A legtöbb, non-Hodgkin-limfómában (NHL) szenvedő ember azért fordul orvosához, mert érezte, hogy egy csomó nem múlik el, az NHL egyéb tünetei jelentkeznek nála, vagy egyszerűen nem érzi jól magát és bemegy ellenőrzésre.
Ha olyan jelei vagy tünetei vannak, amelyek arra utalnak, hogy limfómája lehet, akkor vizsgálatokat és teszteket kell végezni a diagnózis érdekében, és ha a betegség fennáll, meg kell határozni a limfóma pontos típusát.
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Orvosa teljes kórelőzményt szeretne kapni, amely információkat tartalmaz a tüneteiről, a lehetséges kockázati tényezőkről és más egészségügyi állapotokról.
Ezután az orvos megvizsgálja Önt, különös figyelmet fordítva a nyirokcsomókra és a test egyéb területeire, amelyek érintettek lehetnek, beleértve a lépet és a májat. Mivel a fertőzések a nyirokcsomók megnagyobbodásának leggyakoribb okai, az orvos a megduzzadt nyirokcsomók közelében keresi a fertőzést.
Az orvos vérvizsgálatokat is rendelhet a fertőzés vagy más problémák jeleinek keresése érdekében. A vérvizsgálatokat azonban nem használják a limfóma diagnosztizálására. Ha az orvos gyanítja, hogy a limfóma okozhatja a tüneteit, javasolhatja a duzzadt nyirokcsomó vagy más érintett terület biopsziáját.
Biopszia
Biopszia esetén a nyirokcsomó egy kis darabját vagy gyakrabban egy egész nyirokcsomót eltávolítják laboratóriumi vizsgálat céljából.
A biopszia az egyetlen módja annak megerősítésére, hogy egy személy NHL-vel rendelkezik. De ez nem mindig történik meg azonnal, mert az NHL számos tünetét más problémák is okozhatják, például fertőzés vagy más típusú rák. Például a megnagyobbodott nyirokcsomókat gyakrabban a fertőzések okozzák, mint a limfóma. Emiatt az orvosok gyakran antibiotikumokat írnak fel, és várnak néhány hetet, hogy újból megtekintsék a nyirokcsomókat. Ha a csomópontok változatlanok maradnak, vagy tovább nőnek, az orvos biopsziát rendelhet el.
Biopsziára lehet szükség azonnal, ha a nyirokcsomó mérete, szerkezete vagy elhelyezkedése, vagy egyéb tünetek jelenléte erősen utal a limfómára.
Biopsziák a non-Hodgkin-limfóma diagnosztizálására
A biopsziáknak többféle típusa van. Az orvosok az egyes emberek helyzete alapján választják ki, hogy melyiket alkalmazzák.
Excíziós vagy metszett biopszia: Ez a biopszia előnyben részesített és leggyakoribb típusa, ha limfóma gyanúja merül fel, mert szinte mindig elegendő mintát szolgáltat az NHL pontos típusának diagnosztizálásához.
Ebben az eljárásban egy sebész átvágja a bőrt, hogy eltávolítsa a nyirokcsomót.
- Ha az orvos eltávolítja a teljes nyirokcsomót, akkor ezt excíziós biopsziának hívják.
- Ha egy nagyobb daganat vagy csomópont kis részét eltávolítják, akkor metszéses biopsziának hívják.
Ha a megnagyobbodott csomópont éppen a bőr alatt van, ez egy meglehetősen egyszerű művelet, amelyet gyakran helyi érzéstelenítéssel is el lehet végezni. De ha a csomópont a mellkasban vagy a hasban van, akkor inkább általános érzéstelenítéssel végzik.
Tűbiopszia: A tűbiopsziák kevésbé invazívak, mint az excíziós vagy metszett biopsziák, de hátrányuk, hogy előfordulhat, hogy nem távolítanak el elegendő mintát a limfóma diagnosztizálásához (vagy annak meghatározásához, hogy melyik típusról van szó). A legtöbb orvos nem használ tűbiopsziát a limfóma diagnosztizálásához. De ha az orvos azt gyanítja, hogy a nyirokcsomója megnagyobbodott egy fertőzés vagy egy másik szerv (például az emlő, a tüdő vagy a pajzsmirigy) rákjának terjedése miatt, akkor a tűbiopszia lehet az első típusú biopszia. A limfóma diagnosztizálásához és osztályozásához még a tűbiopszia elvégzése után is szükség lehet excíziós biopsziára.
A tűbiopsziának 2 fő típusa van:
- Finom tűszívásos (FNA) biopsziában az orvos egy nagyon vékony, üreges tűt használ, amely egy fecskendőhöz van rögzítve, hogy kis mennyiségű szövetet szívjon ki (szívjon fel) egy megnagyobbodott nyirokcsomóból vagy egy daganat tömegéből.
- A magtű biopsziához az orvos egy nagyobb tűvel távolítja el a kissé nagyobb szövetdarabot.
Ha a csomópont vagy a tumor mélyen a test belsejében van, az orvos számítógépes tomográfia (CT) vagy ultrahang segítségével irányíthatja a tűt.
Ha a limfómát már diagnosztizálták, a tűbiopsziákat néha használják a test más részeinek olyan rendellenes területeinek ellenőrzésére, amelyek a limfóma terjesztéséből vagy kiújuléséből származhatnak a kezelés után.
Más típusú biopsziák
Ezeket az eljárásokat általában nem a limfóma diagnosztizálására végzik, de felhasználhatók a már diagnosztizált limfóma stádiumának (mértékének) meghatározására.
Csontvelő aspiráció és biopszia: Ezeket az eljárásokat gyakran a limfóma diagnosztizálása után hajtják végre, hogy segítsen megállapítani, hogy eljutott-e a csontvelőbe. A 2 tesztet gyakran egyszerre végzik. A mintákat általában a medence (csípő) csontjának hátsó részéből veszik, bár egyes esetekben más csontokból is vehetők.
A csontvelő aspiráció érdekében a beteg egy vizsgálóasztalon fekszik (akár az oldalán, akár a hasán). A csípő feletti bőr megtisztítása után az orvos helyi érzéstelenítővel elzsibbasztja a csont területét és felületét, ami rövid szúró vagy égő érzést okozhat. Ezután egy vékony, üreges tűt helyeznek a csontba, és fecskendővel kis mennyiségű folyékony csontvelőt szívnak ki. Még az érzéstelenítés mellett is a legtöbb embernek rövid fájdalma van, amikor a velőt eltávolítják.
A csontvelő biopsziát általában közvetlenül az aspiráció után végzik. Egy kis darab csontot és velőt egy kissé nagyobb tűvel távolítanak el, amelyet a csontba tolnak. A biopszia rövid fájdalmat is okozhat.
Ágyéki lyukasztás (gerinccsapolás): Ez a teszt a limfóma sejteket keresi a cerebrospinalis folyadékban (CSF), amely folyadék az agyat és a gerincvelőt védi. A legtöbb limfómás embernek nem lesz szüksége erre a vizsgálatra. De az orvosok elrendelhetik bizonyos típusú limfómák esetén, vagy ha egy személynek olyan tünetei vannak, amelyek arra utalnak, hogy a limfóma elérheti az agyat.
Ehhez a vizsgálathoz az oldalán feküdhet vagy felülhet. Az orvos először a hát alsó részén lévő gerincen átmetsz egy területet. Ezután egy kis, üreges tűt helyeznek a gerinc csontjai közé, hogy a folyadék egy részét levegye.
Pleurális vagy peritoneális folyadék mintavétel: A mellkasra vagy a hasra átterjedt limfóma folyadék felhalmozódását okozhatja. A pleura folyadék (a mellkas belsejében) vagy a peritonealis folyadék (a has belsejében) eltávolítható úgy, hogy egy üreges tűt helyeznek a bőrön keresztül a mellkasba vagy a hasba.
- Amikor ezt az eljárást folyadék eltávolítására használják a tüdő körüli területről, torakentézisnek hívják.
- Amikor a has belsejéből folyadékot gyűjtenek, paracentézisnek nevezik.
Az orvos a tű behelyezése előtt helyi érzéstelenítőt használ a bőr zsibbadására. Ezután a folyadékot kiveszik, és a laboratóriumban ellenőrzik, hogy vannak-e limfómasejtek.
Biopsziás minták laboratóriumi vizsgálata
Az összes biopsziás mintát és folyadékot egy laboratórium (a rákos sejtek felismerésére speciálisan kiképzett orvos) vizsgálja a laboratóriumban. A sejtek mérete és alakja, valamint elrendeződésük megmutathatja nemcsak azt, hogy a személynek limfómája van-e, hanem azt is, hogy ez milyen típusú. De általában más típusú laborvizsgálatokra is szükség van.
Áramlási citometria és immunhisztokémia: Mind az áramlási citometriához, mind az immunhisztokémiához a biopsziás mintákat olyan antitestekkel kezeljük, amelyek a sejtek bizonyos fehérjéihez tapadnak. A sejteket ezután a laboratóriumban (immunhisztokémia) vagy egy speciális géppel (áramlási citometriához) vizsgálják, hogy az antitestek kapcsolódnak-e hozzájuk.
Ezek a tesztek segíthetnek annak megállapításában, hogy a nyirokcsomó limfóma, más rák vagy nem rákos betegség miatt duzzadt-e meg. A teszteket immunfenotipizálásra is fel lehet használni – a sejtekben vagy a sejteken található bizonyos fehérjék alapján meghatározni, hogy az embernek milyen típusú limfómája van. Különböző típusú limfociták felületén különböző fehérjék vannak, amelyek megfelelnek a limfociták típusának és érettségének.
Kromoszómatesztek: A normál emberi sejtekben 23 pár kromoszóma (DNS-szál) van, amelyek mindegyike bizonyos méretű és a laboratóriumban bizonyos módon néz ki. De a limfóma bizonyos típusaiban a sejtek kromoszómáiban mutációk vannak, például túl sok, túl kevés vagy rendellenes kromoszóma van. Ezek a mutációk gyakran segíthetnek a limfóma típusának azonosításában.
- Citogenetika: Ebben a laboratóriumi vizsgálatban a sejteket ellenőrizzük a kromoszómák esetleges rendellenességei szempontjából.
- Fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH): Ez a teszt alaposabban megvizsgálja a limfóma sejt DNS-ét speciális fluoreszcens festékek alkalmazásával, amelyek csak meghatározott génekhez vagy a kromoszómák egy részéhez kapcsolódnak. A FISH képes megtalálni a legtöbb kromoszóma-változást, amely a szokásos citogenetikai vizsgálatokban látható, valamint néhány génváltozás túl kicsi ahhoz, hogy a citogenetikai vizsgálatok során észrevehessék őket. A FISH nagyon pontos, és általában néhány napon belül eredményt tud nyújtani.
- Polimeráz láncreakció (PCR): A PCR egy nagyon érzékeny DNS-teszt, amely képes génváltozásokat és bizonyos kromoszómaváltozásokat túl kicsire találni ahhoz, hogy mikroszkóppal meg lehessen őket nézni, még akkor is, ha nagyon kevés limfómasejt van jelen a mintában.
Képalkotó tesztek
A képalkotó tesztek röntgensugarakat, hanghullámokat, mágneses mezőket vagy radioaktív részecskéket használnak a test belsejének képeinek elkészítéséhez. Ezeket a vizsgálatokat számos okból elvégezhetik, többek között:
- Bizonyos tünetek lehetséges okainak felkutatása (például a mellkas megnagyobbodott nyirokcsomói, ha valaki mellkasi fájdalommal vagy légzési nehézséggel küzd).
- A limfóma stádiumának (kiterjedésének) meghatározásának elősegítése.
- Annak elősegítése, hogy a kezelés működik-e.
- A kezelés után kiújuló limfóma lehetséges jeleinek felkutatása.
Mellkas röntgen
Lehet, hogy a mellkas röntgenfelvételen keresi a megnagyobbodott nyirokcsomókat ezen a területen.
Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat
A CT-vizsgálat sok röntgenfelvételt egyesít, hogy részletes, keresztmetszeti képeket készítsenek a testéről. Ez a vizsgálat segíthet megmondani, hogy a testben vannak-e nyirokcsomók vagy szervek. A CT-vizsgálatok hasznosak a has, a medence, a mellkas, a fej és a nyak limfóma keresésére.
CT-vezérelt tűbiopszia: A CT segítségével a biopsziás tűt gyanús területre lehet vezetni. Ehhez az eljáráshoz a CT-vizsgálóasztalon fekszik, miközben az orvos egy biopsziás tűt mozgat a bőrön át, és a terület felé. A CT-vizsgálatokat addig ismételik, amíg a tű a megfelelő helyre nem kerül. Ezután egy biopsziás mintát eltávolítják, hogy a laboratóriumban meg lehessen nézni.
Mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat
A CT-vizsgálatokhoz hasonlóan az MRI-vizsgálatok részletes képeket mutatnak a test lágyrészeiről. De az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett. Ezt a tesztet nem használják olyan gyakran, mint a CT-t limfóma esetén, de ha orvosa aggódik a gerincvelőbe vagy az agyba való terjedés miatt, az MRI nagyon hasznos e területek megtekintéséhez.
Ultrahang
Az ultrahang hanghullámokat és visszhangjaikat használja a belső szervek vagy tömegek képeinek létrehozására. Az ultrahang legelterjedtebb típusában egy kicsi, mikrofonszerű műszert, amelyet átalakítónak hívnak, a bőrre helyezik (amelyet először géllel kennek meg). Hanghullámokat bocsát ki, és felveszi a visszhangokat, amikor azok visszaverődnek a szervekről. A visszhangokat egy számítógép átalakítja képpé a számítógép képernyőjén.
Az ultrahang segítségével meg lehet vizsgálni a test felszínéhez közeli nyirokcsomókat, vagy meg lehet vizsgálni a hasa megnagyobbodott nyirokcsomóit vagy szerveit, például a májat és a lépet. Duzzadt vesét is képes észlelni, mert a vizelet kiáramlását a megnagyobbodott nyirokcsomók gátolták.
Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat
PET-vizsgálat céljából enyhén radioaktív cukorformát injektálnak Önbe, amely főleg a rákos sejtekben gyűlik össze. Ezután egy speciális kamerával képet készítenek a test radioaktivitási területeiről. A kép nem olyan részletes, mint egy CT vagy MRI vizsgálat, de hasznos információkat nyújthat az egész testéről.
Ha limfóma van, PET-vizsgálatot lehet végezni:
- Nézze meg, hogy a megnagyobbodott nyirokcsomó tartalmaz-e limfómát.
- Keressen kis területeket, amelyek limfómák lehetnek, még akkor is, ha a terület normálisnak tűnik egy CT-vizsgálat során.
- Ellenőrizze, hogy a limfóma reagál-e a kezelésre. Néhány orvos megismétli a PET-vizsgálatot 1 vagy 2 kemoterápiás kezelés után. Ha a kemoterápia működik, a nyirokcsomók már nem veszik fel a radioaktív cukrot.
- Segítsen eldönteni, hogy a megnagyobbodott nyirokcsomó továbbra is tartalmaz-e limfómát, vagy csak hegszövet-e a kezelés után.
PET / CT vizsgálat: Egyes gépek egyszerre végezhetnek PET és CT vizsgálatot is. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy összehasonlítsa a nagyobb radioaktivitású területeket a PET-vizsgálaton a terület részletesebb megjelenésével a CT-vizsgálaton. A PET/CT-vizsgálatok gyakran segíthetnek jobban meghatározni a limfóma területeit, mint önmagában a CT-vizsgálatok.
Csontszkennelés
Ezt a tesztet általában akkor végzik, ha egy személynek csontfájdalma van, vagy olyan laboratóriumi eredményei vannak, amelyek arra utalnak, hogy a limfóma elérheti a csontokat.
A csontvizsgálatokhoz a technécium nevű radioaktív anyagot injektálják a vénába. A sérült csontterületekre vándorol, majd egy speciális kamera képes érzékelni a radioaktivitást. A limfóma gyakran okoz csontkárosodást, ami csontvizsgálaton is megfigyelhető. De a csontvizsgálatok nem mutatják meg a különbséget a rákos megbetegedések és a nem rákos megbetegedések, például az ízületi gyulladás és a törések között, ezért további vizsgálatokra lehet szükség.
Egyéb vizsgálatok
Vérvétel
A vérvizsgálatokat nem használják a limfóma diagnosztizálására, de néha segíthetnek meghatározni a limfóma előrehaladásának mértékét.
- A teljes vérkép (CBC) a vér különböző sejtjeinek szintjét méri. Egy olyan személy számára, akiről már ismert, hogy limfómás, az alacsony vérsejtszám azt jelentheti, hogy a limfóma nő a csontvelőben, és befolyásolja az új vérsejtek képződését.
- Vérkémiai vizsgálatokat gyakran végeznek annak megvizsgálására, hogy a vese- és májműködés mennyire működik.
- Ha limfómát diagnosztizáltak, ellenőrizhető a laktát-dehidrogenáz (LDH) szintje. Az LDH-szint gyakran megemelkedik limfómás betegeknél.
- Bizonyos típusú limfóma esetén, vagy ha bizonyos kezeléseket alkalmaznak, orvosa azt is tanácsolhatja, hogy végezzenek vizsgálatokat annak megállapítására, hogy fertőzött-e bizonyos vírusokkal, például hepatitis B vírussal (HBV), hepatitis C vírussal (HCV), vagy humán immunhiányos vírus (HIV). Ezeknek a vírusoknak a fertőzése befolyásolhatja a kezelését.
A szív és a tüdő működésének vizsgálata
Ezeket a vizsgálatokat nem használják a limfóma diagnosztizálására, de elvégezhetik azokat, ha bizonyos kemoterápiás gyógyszereket kapnak, amelyeket általában a limfóma kezelésére használnak, és amelyek befolyásolhatják a szívet vagy a tüdőt.
- Szívműködését ellenőrizhetik echokardiogrammal (a szív ultrahangjával) vagy MUGA-vizsgálattal.
- A tüdőfunkcióját tüdőfunkciós tesztekkel ellenőrizhetik, amelyek során egy géphez csatlakoztatott csőbe lélegzik.
