A vastagbélrák diagnosztizálására és stádiumának meghatározására szolgáló vizsgálatok

Ha olyan tünetei vannak, amelyek vastagbélrákból származhatnak, vagy ha a szűrővizsgálat valami rendelleneset mutat, orvosa egy vagy több vizsgálatot és tesztet javasolhat az alábbiak közül, hogy megtalálják az okokat.

Orvostörténet és fizikális vizsgálat

Orvosa kikérdezi a kórtörténetét, hogy megismerje a lehetséges kockázati tényezőket, beleértve a családi kórtörténetet is. Azt is megkérdezi, hogy vannak-e tünetei, és ha igen, mikor kezdődtek és meddig tartottak.

A fizikális vizsgálat részeként az orvosa megvizsgálja, hogy kitapintsa az esetleges rendellenességeket.

A székletből kimutatható alvadt vér nyomainak keresése

Ha vérszegénység vagy más tünetek miatt keresi fel az orvost (a végbél nyilvánvaló vérzésén vagy a véres székleten kívül), a kezelőorvosa székletvizsgálatot javasolhat, hogy ellenőrizze a szabad szemmel nem látható alvadt vért, ami a rák jele lehet. Az ilyen típusú vizsgálatokat – a székletben található alvadt vér vizsgálata (FOBT) vagy a széklet immunokémiai vizsgálata (FIT) – otthon végzik, és általában 1-3 székletmintát kell összegyűjteni.

Vérvétel

Orvosa bizonyos vérvizsgálatokat is elrendelhet, amelyek segítenek megállapítani, hogy vastagbélrákja van-e. Ezeket a teszteket fel lehet használni a betegség nyomon követésében is, ha már rákot diagnosztizáltak Önnél.

Teljes vérkép (CBC): Ez a teszt a vér különböző sejtjeit méri. Megmutathatja, ha vérszegénysége van (túl kevés vörösvértest). A vastagbélrákban szenvedők egy része vérszegénységbe kerül, mert a daganat hosszú ideig vérzett.

Májenzimek: A máj működésének ellenőrzésére is kérhetnek vérvizsgálatot, mert a vastagbélrák átterjedhet a májra.

Tumormarkerek: A vastagbél rákos sejtjei néha olyan anyagokat hoznak létre, amelyeket tumormarkereknek neveznek, és amelyek kimutathatóak a vérből. A vastagbélrák leggyakoribb tumormarkere a carcinoembryonic antigen (CEA).

Ennek a tumormarkernek a vérvizsgálata néha arra utalhat, hogy valakinek vastagbélrákja van, de önmagában nem alkalmazhatók rák szűrésére vagy diagnosztizálására. Ennek oka, hogy a daganat tumormarker szintje néha normális lehet abban, aki rákban szenved, és rendellenes lehet a ráktól eltérő okok miatt.

A tumormarker teszteket leggyakrabban más vizsgálatokkal együtt használják olyan betegek megfigyelésére, akiknél már diagnosztizálták a vastagbélrákot. Segíthetnek megmutatni, mennyire működik a kezelés, vagy korai jelzést adhatnak arra, hogy a rák kiújult.

Diagnosztikai vastagbéltükrözés (kolonoszkópia)

A diagnosztikai kolonoszkópia ugyanolyan, mint a szűrő kolonoszkópia, amit vagy azért kell elvégezni, mert egy személynek tünetei vannak, vagy mert valami rendelleneset találtak egy másik típusú szűrővizsgálaton.

Ehhez a vizsgálathoz az orvos a vastagbél és a végbél teljes hosszát kolonoszkóppal fogja megvizsgálni, ami egy vékony, rugalmas, megvilágított cső, amelynek végén egy kis videokamera található. Az eszköz a végbélnyíláson keresztül, a végbélbe és a vastagbélbe kerül. Speciális műszereket lehet bejuttatni a kolonoszkópon keresztül, amivel biopsziát lehet venni, vagy szükség esetén eltávolítani a gyanús megjelenésű területeket, például a polipokat.

A kolonoszkópia elvégezhető kórházi járóbeteg-osztályon, klinikán vagy orvosi rendelőben.

Proktoszkópia

Ez a teszt elvégezhető, ha végbélrák gyanúja merül fel. Ehhez a vizsgálathoz az orvos proktoszkóppal, egy vékony, merev, megvilágított csővel, a végén egy kis videokamerával, benéz a végbél belsejébe. Az eszközt a végbélnyíláson keresztül juttatják be. Az orvos a hatókörön keresztül alaposan megvizsgálhatja a végbél belső bélését. Ezzel a daganat látható, mérhető, és meg tudják határozni a pontos helyét. Például, az orvos láthatja, milyen közel van a daganat a záróizmokhoz, amelyek szabályozzák a széklet átjutását.

Biopszia

Amikor egy szűrővizsgálattal vagy diagnosztikai vizsgálattal vastagbélrák gyanús elváltozást találnak, azt kolonoszkópia során biopsziázzák. Biopsziában az orvos eltávolít egy kis szövetdarabot egy speciális műszerrel. Ritkábban előfordulhat, hogy a vastagbél egy részét műtéti úton el kell távolítani a diagnózis felállításához.

Biopsziás minták laboratóriumi vizsgálata

A biopsziás mintákat (kolonoszkópiából vagy műtétből) a laboratóriumba küldik, ahol alaposan megnézik őket. Ha rákot találnak, más laboratóriumi vizsgálatokat is lehet végezni a biopsziás mintákon, hogy segítsenek a rák jobb osztályozásában és a konkrét kezelési lehetőségek megtalálásában.

Genetikai vizsgálatok: Ha a rák áttétet adott, az orvosok valószínűleg olyan specifikus génváltozásokat keresnek a rákos sejtekben, amelyek segíthetnek meghatározni, hogy mely gyógyszerek lesznek hasznosabbak a kezelésben. Például, az orvosok manapság jellemzően tesztelik a rákos sejteket a KRAS, NRAS és BRAF gének változásai szempontjából. Azok a betegek, akiknek rákjaiban mutációk vannak ezekben a génekben, általában nem részesülnek előnyben bizonyos célzott terápiás gyógyszerek tekintetében. A BRAF V600E mutációval rendelkező daganatok esetében nemcsak kevésbé valószínű, hogy reagálnak bizonyos célzott gyógyszerekre, hanem a kezeléshez más típusú célzott gyógyszerre is szükség lehet.

MSI és MMR teszt: A vastagbélrák sejtjeit általában arra is tesztelik, hogy kimutassák az úgynevezett mikroszatellit instabilitást (MSI), a génváltozások magas szintjét. Tesztelést is végezhetnek annak megállapítására, hogy a rákos sejtek megváltoztak-e valamelyik hibát-javító (MMR) génben (MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2). Az MSC2-hez kapcsolódó másik gént, az EPCAM-ot szintén rutinszerűen ellenőrzik a 4 MMR génnel.

Az MSI vagy az MMR gének (vagy mindkettő) mutációját gyakran észlelik a Lynch-szindrómában (HNPCC) szenvedő embereknél. A legtöbb vastagbélrákban nincs magas MSI-szint, vagy nincs változás az MMR-génekben. De a legtöbb Lynch-szindrómához köthető kolorektális rák esetén igen.

Két oka lehet a vastagbélrák MSI vagy MMR génváltozások tesztelésére:

  • Azon betegek beazonosítása, akiket Lynch-szindróma miatt tesztelni kell. A Lynch-szindróma diagnózisa segíthet a beteg egyéb rákszűréseinek ütemezésében (például a Lynch-szindrómás nőket át kell szűrni endometrium rák miatt). Továbbá, ha egy betegnek Lynch-szindrómája van, akkor rokonai is megbetegedhetnek, és érdemes lehet, hogy őket is kivizsgálják.
  • A vastagbélrák kezelési lehetőségeinek meghatározása.

Képalkotó tesztek a vastagbélrák keresésére

A képalkotó tesztek hanghullámokat, röntgensugarakat, mágneses mezőket vagy radioaktív anyagok segítségével képeket hoznak létre a test belsejéből. A képalkotó tesztek számos okból elvégezhetők, például:

  • Megvizsgálni azokat a gyanús területeket, amelyek rákosak lehetnek.
  • Milyen messze terjedhetett a rák.
  • Működik-e a kezelés.
  • A kezelés után kiújuló rák jeleinek keresése.

Számítógépes tomográfia (CT vagy CAT) vizsgálat

A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes keresztmetszeti képeket készít a testéről. Ez a vizsgálat segíthet megmondani, hogy a vastagbélrák átterjedt-e a közeli nyirokcsomókba, vagy a májába, a tüdejébe vagy más szervekbe.

CT-vezérelt tűbiopszia: Ha máj- vagy tüdőbiopsziára van szükség a rák terjedésének ellenőrzéséhez, akkor ez a teszt arra is használható, hogy a biopsziás tűt a tömegbe (csomóba) vezesse, hogy szövetmintát vegyenek a rák ellenőrzésének céljából.

Ultrahang

Az ultrahang hanghullámokat és annak visszhangjait hozza létre a test belsejéből. Az átalakítónak nevezett eszköz hanghullámokat bocsát ki, és felveszi a visszhangokat, amikor azok visszaverődnek a szervekről. A visszhangokat a számítógép egy képpé alakítja.

Hasi ultrahang: Ehhez a vizsgához egy technikus mozgatja az átalakítót a has mentén, a bőrön. Ez a fajta ultrahang felhasználható a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy vagy a has más részein található daganatok felkutatására, de nem képes a vastagbél vagy a végbél daganatait keresni.

Endorektális ultrahang: Ez a vizsgálat egy speciális átalakítót használ, amelyet a végbélbe helyeznek. Arra használják, hogy megnézzék, a bélfalon mennyire nőtt túl a rák, és eljutott-e a közeli szervekhez vagy nyirokcsomókhoz.

Intraoperatív ultrahang: Ezt a vizsgálatot műtét során végzik. A jelátalakítót közvetlenül a máj felszínéhez helyezik, így ez a vizsgálat nagyon hasznos a vastagbélrák májba történő terjedésének detektálására. Ez lehetővé teszi, hogy a sebész biopsziát vegyen a daganatból, ha ilyet találnak, miközben a beteg altatásban van.

Mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat

A CT-vizsgálatokhoz hasonlóan az MRI-vizsgálatok részletes képeket mutatnak a test lágyrészeiről. De az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett. A gadolínium nevű kontrasztanyagot a vizsgálat előtt vénába adják, hogy tiszta képeket kapjanak.

Az MRI segítségével meg lehet vizsgálni a máj vagy az agy és a gerincvelő rendellenes területeit, amelyek rák terjedhetnek.

Endorektális MRI: A medence MRI vizsgálata felhasználható végbélrákos betegeknél annak megállapítására, hogy a tumor átterjedt-e a közeli struktúrákra. Ez segíthet a műtét és más kezelések megtervezésében. A teszt pontosságának javítása érdekében néhány orvos endorectalis MRI-t használ. Ehhez a vizsgálathoz az orvos egy szondát, az úgynevezett endorektális tekercset helyezi el a végbél belsejében. Ez 30-45 percig a helyén marad a teszt során, és kényelmetlen lehet.

Mellkas röntgen

A vastagbélrák diagnosztizálása után röntgenfelvételt lehet végezni annak megállapítására, hogy a rák átterjedt-e a tüdőbe, bár a tüdőt gyakrabban CT-vizsgálattal ellenőrzik, mivel ez részletesebb képeket ad.

Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat

PET-vizsgálat céljából egy enyhén radioaktív cukorformát (FDG néven) injektálnak a vérbe, ami főleg a rákos sejtekben gyűlik majd össze. A PET-vizsgálatokat nem rutinszerűen végzik el a vastagbélrákban diagnosztizált embereknél. A CT-vizsgálatokat és az MRI-ket gyakrabban használják.

Angiográfia

Az angiográfia az erek megtekintésére szolgáló röntgenvizsgálat. Kontrasztos festéket injektálnak egy artériába, majd röntgenfelvételt készítenek. A festék felvázolja az ereket a röntgensugarakon.

Ha a rák átterjedt a májra, ez a teszt megmutatja az artériákat, amelyek vért juttatnak ezekhez a daganatokhoz. Ez segíthet a sebészeknek abban, hogy eldöntsék, a májdaganatok eltávolíthatók-e, és ha igen, akkor hogyan tervezzék meg a műtétet. Az angiográfia segíthet a májban elterjedt rák egyéb kezeléseinek tervezésében, például az embolizációban.