A nem-kissejtes tüdőrák kezelési lehetőségei főként a rák stádiumán (mértékén) alapulnak, de egyéb tényezők, például az ember általános egészségi állapota és a tüdőfunkció, valamint a rák bizonyos tulajdonságai, szintén fontosak.
Ha dohányzik, az egyik legfontosabb dolog, amit tehet, hogy megpróbáljon leszokni. Tanulmányok kimutatták, hogy azoknak a betegeknek, akik a tüdőrák diagnózisa után abbahagyják a dohányzást, általában jobb az eredményük, mint azoknak, akik nem.
Az okkult rák kezelése
Ezen rákos megbetegedéseknél rosszindulatú sejtek láthatók a köpet citológiáján, de bronchoszkópiával vagy képalkotó vizsgálatokkal nem lehet nyilvánvaló daganatot találni. Általában korai stádiumú rákos megbetegedések. A bronchoszkópiát és esetleg más vizsgálatokat általában néhány havonta megismétlik a daganat keresése érdekében. Ha daganatot találnak, a kezelés a stádiumtól függ.
A 0. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
Mivel a 0 stádiumú nem-kissejtes tüdőrák a légutak bélésrétegére korlátozódik, és nem hatolt be mélyebben a tüdőszövetbe vagy más területekre, általában egy önálló műtéttel gyógyítható. Kemoterápiára vagy sugárterápiára nincs szükség.
Ha elég egészséges a műtéthez, általában szegmentektómiával vagy ékreszekcióval (a tüdő lebenyének egy részének eltávolításával) kezelhető. A rákokat bizonyos helyeken (például ott, ahol a légcső a bal és a jobb főhörgőre oszlik) hüvely-reszekcióval lehet kezelni, de egyes esetekben nehéz lehet őket teljesen eltávolítani anélkül, hogy lebenyt vagy akár egy egész tüdőt eltávolítanának (pneumonektómia).
Néhány 0. stádiumú rák esetében az olyan kezelések, mint a fotodinamikai terápia (PDT), a lézerterápia vagy a brachyterápia (belső sugárzás) alternatívák lehetnek a műtét számára. Ha a rák valóban 0. stádiumú, akkor ezeknek a kezeléseknek meg kell gyógyítaniuk a beteget.
I. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
Ha I. stádiumú nem-kissejtes tüdőrákkal rendelkezik, a műtét lehet az egyetlen kezelés, amelyre szüksége van. Ez történhet úgy, hogy kiveszik a tüdő daganatos lebenyét (lobektómia), vagy egy kisebb tüdődarabot (hüvely reszekció, vagy ékreszekció). A tüdőben és a tüdő közötti térben lévő néhány nyirokcsomót is eltávolítják és ellenőrzik őket a rákos megbetegedések szempontjából.
A szegmentektómia vagy az ékreszekció általában csak nagyon kicsi I. stádiumú rákos megbetegedéseknél és más olyan egészségügyi problémákkal küzdő betegeknél lehetséges, akiknél veszélyes lenne a teljes lebeny eltávolítása. Ennek ellenére a legtöbb sebész úgy véli, hogy jobb a lobektómia elvégzése, ha a beteg elviseli, mivel ez a legjobb esélyt nyújtja a gyógyulásra.
Azoknál az embereknél, akiknél az I. stádiumú nem-kissejtes tüdőrákban nagyobb a kiújulás kockázata (méret, elhelyezkedés vagy egyéb tényezők alapján), a műtét utáni adjuváns kemoterápia csökkentheti a rák kiújulásának kockázatát. Az orvosok nem mindig biztosak abban, hogyan állapítsák meg, melyik embernek használ a kemoterápia. Ebben a döntésben segíthetnek olyan új laboratóriumi vizsgálatok, amelyek a rákos sejtekben bizonyos gének mintázatát vizsgálják. Tanulmányok folynak annak megállapítására, hogy ezek a tesztek pontosak-e.
A műtét után az eltávolított szövetet ellenőrzik, hogy vannak-e rákos sejtek a műtéti minta szélén (az úgynevezett pozitív margók). Ez azt jelentheti, hogy egy kevés rákos szövet visszamaradt, ezért egy második műtétet is végezhetnek annak biztosítására, hogy az összes rákot eltávolították. (Ezt kemoterápia is követheti.) Egy másik lehetőség lehet a műtét utáni sugárterápia alkalmazása.
Ha a páciensnek súlyos egészségügyi problémái vannak, amelyek megakadályozzák a műtétet, akkor sztereotaktikus test sugárterápiát (SBRT) vagy más típusú sugárterápiát kaphat fő kezelésként. A rádiófrekvenciás abláció (RFA) egy másik lehetőség lehet, ha a daganat kicsi és a tüdő külső részén található.
A II. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
Azoknál az embereknél, akiknek II. stádiumú nem-kissejtes tüdőrákja van, és elég egészségesek a műtétre, általában a rákot eltávolítják lobektómiával vagy ékreszekcióval. Néha az egész tüdő eltávolítására (pneumonektómia) van szükség.
Minden olyan nyirokcsomót eltávolítanak, amelyben valószínűleg rák van. A nyirokcsomók érintettségének mértéke és az, hogy a rákos sejtek találhatók-e az eltávolított szövetek szélén, vagy sem, fontos tényező a kezelés következő lépésének megtervezésekor.
A műtét után az eltávolított szövetet ellenőrzik, hogy vannak-e rákos sejtek a műtéti minta szélén. Ez azt jelentheti, hogy maradt rákszövet, ezért egy második műtétet végezhetnek a fennmaradó rák eltávolítására. Ezt követheti adjuváns (kiegészítő) kezelés kemoterápiával. Egy másik lehetőség az, hogy sugárzással, néha kemóval kezelik. Még akkor is, ha a pozitív margók nem találhatók, a műtét után általában adjuváns kemót ajánlanak, hogy megpróbálják elpusztítani az esetleg lemaradt rákos sejteket.
Az I. stádiumú rákos megbetegedésekhez hasonlóan a most vizsgált újabb laboratóriumi vizsgálatok is segíthetik az orvosokat abban, hogy kiderítsék, mely betegeknek van szükségük erre az adjuváns kezelésre, és melyek kevésbé részesülnek előnyben. Azoknál az embereknél, akiknek rákos sejtjeiben bizonyos mutációk vannak az EGFR génben, a célzott osimertinib gyógyszerrel végzett adjuváns kezelés egy bizonyos ponton szintén lehetőség lehet.
Ha súlyos orvosi problémái vannak, amelyek megakadályoznák a műtétet, akkor csak sugárterápiát kaphat fő kezelésként.
A IIIA. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
A IIIA stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése magában foglalhatja a sugárterápia, a kemoterápia és/vagy a műtét kombinációját. Emiatt a IIIA stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelés megtervezéséhez gyakran szükség van orvosi onkológus, radiológus és mellkasi sebész segítségére. A kezelési lehetőségek a daganat méretétől, a tüdő helyétől, az átterjedt nyirokcsomóktól, általános egészségi állapotától és a kezelés toleráltságától függenek.
Azoknál a betegeknél, akik tolerálják, a kezelés általában kemoterápiával kezdődik, gyakran sugárterápiával (más néven kemoradiációval) kombinálva. A műtét lehet ez után opció, ha az orvos úgy gondolja, hogy a fennmaradó rák eltávolítható, és a beteg elég egészséges. (Bizonyos esetekben a műtét lehet első lehetőségként kezelni.) Ezt gyakran kemoterápia, esetleg sugárterápia követi, ha korábban nem adták be. Azoknál az embereknél, akiknek rákos sejtjeiben bizonyos mutációk vannak az EGFR génben, a célzott osimertinib gyógyszerrel végzett adjuváns kezelés egy bizonyos ponton szintén lehetőség lehet.
Azok számára, akik nem eléggé egészségesek a műtéthez, gyakran alkalmaznak sugárterápiát, amelyet kemoterápiával kombinálhatnak.
Ha a műtét, a sugárzás és a kemoradiáció valószínűleg nem jó kezelési lehetőség, akkor a pembrolizumabbal (Keytruda) végzett immunterápiát tekinthetjük az első kezelésnek.
A IIIB. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
A IIIB. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák átterjedt a nyirokcsomókra, amelyek a másik tüdő közelében vagy a nyakon helyezkednek el, és a mellkasban is fontos struktúrákká növekedhettek. Ezeket a rákokat nem lehet teljesen eltávolítani műtéttel. A tüdőrák más szakaszaihoz hasonlóan a kezelés a beteg általános egészségi állapotától függ. Ha egészségi állapota meglehetősen jó, a kemoterápia segíthet a sugárterápiával (kemoradiáció néven ismert) kombinálva. Néhány ember meg is gyógyítható ezzel a kezeléssel. Ha a rák a kemoradiáció 2 vagy több kezelése után kontroll alatt marad, a durvalumab (Imfinzi) immunterápiás gyógyszer legfeljebb egy évig adható a rák stabilan tartásának elősegítése érdekében.
Azokat a betegeket, akik nem elég egészségesek ehhez a kombinációhoz, gyakran csak sugárterápiával kezelik, vagy ritkábban egyedül kemoterápiával. Ha a műtét, a sugárzás és a kemoradiáció valószínűleg nem jó kezelési lehetőség, akkor a pembrolizumabbal (Keytruda) végzett immunterápiát tekinthetjük az első kezelésnek.
Ezeket a rákokat nehéz kezelni, ezért az újabb kezelések klinikai vizsgálatában való részvétel jó lehetőség lehet néhány ember számára.
IVA. és IVB. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák kezelése
Az IVA és IVB stádiumú nem-kissejtes tüdőrák már elterjedt, amikor diagnosztizálták. Nagyon nehezen gyógyíthatóak. A kezelési lehetőségek attól függenek, hogy a rák hol és meddig terjedt el, hogy a rákos sejtekben vannak-e bizonyos gén- vagy fehérjeváltozások, valamint az Ön egészségi állapotától.
Ha egyébként jó egészségi állapota van, akkor az olyan kezelések, mint a műtét, kemoterápia, a célzott terápia, az immunterápia és a sugárterápia segíthetnek abban, hogy tovább éljen, és jobban érezze magát a tünetek enyhítésével, annak ellenére, hogy valószínűleg nem gyógyítanak meg. A tünetek enyhítésére más kezelések, például fotodinamikai terápia (PDT) vagy lézerterápia is alkalmazhatók.
Mindenesetre, ha előrehaladott nem-kissejtes tüdőrákkal kezeltetik, mielőtt elkezdené, győződjön meg róla, hogy megérti a kezelés céljait.
A nem-kissejtes tüdőrák, amely csak egy másik helyre terjedt el (IVA. stádium)
A tüdőre korlátozott és csak egy másik helyre (például az agyba) terjedő rák nem gyakori, de néha műtéttel és/vagy sugárterápiával kezelhető (sőt potenciálisan gyógyítható). Például az agy egyetlen daganata kezelhető műtéttel vagy sztereotaktikus sugárzással, vagy műtéttel, amelyet az egész agy sugárzása követ. A tüdődaganat kezelése ezután annak T és N szakaszán alapul, és magában foglalhatja a műtétet, a kemót, a sugárzást vagy ezek egy részét kombinációban.
A nem-kissejtes tüdőrák, amely széles körben elterjedt (IVB. stádium)
A testben széles körben elterjedt rákos megbetegedések esetén a kezelés megkezdése előtt a daganatot bizonyos génmutációkra vizsgálják (például az EGFR, ALK, ROS1, BRAF, RET, MET vagy NTRK génekre). Ha ezen gének egyike mutálódik a rákos sejtjeiben, akkor az első kezelés valószínűleg célzott terápiás gyógyszer lesz:
- Azoknál a daganatoknál, amelyeknél ALK génváltozás tapasztalható, gyakran az ALK inhibitor lehet az első kezelés. Egy másik ALK-gátló alkalmazható, ha ezek közül a gyógyszerek közül egy vagy több leáll vagy nem jól tolerálható.
- Azoknál az embereknél, akiknek rákos megbetegedései bizonyos mértékben megváltoznak az EGFR génben, első kezelésként EGFR-gátlót lehet alkalmazni (néha olyan célzott gyógyszerrel együtt, amely befolyásolja az új erek növekedését).
- Azoknál az embereknél, akiknek a rákja megváltozik a ROS1 génben, olyan gyógyszereket használhatnak, mint a crizotinib (Xalkori), az entrektinib (Rozlytrek) vagy a ceritinib (Zykadia).
- Azoknál az embereknél, akiknek a rákos megbetegedései bizonyos mértékben megváltoznak a BRAF génben, a célzott dabrafenib (Tafinlar) és trametinib (Mekinist) gyógyszerek kombinációját lehet alkalmazni.
- Azoknál az embereknél, akiknek a rákjainak bizonyos változásai vannak a RET génben, szelpercatinibet (Retevmo) vagy pralsetinibet (Gavreto) lehet használni.
- Azoknál az embereknél, akiknek a rákja bizonyos elváltozásokkal jár a MET génben, a capmatinib (Tabrecta) lehet opció.
- Azoknál az embereknél, akiknek a rákja megváltozik az NTRK génben, a larotrectinib (Viktravi) vagy az entrektinib (Rozlytrek) lehet opció.
A tumorsejtjeit is tesztelhetik a PD-L1 fehérje szempontjából. A magasabb PD-L1 szinttel rendelkező tumorok nagyobb valószínűséggel reagálnak bizonyos immunterápiás gyógyszerekre, ezért a kezelési lehetőségek a következők lehetnek:
- Önmagában pembrolizumab (Keytruda) vagy atezolizumab (Tecentriq).
- Pembrolizumab vagy atezolizumab, kemóval együtt.
- Nivolumab (Opdivo) és ipilimumab (Yervoy), esetleg kemóval együtt.
A legtöbb elterjedt rák esetében a kemó általában legalább a fő kezelés része, amennyiben az illető elég egészséges ahhoz. Néha más típusú gyógyszerekkel együtt alkalmazható:
- A kemoterápiával együtt alkalmazható a pembrolizumab (Keytruda) immunterápiás gyógyszer.
- A nivolumab (Opdivo) és az ipilimumab (Yervoy) immunterápiás gyógyszerek kombinációja a kemóval együtt alkalmazható.
- Azoknál az embereknél, akiknek nincs nagy kockázata a vérzésre (vagyis nincs laphámsejtes nem-kissejtes tüdőrák és nem köhögnek fel vért), a bevacizumab (Avastin) célzott gyógyszer kemóval együtt adható.
- Néhány laphámsejtes rákos beteg továbbra is bevacizumabot kaphat, amennyiben a daganat nincs a mellkas közepén lévő nagy erek közelében. Ha bevacizumabot alkalmaznak, gyakran a kemó befejezése után is folytatják.
- Az atezolizumab (Tecentriq) immunterápiás gyógyszert a kemó (és esetleg a bevacizumab) mellett olyan embereknél is alkalmazhatják, akik nem rendelkeznek a pikkelyes sejt típusú nem-kissejtes tüdőrák-vel.
- A laphámsejtes nem-kissejtes tüdőrák-ben szenvedők számára lehetőség a kemót kapni a célzott necitumumabbal (Portrazza) együtt.
Ha a rák miatt a tüdő körüli folyadék felhalmozódott (rosszindulatú pleurális folyadékgyülem), akkor a folyadékot ki lehet üríteni. Ha folyamatosan kiújul, lehetőségek közé tartozik a pleurodesis vagy a katéter behelyezése a mellkasba a bőrön keresztül, hogy a folyadék kifolyhasson.
A többi stádiumhoz hasonlóan a IV. stádiumú tüdőrák kezelése az ember általános egészségi állapotától függ. Például egyesek, akiknek nincs jó egészségi állapotuk, 2 helyett csak 1 kemoterápiát kaphatnak. Azok számára, akiknek nem lehet kemoterápiája, a sugárterápia általában a választott kezelés.
Helyi kezelések, például lézeres terápia, PDT vagy sztent elhelyezése szintén alkalmazhatók a tüdődaganatok okozta tünetek enyhítésére. Mivel a kezelés nem valószínű, hogy meggyógyítja ezeket a rákokat, jó lehetőség lehet az újabb kezelések klinikai vizsgálatában való részvétel.
A nem-kissejtes tüdőrák, amely a kezelés után előrehalad vagy kiújul
Ha a rák a kezelés során tovább növekszik (előrehalad) vagy kiújul (visszatér), a további kezelés a rák helyétől és mértékétől, az alkalmazott kezelésektől, valamint az illető egészségétől és további kezelés iránti vágyától függ. Fontos megérteni minden további kezelés célját: megpróbálja meggyógyítani a rákot, lassítani annak növekedését vagy segíteni a tünetek enyhítésében. Fontos megérteni az előnyöket és kockázatokat is.
Ha a kezdeti kezelés, például a sugárterápia során a rák tovább növekszik, kemoterápiát lehet kipróbálni. Ha a rák a kemoterápia során első kezelésként tovább növekszik, a második vonalbeli kezelés leggyakrabban egyetlen kemoterápiás gyógyszerből áll, mint például docetaxel vagy pemetrexed, vagy célzott terápiából. Ha egy célzott gyógyszer volt az első kezelés, és már nem működik, akkor egy másik célzott gyógyszer vagy kombinált kemoterápia is kipróbálható. Bizonyos típusú nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő emberek esetében immunterápiás gyógyszerrel, például nivolumabbal (Opdivo), néha ipilimumabbal (Yervoy) végzett kezelés; pembrolizumab (Keytruda); vagy az atezolizumab (Tecentriq) lehet opció. A tüdőben lokálisan visszatérő kisebb daganatok néha műtéttel vagy sugárterápiával visszavonhatók (ha korábban nem használták).
A tüdő közötti nyirokcsomókban kiújuló rákokat általában kemoterápiával kezelik, esetleg sugárzással együtt, ha korábban még nem használták. A távoli helyeken visszatérő rákos megbetegedések esetén gyakran a kemoterápia, a célzott terápiák és/vagy az immunterápia a választott kezelés.
Néhány embernél a rák soha nem múlik el teljesen. Ezek az emberek rendszeres kemoterápiás, sugárterápiás vagy más terápiás kezeléseket kaphatnak, hogy megpróbálják segíteni a rák kordában tartását. A nem múló rákos megbetegedések megtanulása nehéz és nagyon megterhelő lehet.
Ki kezeli a nem-kissejtes tüdőrákot?
A kezelési csoportban különböző típusú orvosok lehetnek, a rák stádiumától és a kezelési lehetőségektől függően. Ezek az orvosok a következők lehetnek:
- Mellkassebész: orvos, aki műtéttel kezeli a tüdő és a mellkas betegségeit
- Sugárterápiás onkológus/radiológus: orvos, aki sugárterápiával kezeli a rákot
- Klinikai onkológus: olyan orvos, aki a rákot olyan gyógyszerekkel kezeli, mint kemoterápia, célzott terápia és immunterápia
- Tüdőgyógyász: a tüdőbetegségek gyógykezelésére szakosodott orvos
Sok más szakember is részt vehet az Ön gondozásában, beleértve az ápoló szakembereket, az ápolókat, a pszichológusokat, a szociális munkásokat, a rehabilitációs szakembereket és más egészségügyi szakembereket.
