és a melanoma gyanúja merül fel, akkor bőrgyógyászhoz fordulhat, aki bőrbetegségekre szakosodott orvos, aki alaposabban meg fogja vizsgálni a környéket.
A szokásos fizikai vizsgálattal együtt sok bőrgyógyász a dermoszkópia (más néven dermatoszkópia, epilumineszcencia mikroszkópia [ELM] vagy felszíni mikroszkópia) nevű technikát alkalmazza a bőrön lévő foltok tisztább meglátására. Az orvos dermatoszkópot használ, amely egy speciális nagyító lencse és fényforrás, amelyet a bőr közelében tartanak. Az orvos digitális fényképet készíthet a helyszínről.
Bőrbiopszia
Ha az orvos úgy gondolja, hogy egy folt melanoma lehet, a gyanús területet eltávolítják és laboratóriumba küldik, hogy mikroszkóp alatt vizsgálják meg. Ezt bőrbiopsziának hívják.
A bőrbiopszia elvégzésének számos módja van. Az orvos az érintett terület nagysága, ahol a testén van, és egyéb tényezők alapján dönt. Bármely biopszia után valószínűleg marad legalább egy kis heg. Különböző módszerek különböző típusú hegeket eredményezhetnek, ezért kérdezze meg orvosát a hegesedésről a biopszia előtt. Függetlenül attól, hogy milyen típusú biopsziát végeznek, a lehető legtöbbet el kell távolítania a gyanús területről, hogy pontos diagnózist lehessen felállítani.
A bőrbiopsziákat helyi érzéstelenítés segítségével végzik, amelyet egy nagyon kis tűvel injektálnak a területre. Valószínűleg kis szúrást fog érezni, amikor a gyógyszert beadják, de a biopszia során nem szabad fájdalmat éreznie.
Borotvált (tangenciális) biopszia
Az ilyen típusú biopsziához az orvos kis sebészeti pengével borotválja le a bőr felső rétegeit. A biopszia helyén a vérzést leállítják egy kenőcs, vegyszer segítségével, amely megállítja a vérzést, vagy egy kis elektromos áram segítségével begyógyítják a sebet.
A borotváló biopszia számos bőrbetegség diagnosztizálásában és az anyajegyek mintavételében hasznos, amikor a melanoma kockázata nagyon alacsony. Ezt a fajta biopsziát általában nem alkalmazzák, ha erősen gyanítható a melanoma, kivéve, ha a biopszia penge elég mélyre esik ahhoz, hogy a gyanús terület alá kerüljön. Ellenkező esetben, ha ez egy melanoma, akkor a biopsziás minta nem lenne elég vastag ahhoz, hogy megmérjék, a rák milyen mélyen hatolt be a bőrbe.
Lyukasztásos biopszia
A lyukasztásos biopsziához az orvos egy olyan eszközt használ, amely egy apró, kerek sütiformára hasonlít, hogy eltávolítsa a mélyebb bőrmintát. Az orvos addig forgatja a lyukasztó biopsziás eszközt a bőrön, amíg az átvágja a bőr összes rétegét. A mintát eltávolítják, és a biopszia helyének széleit gyakran összevarrják.
Kivágási és metszési biopsziák
Annak a daganatnak a megvizsgálására, amely a bőr mélyebb rétegeibe nőhetett, az orvos kivágási (vagy ritkábban metszési) biopsziát alkalmazhat.
- A kivágásos biopszia eltávolítja az egész daganatot (a körülötte lévő normál bőr kis margójával együtt). Ez általában a biopszia előnyös módja a feltételezett melanomák esetén, ha ez megtehető, bár ez nem mindig lehetséges.
- A metszett biopszia a tumornak csak egy részét távolítja el.
Az ilyen típusú biopsziákhoz sebészeti kést használnak a bőr teljes vastagságának átvágására. A vizsgálathoz egy éket vagy egy darab bőrt eltávolítanak, és a vágás széleit általában összevarrják.
„Optikai” biopsziák
Néhány újabb típusú biopszia, például a reflektancia konfokális mikroszkópia (RCM), elvégezhető anélkül, hogy eltávolítaná a bőrmintákat.
Az esetlegesen elterjedt melanoma biopsziák
Bizonyos esetekben szükség lehet a bőrön kívüli területek biopsziájára. Például, ha a melanomát már diagnosztizálták a bőrön, akkor a közeli nyirokcsomók biopsziával vizsgálhatók, hogy a rák átterjedt-e rájuk.
Ritkán előfordulhat, hogy biopsziára van szükség annak kiderítéséhez, hogy valakinek milyen típusú rákja van. Például egyes melanomák olyan gyorsan terjedhetnek, hogy eljutnak a nyirokcsomókba, a tüdőbe, az agyba vagy más területekre, miközben az eredeti bőr melanoma még mindig nagyon kicsi. Néha ezeket a daganatokat képalkotó vizsgálatokkal (például CT-vizsgálatokkal) vagy más vizsgálatokkal találják meg, még mielőtt a bőr melanomáját felfedeznék. Más esetekben jóval azután fedezik fel, hogy egy korábbi bőr melanomát eltávolítottak, így nem egyértelmű, hogy ez ugyanaz a rák-e.
Még más esetekben a melanomát a testben valahol megtalálják anélkül, hogy valaha is foltot találnának a bőrön. Ennek oka lehet, hogy egyes bőrelváltozások önmagukban (mindenféle kezelés nélkül) elmúlnak, miután egyes sejtjeik átterjedtek a test más részeire.
A melanoma a belső szervekben is elindulhat, de ez nagyon ritka, és ha a melanoma széles körben elterjedt az egész testben, akkor lehet, hogy nem lehet pontosan megmondani, hogy hol kezdődött. Amikor a melanoma átterjedt más szervekre, néha összetéveszthető az abban a szervben kezdődő rákkal.
Például a tüdőbe átterjedt melanoma összetéveszthető egy elsődleges tüdőrákkal (a tüdőben kezdődő rákkal). A biopsziás mintákon speciális laboratóriumi vizsgálatok végezhetők, amelyekből kiderül, hogy ez egy melanoma vagy valamilyen más típusú rák.
Ez azért fontos, mert a különböző típusú rákokat eltérő módon kezelik. A test belsejében lévő gyanús területek biopsziája gyakran nagyobb mértékben érintetté válik, mint a bőr mintavétele.
Finom tűszívásos (FNA) biopszia
Az FNA biopsziát nem használják gyanús anyajegyekre. De felhasználható például a melanoma közelében lévő nagy nyirokcsomók biopsziájára, hogy kiderüljön, átterjedt-e rájuk a melanoma.
Az ilyen típusú biopsziához az orvos egy vékony, üreges tűvel ellátott fecskendőt használ a nyirokcsomó vagy a daganat nagyon kis darabjainak eltávolítására. A tű kisebb, mint a vérvizsgálathoz használt tű. Néha helyi érzéstelenítőt alkalmaznak először a terület elzsibbasztására. Ez a vizsgálat ritkán okoz sok kellemetlenséget, és nem hagy heget.
Ha a nyirokcsomó éppen a bőr alatt van, az orvos gyakran elég jól érzi, hogy a tűt belevezesse. A test mélyén található gyanús nyirokcsomó vagy egy szerv, például a tüdő vagy a máj daganata esetén gyakran használnak képalkotó vizsgálatot, például ultrahangot vagy CT-vizsgálatot, hogy segítsék a tűt a helyükre vezetni.
Az FNA biopsziák nem annyira invazívak, mint néhány más típusú biopsziák, de nem mindig gyűjtenek elegendő mintát annak megállapításához, hogy egy gyanús terület melanoma-e. Ezekben az esetekben invazívabb típusú biopsziára lehet szükség.
Sebészeti (excíziós) nyirokcsomó-biopszia
Ezt az eljárást alkalmazhatják a megnagyobbodott nyirokcsomó eltávolítására a bőr egy kis bemetszésén (vágásán) keresztül. Helyi érzéstelenítőt általában akkor alkalmaznak, ha a nyirokcsomó közvetlenül a bőr alatt van, de előfordulhat, hogy a személyt altatni kell, ha a nyirokcsomó a test mélyén helyezkedik el.
Ezt a fajta biopsziát gyakran akkor végzik, ha egy nyirokcsomó nagysága azt sugallja, hogy a melanoma elterjedt ott, de a csomópont FNS biopsziáját nem végezték el, vagy nem találtak melanoma sejteket.
Sentinel nyirokcsomó biopszia
Ha a melanomát diagnosztizálták, és bármilyen jellemzője van (például legalább egy bizonyos vastagságú), akkor gyakran végeznek őrszem nyirokcsomó biopsziát (SLNB), hogy megnézzék, a rák átterjedt-e a közeli nyirokcsomókra, ami viszont befolyásolhatja a kezelési lehetőségeket. Ez a vizsgálat felhasználható azon nyirokcsomók felkutatására, ahová a melanoma elsőként átterjedne. Ezeket a nyirokcsomókat sentinel csomópontoknak nevezik (őrszemként „figyelik” a daganatot).
Az őrszem nyirokcsomó (vagy csomópontok) megtalálásához az orvos kis mennyiségű radioaktív anyagot fecskendez a melanoma területére. Egy speciális kamerát használnak annak ellenőrzésére, hogy összegyűlik-e egy vagy több őrszem nyirokcsomóban. Miután a radioaktív területet megjelölték, a beteget műtétre szállítják, és kék színű festéket injektálnak ugyanarra a helyre, ahová a radioaktív anyagot beadták. Ezután egy kis bemetszést végeznek a megjelölt területen, majd a nyirokcsomókat ellenőrzik, hogy kiderüljön, melyik(ek) váltak radioaktívvá és kékekké. Ezeket az őrszemcsomókat eltávolítják, és mikroszkóp alatt megnézik.
Ha az őrszemekben nincsenek melanoma sejtek, nincs szükség több nyirokcsomó műtétre, mert nagyon valószínűtlen, hogy a melanoma ezen a ponton túl terjedne. Ha melanoma sejteket találnak az őrszemben, akkor ezen a területen a megmaradt nyirokcsomókat tipikusan eltávolítják és megnézik. Ezt nyirokcsomó-boncolásnak nevezik.
Ha a melanoma közelében lévő nyirokcsomó rendellenesen nagy, akkor valószínűleg nem lesz szükség őrszemcsomó biopsziára. A megnagyobbodott csomópontból egyszerűen biopsziát vesznek.
Biopsziás minták laboratóriumi vizsgálata
Bármely biopsziából származó mintákat laborba küldik, ahol egy patológusnak hívott orvos mikroszkóp alatt megnézi őket melanoma sejtek szempontjából. Gyakran a bőrmintákat dermatopatológushoz küldik, olyan orvoshoz, aki speciális képzettséggel rendelkezik a bőrminták megtekintésével kapcsolatban.
Ha az orvos nem tudja pontosan megmondani, hogy a melanomasejtek szerepelnek-e a mintában, pusztán azáltal, hogy megnézi, a laboratóriumi vizsgálatokat speciálisan elvégzik a sejteken, hogy megpróbálják megerősíteni a diagnózist. Ezek a következők lehetnek:
- Immunhisztokémia (IHC)
- Fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH)
- Összehasonlító genomi hibridizáció (CGH)
- Gén expresszió profilálás (GEP)
Ha a mintákban melanoma található, a patológus megvizsgál bizonyos fontos jellemzőket, például a tumor vastagságát és a mitotikus sebességet (az aktívan osztódó sejtek hányadát). Ezek a jellemzők segítenek meghatározni a melanoma stádiumát, ami viszont befolyásolhatja a kezelési lehetőségeket és a prognózist (életkilátásokat).
Génváltozások vizsgálata
Néhány melanomában szenvedő embernél biopsziás mintákat lehet tesztelni annak megállapítására, hogy a sejtekben mutációk (változások) vannak-e bizonyos génekben, például a BRAF génben. A melanomák körülbelül felében BRAF mutációk vannak. Egyes fejlett melanomák kezelésére használt gyógyszerek valószínűleg csak akkor működnek, ha a sejtek BRAF-mutációval rendelkeznek, ezért ez a teszt fontos a kezelési lehetőségek meghatározásában. Teszteket lehet végezni más gének, például a C-KIT változásaira is.
Képalkotó vizsgálatok
A képalkotó tesztek röntgensugarakat, mágneses mezőket vagy radioaktív anyagokat használnak fel ahhoz, hogy képeket hozzanak létre a test belsejéről. Elsősorban a melanoma lehetséges nyirokcsomókba vagy más szervekbe történő terjedésének felkutatására szolgálnak. Ezekre a vizsgálatokra nincs szükség a nagyon korai stádiumú melanomában szenvedő emberek többségének, mert a rák valószínűleg nem terjedt el.
Képalkotó vizsgálatok elvégezhetők a kezelés eredményességének megállapításához is, vagy a kezelés után kiújuló (visszatérő) rák lehetséges jeleinek felkutatásához.
Mellkas röntgen
Ezt a vizsgálatot el lehet végezni annak megállapítására, hogy a melanoma átterjedt-e a tüdőbe, bár ehelyett inkább a mellkas CT-vizsgálatát szokták elvégezni.
Ultrahang
Az ultrahang hanghullámok segítségével képeket hoz létre a test belsejéből a számítógép képernyőjére. Ezt a vizsgálatot fel lehet használni a daganat közelében lévő nyirokcsomók vizsgálatára, különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy fizikai vizsgálat alapján megnagyobbodtak-e. Az ultrahang általában meglehetősen gyors és könnyen elvégezhető, és nem teszi ki sugárzásnak a szervezetet.
Ultrahang-vezérelt tűbiopszia: Az ultrahang segítségével a biopsziás tűt a gyanús nyirokcsomóba lehet vezetni.
Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes, keresztmetszeti képeket készít a páciens testéről. A rendes röntgentől eltérően a CT-vizsgálatok megmutathatják a részleteket a lágy szövetekben (például belső szervekben). Ez a vizsgálat megmutatja, hogy megnagyobbodtak-e a nyirokcsomók, vagy vannak-e olyan szervek, mint a tüdő vagy a máj, gyanús foltok, amelyek a melanoma terjedéséből származhatnak.
CT-vezérelt tűbiopszia: A CT-vizsgálatok segítségével a biopsziás tű a test gyanús területére is eljuthatják.
Mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat
Az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgensugarak helyett, hogy részletes képeket hozzanak létre a test egyes részeiről. Az MRI-vizsgálatok nagyon hasznosak lehetnek az agy és a gerincvelő megnézésében.
Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat
A PET-vizsgálat segíthet kimutatni, hogy a rák átterjedt-e a nyirokcsomókra vagy a test más részeire. Legelőnyösebb a melanoma előrehaladottabb stádiumában szenvedőknél.
Ehhez a teszthez enyhén radioaktív cukor formát injektálnak, amely főleg a rákos sejtekben gyűlik össze. Ezután egy speciális kamerával képet készítenek a test radioaktivitási területeiről.
PET/CT vizsgálat: Számos központ rendelkezik speciális gépekkel, amelyek egyszerre végeznek PET és CT vizsgálatot (PET/CT vizsgálat). Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy összehasonlítsa a nagyobb radioaktivitású területeket a PET-vizsgálaton a terület részletesebb megjelenésével a CT-vizsgálaton.
Vérvétel
A vérvizsgálatokat nem használják a melanoma diagnosztizálására, de néhány vizsgálatot elvégezhetnek a kezelés előtt vagy alatt, különösen az előrehaladottabb melanomák esetében.
Az orvosok a kezelés előtt gyakran tesztelik a vérben az úgynevezett laktát-dehidrogenáz (LDH) szintjét. Ha a melanoma a test távoli részeire is átterjedt, a magas LDH-szint annak a jele, hogy a rákot nehezebb kezelni. Ez befolyásolhatja a rák stádiumát.
A vérsejtek számának és a vér kémiai szintjének egyéb vizsgálatait el lehet végezni egy olyan előrehaladott melanomában szenvedő személynél, hogy lássák, milyen jól működik a csontvelő (ahol új vérsejtek készülnek), a máj és a vesék a kezelés előtt és alatt.
