A vastagbélrák szűrővizsgálatai

A szűrővizsgálat célja, hogy kimutassa a rákot olyan embereknél, akiknek még nincsenek tüneteik. Számos vizsgálat használható a vastagbélrák szűrésére. Mindennél fontosabb, hogy résztvegyen valamilyen szűrővizsgálaton, függetlenül attól, hogy melyik módszert választja.

Ezek a szűrővizsgálatok két fő csoportra oszthatók:

  • Széklet alapú tesztek: Ezek a tesztek ellenőrzik a székletet a rák figyelmeztető jelei szempontjából. Ezek a vizsgálatok kevésbé invazívak és könnyebben elvégezhetők, viszont gyakrabban kell őket elvégezni.
  • Megtekintéses (strukturális) vizsgálatok: Ezek a tesztek megvizsgálják a vastagbél és a végbél szerkezetét bármilyen rendellenes területre nézve. Ez vagy a végbélbe helyezett eszközzel (végén könnyű és apró videokamerával), vagy speciális képalkotó (röntgen) vizsgálatokkal történik.

Ezen vizsgálatok mindegyikének különböző kockázatai és előnyei vannak, és ezek közül néhány jobb lehetőséget lehet az Ön számára, mint mások.

Ha úgy dönt, hogy a kolonoszkópián (tükrözés) kívüli vizsgálattal végezzék a szűrést, akkor minden gyanús teszt után rövid idővel, egy tükrözéssel kell leellenőrizni, pontosabban kizárni a gyanút.

Ezen tesztek egy része akkor is alkalmazható, ha vastagbélrák vagy más emésztőrendszeri betegségek, például gyulladásos bélbetegség tünetei állnak fenn.

Széklet alapú tesztek

Ezek a vizsgálatok a székletet vizsgálják a vastagbélrák vagy a polip lehetséges jeleire. Ezeket a vizsgálatokat általában otthon végzik, így sok ember számára kényelmesebb, mint a vastagbéltükrözés. Viszont ezeket a teszteket sűrűbben kell elvégezni, és ha ezeknek a székletvizsgálatoknak az eredménye pozitív (abnormális), akkor is tükrözésre lesz szükség, hogy megnézzék, van-e rákja.

Széklet immunokémiai teszt (FIT)

A vastagbélrák vizsgálatának egyik módja az alvadt vér keresése a székletben. Az ilyen típusú vizsgálat mögött az az elképzelés áll, hogy a nagyobb vastagbél-polipokban vagy daganatokban lévő erek gyakran törékenyek és könnyen károsodhatnak a széklet átjutásával. A sérült erek általában a vastagbélbe vagy a végbélbe véreznek, de csak ritkán van annyi vérzés, hogy a székleten szabad szemmel észre lehessen venni.

A széklet immunokémiai tesztje (FIT) azt ellenőrzi, hogy a székletben található-e alvadt vér. Ezt a tesztet minden évben el kell végezni, ellentétben más tesztekkel (például az alább leírt megtekintéses vizsgálatokkal).

Ha a széklet-teszt eredménye pozitív (vagyis ha alvadt vért találtak), akkor a további vizsgálat érdekében béltükrözést kell végezni. Bár a székletben lévő vér származhat rákból vagy polipokból, más okokból is eredhet, például fekélyekből, aranyérből vagy más állapotokból.

Guaiac-alapú fekális okkult vérvizsgálat (gFOBT)

A guaiac-alapú széklet alvadtvér-vizsgálata (gFOBT) kémiai reakció révén alvadt vért talál a székletben. A FIT-től eltérően működik, de a FIT-hez hasonlóan a gFOBT sem tudja megmondani, hogy a vér a vastagbélből vagy az emésztőrendszer más részeiből (például a gyomorból) származik-e.

Ezt a tesztet minden évben el kell végezni, ellentétben más tesztekkel (például az alább leírt vizuális tesztekkel). Ez a teszt elvégezhető a páciens saját otthonában. Egynél több székletmintát szoktak ellenőrizni.

Széklet DNS-teszt

A széklet DNS-tesztje a rák vagy a polip sejtek DNS-ének bizonyos rendellenes szakaszait, valamint az alvadt vért keresi. A vastagbélrákban vagy a polipsejtekben gyakran DNS-mutációk (változások) vannak bizonyos génekben. Az ilyen mutációkkal rendelkező sejtek gyakran kerülnek a székletbe, ahol a tesztek képesek lehetnek kimutatni őket. A Cologuard, az egyetlen, az USA-ban jelenleg elérhető teszt, mind a DNS-változásokat, mind a székletben lévő vért (FIT) teszteli.

Ezt a tesztet 3 évente kell elvégezni, és a saját otthonában is elvégezhető. Teljes székletmintát tesztel. A teszt elvégzése előtt nincsenek gyógyszeres vagy étrendi korlátozások.

Vastagbéltükrözés (kolonoszkópia)

Ehhez a vizsgálathoz az orvos a vastagbél és a végbél teljes hosszát kolonoszkóppal fogja megvizsgálni, ami egy ujj vastagságú, rugalmas cső, amelynek végén könnyű és kicsi videokamera található. A végbélnyíláson keresztül, a végbélbe és a vastagbélbe kell bejuttatni. A kolonoszkópon speciális műszereket lehet elhelyezni, amivel biopsziát lehet venni, vagy szükség esetén eltávolítani a gyanús megjelenésű területeket, például a polipokat.

CT kolonográfia (virtuális kolonoszkópia)

Ez a vizsgálat a vastagbél és a végbél számítógépes tomográfiájának (CT) egy olyan fejlett típusa, amely rendellenes területeket, például polipokat vagy rákot képes kimutatni. A speciális számítógépes programok röntgensugárral és CT-vizsgálattal egyaránt háromdimenziós képeket készítenek a vastagbél és a végbél belsejéről. Nem igényel szedációt (gyógyszert az alváshoz) és nem szükséges eszközt vagy hatóanyagot a végbélbe vagy a vastagbélbe juttatni.

Ez a teszt hasznos lehet olyan emberek számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak invazívabb vizsgálatot végezni, például vastagbéltükrözést (kolonoszkópiát). Meglehetősen gyorsan elvégezhető, de a beleket ugyanúgy elő kell készíteni, mint a kolonoszkópia előtt.

Ha polipok vagy más gyanús területek láthatók ezen a teszten, akkor továbbra is kolonoszkópiára lesz szükség ezek eltávolításához vagy a terület teljes feltárásához.

A vizsgálat után általában kevés mellékhatás jelentkezik. A vastagbélben és a végbélben lévő levegő miatt puffadtnak vagy görcsösnek érezheti magát, de ez elmúlik, miután a levegő kijut a testből. Nagyon kicsi a kockázata annak, hogy a vastagbelet levegővel felfújva megsérüljön vagy kilyukadjon, úgy gondolják, hogy ez a kockázat sokkal kisebb, mint a kolonoszkópia esetében. A CT-vizsgálatok más típusaihoz hasonlóan ez a vizsgálat is kis mennyiségű sugárzásnak teszi ki a szervezetét.

Rugalmas sigmoidoszkópia

A rugalmas sigmoidoszkópia hasonló a kolonoszkópiához, azzal a különbséggel, hogy nem vizsgálják meg az egész vastagbélt. A végbélnyíláson keresztül, a végbélbe helyeznek egy szigmoidoszkópot (egy ujjnyi vastagságú, hajlékony, megvilágított csövet, végén egy kis videokamerával), majd a vastagbél alsó részébe mozgatják. A sigmoidoszkóp mindössze kb. 60 cm hosszú, ezért az orvos csak a vastagbél és a végbél kevesebb mint felét láthatja. A hatókörből származó képek egy videoképernyőn láthatók, így az orvos megtalálja és esetleg eltávolíthatja a rendellenes elváltozásokat.

Scroll to Top