A prosztatarák kezdeti kezelése stádiumonként

A rák stádiuma az egyik legfontosabb tényező a kezelés legjobb módjának kiválasztásában. A prosztatarákot a rák kiterjedése alapján (T, N és M kategóriák felhasználásával), valamint a PSA-szint és a Gleason-pontszám (Grade Group) alapján stádiumozzák, amikor először diagnosztizálják.

A nem terjedő prosztatarákok esetében (I – III. stádium) az orvosok kockázati csoportokat is használnak (a prosztatarák növekedésének mértéke, a PSA-szint és a prosztata biopszia eredményei alapján) a kezelési lehetőségek meghatározásában. A kockázati csoportok a nagyon alacsony kockázattól a nagyon magasig terjednek, az alacsonyabb kockázatú rákos megbetegedések kisebb eséllyel növekedhetnek és terjednek, mint a magasabb kockázatú csoportok esetében.

A kezelési lehetőségek vizsgálata során egyéb tényezőket is figyelembe vesznek, például életkorát, általános egészségi állapotát, várható élettartamát és személyes preferenciáit. Valójában sok orvos nemcsak a stádiumon, hanem a kezdeti kezelés után a rák visszatérésének (kiújulásának) kockázatán és a férfi várható élettartamán alapulva határozza meg a férfi lehetséges kezelési lehetőségeit.

Érdemes megkérdezni orvosát, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a kezelési lehetőségek megbeszélésekor. Néhány orvos az itt felsoroltaktól eltérő lehetőségeket javasolhat.

I. stádium

Ezek a prosztatarákok kicsik (T1 vagy T2), és nem nőttek a prosztatán kívül. Alacsony Gleason-pontszámuk (6 vagy kevesebb) és alacsony PSA-szintjük (kevesebb, mint 10) van. Általában nagyon lassan nőnek, és soha nem okozhatnak tüneteket vagy egyéb egészségügyi problémákat.

Azoknál a férfiaknál, akiknek nincsenek prosztatarák tünetei, idősek és/vagy más súlyos egészségügyi problémájuk van, ami korlátozhatja az életüket, gyakran ajánlott az éber várakozás vagy aktív megfigyelés. Azoknál a férfiaknál, akik el akarják kezdeni a kezelést, sugárterápia (külső sugár vagy brachyterápia) vagy radikális prosztatektómia lehet lehetőség.

A fiatalabb és egészséges férfiak fontolóra vehetik az aktív megfigyelést (tudva, hogy később szükség lehet a kezelésre), a radikális prosztatektómiát vagy a sugárterápiát (külső sugár vagy brachyterápia). Néhány férfiakban a radikális prosztatektómiát sugárzás és rövid hormonkezelés követheti.

II. stádium

A II. stádiumú rákok még nem nőttek ki a prosztatán kívül, de nagyobbak, magasabb Gleason-pontszámuk és/vagy magasabb PSA-szintjük van, mint az I. stádiumú rákos megbetegedéseknek. A II. stádiumú rákos megbetegedések, amelyeket nem műtéttel vagy sugárzással kezelnek, nagyobb valószínűséggel terjednek a prosztatán túl és okoznak tüneteket, mint az I. stádiumú daganatok.

Az I. stádiumú rákos megbetegedésekhez hasonlóan a megfigyelés is jó megoldás azoknak a férfiaknak, akiknek a rákja nem okoz tüneteket, és akik idősek és/vagy más súlyos egészségügyi problémáik vannak. A sugárterápia (külső sugár vagy brachyterápia) hormonterápiás kezeléssel vagy anélkül is megfelelő lehet.

A fiatalabb és egyébként egészséges férfiak kezelési lehetőségei a következők lehetnek:

  • Radikális prosztatektómia (gyakran a kismedencei nyirokcsomók eltávolításával). Ezt külső sugárzás követheti, ha a műtét során rákja a prosztatán túl terjed, vagy ha a PSA-szint még néhány hónappal a műtét után kimutatható.
  • Csak külső sugárzás.
  • Csak brachyterápia.
  • Brachyterápia és külső sugárzás együttesen.
  • Aktív megfigyelés.

III. stádium

A III. stádiumú daganatok a prosztatán kívül nőttek, és eljuthattak a hólyagba vagy a végbélbe (T4). Nem terjedtek nyirokcsomókra vagy távoli szervekre. Ezek a daganatok nagyobb valószínűséggel kiújulnak a kezelés után, mint a korábbi stádiumú daganatok.

A kezelési lehetőségek ebben a szakaszban a következők lehetnek:

  • Külső sugárzás plusz hormonterápia.
  • Radikális prosztatektómia bizonyos esetekben (gyakran a kismedencei nyirokcsomók eltávolításával). Ezt sugárterápia és/vagy hormonterápia követheti.

Az idősebb vagy más egészségügyi problémákkal küzdő férfiak választhatnak kevésbé agresszív kezelést, például hormonterápiát (önmagában), külső sugárzást vagy akár megfigyelést.

IV. stádium

A IV. stádiumú rákok már elterjedtek a közeli területeken, például a közeli nyirokcsomókban vagy távoli szervekben, például a csontokban. A legtöbb IV. stádiumú rák nem gyógyítható, de kezelhető. A kezelés célja, hogy a rákot a lehető leghosszabb ideig kordában tartsa, és javítsa a férfi életminőségét.

A kezdeti kezelési lehetőségek a következők lehetnek:

  • Hormonterápia kemoterápiával.
  • Hormonterápia külső sugárzással.
  • Kemoterápia.
  • Műtét (TURP) az olyan tünetek enyhítésére, mint a vérzés vagy a vizeletelzáródás.
  • A csontáttéteket célzó kezelések, például denoszumab (Xgeva), egy olyan biszfoszfonát, mint a zoledronsav (Zometa), a csontokra irányuló külső sugárzás, vagy radiofarmakon, például stroncium-89, szamárium-153 vagy rádium-223.
  • Megfigyelés (azok számára, akik idősebbek vagy más súlyos egészségügyi problémáik vannak, és nincsenek a rák fő tünetei).

A IV. stádiumú prosztatarák kezelése magában foglalhat olyan kezeléseket is, amelyek segítenek megelőzni vagy enyhíteni a tüneteket, például a fájdalmat.

A fenti lehetőségek a prosztatarák kezdeti kezelésére vonatkoznak, különböző szakaszokban. De ha ezek a kezelések nem működnek (a rák tovább növekszik és terjed), vagy ha a rák visszatér, más kezeléseket is alkalmazhatunk, például immunterápiát.