Az orvos vagy a fogorvos felfedezhet egyes szájüregi és garatrákokat, vagy ezek rákmegelőző állapotát egy rutinvizsgálat során. Ezek közül a rákos megbetegedések közül sokat az egyén jelei vagy tünetei miatt is meg tudnak találni. A fogorvosnak vagy orvosnak meg kell vizsgálnia a problémás területet. Ezután, ha rák gyanúja merül fel, további vizsgálatokra lesz szükség.
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Első lépésként az orvos kérdéseket tesz fel a tünetekről, a lehetséges kockázati tényezőkről és az esetleges egyéb orvosi problémákról.
Az orvos megvizsgálja, hogy vannak-e száj- vagy garatrákra, vagy ezek rák előtti lehetséges állapotaira utaló tünetek. Ezek lehetnek dudorok vagy más elváltozott területek a fején, az arcán vagy a nyakán, ideértve az arc és a száj idegeivel kapcsolatos problémákat is. Az orvos a szája teljes belsejét meg fogja nézni, és kesztyűs ujjal is átvizsgálhatja a szájüreget. Más tesztek is végezhetők a száj vagy a garat megváltozott területeinek keresésére, vagy annak jobb megértésére, hogy hol lehetnek rendellenes területek.
Teljes fej és nyak vizsga
Ha az orvosa azt gondolja, hogy rák gyanúja állhat fenn, egy fej-nyaki megbetegedésekre szakosodott orvoshoz irányítja, például szájsebészhez vagy fej- és nyaksebészhez, vagy fül-orr-gégészhez. Ez a szakember nagy valószínűséggel teljes fej- és nyakvizsgálatot, valamint egyéb vizsgálatokat és teszteket fog elvégezni.
A teljes fej- és nyakvizsgálat során a szakember különös figyelmet fordít a fej és a nyak területére, ügyelve arra, hogy minden rendellenes területet megnézzen. Ez a vizsgálat magában foglalja a nyak nyirokcsomóit, amelyeket gondosan át fognak tapogatni.
Mivel a garat a torok része, és a nyak mélyén található, egyes részeit nem könnyű észrevenni. Az orvos tükröket vagy speciális optikai szkópokat használhat. Mindkét vizsgálat elvégezhető az orvosi rendelőben. Előfordulhat, hogy az orvos először a torkának hátsó részét zsibbadó gyógyszerrel fogja befújni, hogy megkönnyítse a vizsgálatot.
- Indirekt garat- (pharingoszkópia) és gégetükrözés (laringoszkópia): Ehhez az orvos kis tükröket használ a hosszú, vékony fogantyúkon, hogy megnézze a torkát, a nyelv alapját és a gége egy részét.
- Direkt garat- (pharingoszkópia) és gégetükrözés (laringoszkópia): Ehhez a vizsgához az orvos egy rugalmas száloptikai eszközt (úgynevezett endoszkópot) tesz a szájába vagy az orrába, hogy megnézze azokat a területeket, amelyek tükörrel nem könnyen láthatók, például az orr és a gége mögötti területeket, vagy hogy tisztábban lássa a tükröknél látható változásokat.
Panendoszkópia
A panendoszkópia során az orvos különféle típusú endoszkóppal megvizsgálja a gégét, a nyelőcsövet és néha a tüdőt is. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy alaposan megvizsgálja a szájüreget, a garatot, a gégét, a nyelőcsövet, valamint a légcsövet és a hörgőket.
Ezt a vizsgálatot általában egy műtőben végzik. Az orvos laringoszkóppal keresi a daganatokat a torokban és a gégében. A száj, az orr és a torok egyéb részeit is megvizsgálják. Ha olyan daganatot találnak, amely nagy, vagy úgy tűnik, hogy elterjedt, az orvos ezophagoszkóppal megtekinti a nyelőcsövet és bronhoszkóppal megnézi a légcsövet és a hörgőket.
Orvosa meg fogja vizsgálni ezeket a területeket ezekkel a szkópokkal, hogy megtalálja a daganatokat, megnézze, hogy mekkorák és mennyire terjedtek el a közeli területeken. Bármely daganatból vagy egyéb rendellenes területből kis szövetdarabot lehet venni (biopszia), hogy mikroszkóp alatt megnézzék, tartalmaznak-e rákot. A biopsziákat speciális eszközökkel lehet elvégezni, amelyeket a szkópokon keresztül használnak.
Biopszia
A biopszia során az orvos eltávolít egy kis szövetdarabot, az úgynevezett mintát, amelyet mikroszkóp alatt kell megnézni. A biopszia az egyetlen módja annak, hogy biztosan megtudják, hogy a szájüregi- vagy a garatrák jelen van-e. A rák diagnózisának megerősítéséhez a kezelés megkezdése előtt mindig szövet- vagy sejtmintára van szükség. Különböző típusú biopsziák alkalmazhatók.
Hámlasztó citológia
Ehhez az orvos lekaparja a megváltozott területet, és az összegyűjtött szövetet egy üveglemezre kenik. A mintát ezután festékkel megfestik, hogy a sejtek mikroszkóp alatt láthatók legyenek.
Ha bármelyik sejt rendellenesnek tűnik, akkor a területet biopsziával lehet elvégezni. Ennek a tesztnek az az előnye, hogy könnyű, és még csak a kissé rendellenes megjelenésű területeket is lehet vele ellenőrizni. Ez korábbi diagnózishoz és nagyobb esélyhez vezethet a gyógyuláshoz, ha mégis van rák. De ez a módszer nem mutatja ki az összes rákot. Néha nem lehet különbséget tenni a rákos sejtek és a rendellenes sejtek között, amelyek nem daganatosak (diszplázia), ilyenkor továbbra is biopsziára van szükség.
Incíziós biopszia
Az ilyen típusú biopsziához az orvos kivág egy kis szövetdarabot a rendellenesnek tűnő területről. Ez a leggyakoribb biopszia, amelyet a száj vagy a torok változásainak ellenőrzésére használnak.
A biopszia elvégezhető akár az orvosi rendelőben, akár a műtőben, attól függően, hogy hol van a daganat, és mennyire könnyű jó szövetmintát venni. Ha az orvosi rendelőben megtehető, akkor a daganat körüli területet elzsibbasztják, mielőtt a biopsziát leveszik. Ha a daganat mélyen a szájban vagy a torokban van, akkor a biopsziát a műtőben lehet elvégezni, amíg általános érzéstelenítés alatt van a páciens. A sebész speciális műszereket használ egy endoszkóp segítségével, hogy kis szövetmintákat vegyen ki a daganatból.
Finom tűszívásos biopszia
Ehhez a vizsgálathoz az orvos egy nagyon vékony, üreges tűt használ, amely egy fecskendőhöz van rögzítve, hogy a sejtmintát felszívja a daganatból vagy csomóból.
Ezeket a sejteket ezután mikroszkóp alatt megvizsgálják, hogy van-e bennük rákos sejt. Ezt a típusú biopsziát nem használják a száj vagy a torok rendellenes területeinek mintavételére, de néha egy nyaki csomóhoz (tömeg) használják, amely érezhető vagy látható egy CT-vizsgálat során. A finom tűszívásos biopszia számos helyzetben hasznos lehet, például:
- A nyakon megjelenő új tömeg okának megkeresése: A finomtűs biopsziát néha első vizsgálatként használják annál, aki újonnan felfedezett nyaki csomóval rendelkezik. Megmutathatja, hogy a csomó jóindulatú (nem rákos) nyirokcsomó-e, amely egy közeli fertőzés, például egy orrmelléküreg vagy fogfertőzés miatt nőtt meg. Ebben az esetben csak a fertőzés kezelésére van szükség. Vagy a biopszia szerint a tömeg jóindulatú, folyadékkal töltött ciszta, amelyet műtéttel lehet gyógyítani. De még akkor is, ha a biopszia eredményei jóindulatúak, ha a tünetek rákra utalnak, további vizsgálatokra lesz szükség.
Ha a finomtűs biopszia rákot talál, a mintát megnéző orvos általában meg tudja mondani, hogy milyen típusú rákról van szó. Ha a sejtek úgy néznek ki, mint egy laphámsejtes rák, további vizsgálatokat végeznek a rák forrásának megkeresésére a szájban és a torokban. Ha más típusú rákot mutat, például limfómát vagy rákot, amely egy másik szerv (például a pajzsmirigy, a gyomor vagy a tüdő) nyaki nyirokcsomójába terjedt el, további vizsgálatokat kell végezni annak megtalálásához, és a kezeléshez.
- Az ismert rák kiterjedésének megismerése: A finomtűs biopsziát gyakran a szájüregi vagy garatrák diagnosztizálása után végzik, hogy kiderítsék, a rák átterjedt-e a nyak nyirokcsomóiba. Ez az információ segít az orvosnak eldönteni a rák legjobb kezelését.
- Annak vizsgálata, hogy a rák kiújult-e a kezelés után: A finomtűs biopszia felhasználható olyan emberek számára, akiknek a rákját műtéttel és/vagy sugárterápiával kezelték, annak kiderítésére, hogy a kezelt területen megjelenő új nyaki tömeg hegszövet-e vagy visszatért a rák.
Biopsziás minták laboratóriumi vizsgálata
Minden biopsziás mintát laboratóriumba kell küldeni, hogy mikroszkóp alatt ellenőrizze egy patológus, egy olyan orvos, aki speciálisan képzett a rák laboratóriumi vizsgálatokkal történő diagnosztizálására. Az orvos általában meg tudja különböztetni a rákos sejteket a normális sejtektől, beazonosítja, hogy milyen típusú rákról van szó. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az orvosnak speciális anyaggal kell bevonni a sejteket, hogy segítsen megmondani, hogy milyen típusú rákról van szó.
HPV tesztelés
A garatrák esetében az orvosok megvizsgálják a biopsziás mintákat, hogy lássák, van-e HPV fertőzés. Ez a stádiumozás kulcsfontosságú része, és ezt mindenképpen figyelembe veszik a kezelési döntések meghozatalakor. Ez az információ segíthet az orvosnak a rák lefolyásának megjóslásában, mert azok az emberek, akiknek a rákja a HPV-hez kapcsolódik, általában jobb életkiáltásokkal rendelkeznek.
Képalkotó vizsgálatok
A képalkotó vizsgálatok röntgensugarak, mágneses mezők vagy radioaktív anyagok segítségével képeket hoznak létre a test belsejéből. A képalkotó teszteket nem használják a szájüregi- vagy garatrák diagnosztizálására, de számos okból elvégezhetők a rák diagnózisa előtt és után is, ideértve:
- Segít a daganat megkeresésében.
- Meddig terjedhetett a rák.
- Megtudják, hogy működik-e a kezelés.
- A kezelés után a rák kiújulásának felkutatása.
Mellkas röntgen
A diagnózis után mellkas röntgenfelvétel készülhet annak megállapítására, hogy a rák átterjedt-e a tüdőbe.
Számítógépes tomográfia (CT)
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes, keresztmetszeti képeket készít a testéről. A rendes röntgentől eltérően a CT-vizsgálat részletes képeket készít a test lágyrészeiről és szerveiről. Segíthet orvosának abban, hogy megnézze a daganat méretét és helyét, ha a közeli szövetekbe nő, és ha a nyaki nyirokcsomókba terjedt el. A teszt elvégezhető a rák tüdőbe történő terjedésének felderítésére is.
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
A CT-vizsgálatokhoz hasonlóan az MRI-vizsgálatok részletes képeket mutatnak a test lágyrészeiről. De az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett. Mivel nagyon részletes képet nyújt, MRI vizsgálatot lehet végezni a rák nyakon történő terjedésének felkutatására. Ezek a vizsgálatok nagyon hasznosak lehetnek a test más területeinek megnézésében is, különösen az agy és a gerincvelő tekintetében.
Pozitronemissziós tomográfia (PET)
PET-vizsgálat céljából a vérbe egyfajta radioaktív cukrot injekcióznak. A rákos sejtek nagyobb arányban használják a cukrot, mint a normál sejtek, így többet fognak fel a radioaktív cukorból. A vizsgálat során egy speciális kamerával képeket készíthetnek a radioaktivitás területeiről a testében. A kép nem olyan részletgazdag, mint egy CT vagy MRI vizsgálat, de hasznos információkat nyújt az egész testéről.
Ha már diagnosztizálták a rákot, orvosa felhasználhatja ezt a tesztet annak megállapítására, hogy a rák átterjedt-e a nyirokcsomókra vagy a test más részeire. A PET-vizsgálat akkor is hasznos lehet, ha orvosa úgy gondolja, hogy a rák terjedhetett, de nem tudja, hol.
A PET-vizsgálatot gyakran kombinálják a CT-vizsgálattal olyan gép segítségével, amely egyszerre képes mindkét vizsgálat elvégzésére (PET/CT-vizsgálat). Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy összehasonlítsa a PET nagyobb radioaktivitású területeit a CT részletesebb megjelenésével.
Bárium fecske
Bárium fecskével az emésztőrendszer felső részének, különösen a nyelőcsőnek a bélése látható. Ebben a tesztben egy béta nevű krétás folyadékot kell meginni, amely bevonja a torok és a nyelőcső a falát. A lenyelés során röntgensorozatot készítenek. Mivel a szájüregi és garatrákos betegeknél fennáll a veszélye a nyelőcsőráknak, orvosa megrendelheti ezt a vizsgálatot ennek a ráknak az ellenőrzésére. Hasznos megnézni, hogy a rák problémákat okoz-e a normális nyelés során.
Egyéb vizsgálatok
Más vizsgálatok is elvégezhetők, ha a betegnél szájüregi- vagy garatrákot diagnosztizáltak. Ezeket a teszteket nem alkalmazzák a rák diagnosztizálására, de más okokból is elvégezhetők, például annak megállapítására, hogy egy személy elég egészséges-e olyan kezelésekhez, mint a műtét, a sugárterápia vagy a kemoterápia.
Vérvétel
Semmilyen vérvizsgálattal nem lehet diagnosztizálni a rákot a szájüregben vagy a garatban. Ennek ellenére orvosa rutinszerű vérvizsgálatokat rendelhet el, hogy képet kapjon általános egészségi állapotáról, különösen a kezelés előtt. Az ilyen vizsgálatok segíthetnek az alultápláltság, az alacsony vörösvértestszám (vérszegénység), a májbetegség és a vesebetegség diagnosztizálásában. A vérvizsgálatok arra is utalhatnak, hogy a rák átterjedt a májra vagy a csontra. Amikor ez megtörténik, további vizsgálatokra van szükség.
Egyéb vizsgálatok a műtét előtt
Ha műtétet terveznek, elektrokardiogramot (EKG) is végezhetnek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a szíve jól működik-e. Néhány műtétet végző ember tüdőfunkciójának vizsgálatára is szükség lehet. Ezeket tüdőfunkciós teszteknek (PFT) nevezzük.
Fogászati vizsgálat
Ha a kezelés részeként sugárterápiát alkalmaznak, a kezelés megkezdése előtt fel kell keresnie egy fogorvost. A fogorvos segít a megelőző fogászati ellátásban, és szükség esetén eltávolíthatja a fogakat a sugárkezelés megkezdése előtt.
Ha a rák az állkapcsán vagy a szájpadláson van, felkérhetik a speciális képzettséggel rendelkező fogorvost, hogy pótolják a hiányzó fogait vagy a szájüreg egyéb struktúráit, hogy elősegítsék a megjelenés helyreállítását; kényelem; valamint a kezelés utáni rágás, nyelés és beszéd képességét. Ha az állkapocs vagy a szájpadlás egy része eltávolításra kerül a daganattal, a fogszabályozó azon dolgozik, hogy a pótló műfogak és a megmaradt természetes fogak helyesen illeszkedjenek egymáshoz. Ezt meg lehet tenni fogsorokkal, más típusú protézisekkel vagy fogászati implantátumokkal.
