A rák eltávolítására szolgáló műtét lehet a korai stádiumú nem-kissejtes tüdőrák első lehetősége. Ez biztosítja a legjobb esélyt a betegség gyógyítására. De a tüdőrák műtéte egy összetett művelet, amelynek súlyos következményei lehetnek, ezért azt egy olyan orvosnak kell elvégeznie, akinek nagy tapasztalata van a tüdőrák kezelésében.
Ha orvosa úgy gondolja, hogy a rák műtéttel kezelhető:
- Tüdőfunkciós vizsgálatokat végeznek, hogy megnézzék, marad-e még elég egészséges tüdőszövet a műtét után.
- Vizsgálatokat végeznek a szív és más szervek működésének ellenőrzésére, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy elég egészséges-e a műtéthez.
- Orvosa ellenőrizni fogja, hogy a rák már átterjedt-e a tüdő közötti nyirokcsomókra. Ezt gyakran műtét előtt hajtják végre mediasztinoszkópiával vagy más technikával.
A tüdőműtét típusai
Különböző műveletek alkalmazhatók az nem-kissejtes tüdőrák kezelésére (és esetleg gyógyítására). Ezen műveletek bármelyikével a közeli nyirokcsomókat is eltávolítják, hogy a rák lehetséges terjedését keressék. Ezek a műveletek általános érzéstelenítést igényelnek (mélyaltatás), és általában egy nagy műtéti bemetszéssel végzik a mellkas vagy a hát oldalán található bordák között (úgynevezett thorakotómia).
- Pneumonektómia: Ez a műtét eltávolítja az egész tüdőt. Erre akkor lehet szükség, ha a daganat közel van a mellkas közepéhez.
- Lobektómia: A tüdő 5 lebenyből áll (3 a jobb oldalon és 2 a bal oldalon). Ebben a műtétben a daganatot (tumorokat) tartalmazó teljes lebeny eltávolításra kerül. Amikor ez megoldható, gyakran ez a művelet a nem-kissejtes tüdőrák részesített típusa.
- Segmentectomia vagy ékreszekció: Ezekben a műtétekben a lebenynek csak egy részét távolítják el. Ezt a megközelítést akkor lehet alkalmazni, ha a páciensnek nincs normális tüdőfunkciója, hogy kibírja az egész lebeny eltávolítását.
- „Ingujj” reszekció: Ezt a műveletet néhány tüdőrák kezelésére lehet használni, ami a tüdő főbb légutait érinti. Úgy lehet elképzelni, mintha a daganatos nagy légutak egy ingnek az ujjai lennének, és a daganat néhány centiméterrel a csukló fölött lenne. Ilyenkor az ingujj reszekciója olyan lenne, mintha átvágnánk az ingujjon (légutakon) a folt felett és alatt, majd a sebész visszavarrja a mandzsettát a rövidített ingujjra. Lehet, hogy a sebész a tüdőfunkció megőrzése érdekében képes elvégezni ezt a műveletet a pneumonektómia helyett.
Az orvosa által ajánlott műtét típusa a daganat méretétől és helyétől, valamint a tüdejének működésétől függ. Az orvosok gyakran inkább egy kiterjedtebb műtétet végeznek (például a segmentectomia helyett a lobektómiát), ha az ember tüdeje elég egészséges, mivel ez nagyobb esélyt kínálhat a rák gyógyítására.
Amikor felébred a műtéttől, akkor látni fog egy csövet (vagy csöveket) kijönni a mellkasából, amelyet egy speciális tartályhoz rögzítenek, hogy a felesleges folyadék és levegő távozhasson. A csöveket eltávolítják, ha a folyadékelvezetés és a légszivárgás megfelelően lassul. Általában 5-7 napot kell a kórházban tölteni a műtét után.
Videóval támogatott mellkasi műtét (VATS)
A videóval-segített mellkasi műtét (VATS), más néven torakoszkópia, olyan eljárás, amelyet az orvosok gyakrabban alkalmaznak a korai stádiumú tüdőrák kezelésére. Kisebb metszéseket használnak, általában rövidebb a kórházi tartózkodási idő és kevesebb szövődménye van, mint a thorakotomiának.
A legtöbb szakértő azt javasolja, hogy csak a tüdő korai stádiumú daganatait kezeljék így. Úgy tűnik, hogy a műtét után a gyógyulási arány megegyezik a nagyobb bemetszéssel végzett műtétével. De fontos, hogy az ezt az eljárást végző sebész tapasztalt legyen, mert ez nagy szakértelmet igényel.
Robotikusan támogatott mellkasi műtét (RATS)
Ebben a megközelítésben a tüdő eltávolítása robotrendszer segítségével történik. A sebész a műtő központjánál ül, és robotkarokat mozgatva a páciens mellkasán lévő több apró bemetszésen keresztül működik.
A RATS a kevesebb fájdalom, vérveszteség és gyógyulási idő tekintetében hasonlít a VATS-hez.
A sebész számára a robotrendszer nagyobb manőverezhetőséget és pontosságot biztosíthat a műszerek mozgatásakor, mint a szokásos VATS. Ennek ellenére műtétek bármelyik típusának sikerében a legfontosabb tényező a sebész tapasztalata és készsége.
A tüdőműtét lehetséges kockázatai és mellékhatásai
A tüdőrák műtéte jelentős műtét, és súlyos mellékhatásai lehetnek, ezért nem mindenki számára lehet elvégezni. Bár minden műtét magában hordoz bizonyos kockázatokat, ezek bizonyos mértékben függenek a műtét mértékétől és a személy általános egészségi állapotától.
A műtét alatt és után előforduló lehetséges szövődmények magukban foglalhatják az érzéstelenítést, a túlzott vérzést, a vérrögöket a lábakban vagy a tüdőben, a sebfertőzéseket és a tüdőgyulladást. Ritkán előfordulhat, hogy egyesek nem élik túl a műtétet.
A tüdőrákos műtétből való felépülés általában hetekig, hónapokig tart. Ha a műtét thorakotómián (hosszú metszés a mellkason) keresztül történik, a sebésznek bordákat kell szétterítenie, hogy a tüdőbe jusson, így a metszés közelében lévő terület egy ideig fájni fog a műtét után. Tevékenységében legalább egy-két hónapig korlátozva lehet. Azoknak az embereknek, akiknek a thorakotómia helyett VATS-e van, a műtét után általában kevesebb fájdalmuk van, és gyorsabban felépülnek.
Ha tüdeje jó állapotban van (a rák jelenlététől eltekintve), akkor egy idő után általában visszatérhet a normál tevékenységhez, ha egy lebenyt vagy akár egy egész tüdőt eltávolították. Ha más tüdőbetegsége is van, például tüdőtágulás vagy krónikus hörghurut (amelyek gyakoriak a régóta dohányzók körében), a műtét után bizonyos szintű aktivitás esetén légszomja lehet.
Olyan tüdőrák műtéte, amely átterjedt más szervekre
Ha a tüdőrák átterjedt az agyára, és csak egy daganat van, akkor előnyös lehet a daganat eltávolítása. Ezt a műtétet csak akkor szabad megfontolni, ha a tüdőben lévő daganat szintén teljesen eltávolítható vagy kezelhető (sugárzással és/vagy kemoterápiával). Az agy daganatát, amelyet műtéttel távolítottak el, kraniotómiának nevezzük.
Csak akkor szabad megtenni, ha a daganat eltávolítható az agy létfontosságú területeinek károsítása nélkül.
Rádiófrekvenciás abláció (RFA) nem-kissejtes tüdőrák esetén
A rádiófrekvenciás abláció (RFA) megfontolandó néhány olyan tüdődaganattal rendelkező ember esetében, amelyek a tüdő külső széle közelében vannak, különösen, ha nem tolerálják a műtétet.
Az RFA nagy energiájú rádióhullámokat használ a tumor melegítésére. Egy vékony, tűszerű szondát helyeznek át a bőrön, és addig mozgatják, amíg a hegye a daganatban van. A szonda elhelyezését CT-vizsgálatok vezérlik. Amint a hegye a helyén van, elektromos áramot vezetnek át a szondán, amely felmelegíti a daganatot és elpusztítja a rákos sejteket.
Az RFA-t általában járóbeteg-ellátásként végzik, helyi érzéstelenítést alkalmazva, ahol a szondát behelyezik. Lehet, hogy gyógyszert adnak a lábadozás idejére.
Némi fájdalma lehet, amikor a tűt néhány nappal a beavatkozás után behelyezték. A súlyos szövődmények nem gyakoriak, de magukban foglalhatják a tüdő részleges összeomlását (amely gyakran önmagában elmúlik) vagy a tüdőbe történő vérzést.
