A méhnyakrák megtalálása gyakran egy HPV (humán papillomavírus) vagy Pap-teszt eredményével kezdődik. Ez további vizsgálatokhoz vezet, amelyek diagnosztizálhatják a méhnyakrákot vagy a rákmegelőző állapotot.
A méhnyakrák akkor is gyanítható, ha olyan tünetei vannak, mint rendellenes hüvelyi vérzés vagy fájdalom a szex során. Orvosa vagy nőgyógyásza gyakran elvégezheti a rákelőtti és a rákos megbetegedések diagnosztizálásához szükséges vizsgálatokat, és képes lehet a rák előtti kezelésre is.
Ha diagnosztizálják az invazív rákot, orvosának be kell utalnia egy nőgyógyász onkológushoz, egy olyan orvoshoz, aki a nők reproduktív rendszerének rákos megbetegedéseire szakosodott.
Milyen vizsgálatokra lesz még szükség?
A jelenlegi szűrővizsgálati eredményei a korábbi vizsgálati eredményekkel együtt meghatározzák a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. Orvosa ezt is fel fogja használni ahhoz, hogy meghatározza a következő vizsgálatot vagy kezelést. Ez lehet utólagos szűrővizsgálat egy éven belül, tükrözés vagy bármely más, az alábbiakban tárgyalt eljárás a lehetséges rákos megbetegedések kezelésére.
Mivel a méhnyakrák kialakulásának konkrét kockázatától függően sokféle utókövetési vagy kezelési lehetőség létezik, a legjobb, ha részletesebben beszélünk az orvosunkkal a szűrési eredményekről, hogy teljes mértékben megértsük a méhnyakrák kockázatát és mi lenne a legjobb terv az Ön számára.
A Pap-teszt és a HPV-teszt szűrővizsgálatok, nem pedig diagnosztikai vizsgálatok. Nem tudják biztosan megmondani, hogy méhnyakrákja van-e. A kóros Pap-teszt vagy a HPV-teszt eredményei azt jelenthetik, hogy további vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy van-e rák vagy előrák. Az alkalmazott tesztek közé tartozik a kolposzkópia (biopsziával), az endocervicalis kaparás és a kúpbiopsziák.
Vizsgálatok méhnyakrák tüneteivel vagy rendellenes szűrővizsgálati eredményekkel rendelkező emberek számára
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Először az orvos kikérdezi Önt személyes és családi kórtörténetéről. Ez magában foglalja a méhnyakrák kockázati tényezőivel és tüneteivel kapcsolatos információkat. A teljes fizikális vizsgálat segíteni fog általános egészségi állapotának értékelésében. Kismedencei vizsgálatot és esetleg Pap-tesztet végeznek, ha még nem tették volna meg. Ezenkívül a nyirokcsomóit kitapintják, hogy megnézzék, átterjedt-e rájuk a rák (áttét).
Kolposzkópia
Ha bizonyos tünetei vannak, amelyek rákot jelenthetnek, miután a Pap-teszt kimutatta a kóros sejteket, vagy ha a HPV-tesztje pozitív, akkor valószínűleg koloszkópiának nevezett vizsgálatot kell végezni. A vizsgálóasztalon fog feküdni, mint egy kismedencei vizsgálat során. A hüvelybe egy tükröt helyeznek el, hogy az orvos könnyebben lássa a méhnyakat kolposzkóppal. A kolposzkóp olyan eszköz, amely a testen kívül marad, és nagyító lencsével rendelkezik. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy közelről és tisztán lássa a méhnyak felületét. Maga a kolposzkópia általában nem okoz nagyobb kényelmetlenséget, mint bármely más tükrözéses vizsgálat. Akkor is biztonságosan elvégezhető, ha terhes. A Pap-teszthez hasonlóan, ennél a vizsgálatnál is előnyösebb, ha olyankor végzik, amikor nem menstruál.
Az eljárás idején az orvos gyenge (az ecethez hasonló) savas oldatot visz fel a méhnyakára, hogy a kóros területeket könnyebben láthassa. Ha rendellenes területet lát, egy kis szövetdarabot eltávolít (biopszia), és laboratóriumba küldi, hogy gondosan megnézzék. A biopszia a legjobb módja annak, hogy biztosan meg lehessen állapítani, ha egy rendellenes terület rákelőtti, valódi rák, vagy egyik sem.
Méhnyak biopsziák
A méhnyak előtti rákos megbetegedések diagnosztizálásához többféle biopszia használható. Ezen eljárások után a betegek enyhe görcsöt vagy fájdalmat érezhetnek, és enyhe vérzésük is lehet.
Kolposzkópos biopszia
Az ilyen típusú biopsziához a méhnyakot kolposzkóppal vizsgálják. Biopsziás csipeszek segítségével a kóros terület egy kis részét eltávolítják.
Endocervicalis kaparás
Ha a kolposzkópia nem mutat rendellenes területeket, vagy ha a transzpozíciós zóna (a HPV-fertőzés és a rákelőtti kockázat szempontjából veszélyeztetett terület) nem látható a kolposzkóppal, egy másik módszert kell alkalmazni a terület rákos megbetegedéseinek ellenőrzésére.
Keskeny műszert (akár kurettát, akár ecsetet) helyeznek az endocervicalis csatornába (a méhnyak méhhez legközelebb eső része).
A kurettával vagy ecsettel a csatorna belsejét felkaparják, hogy eltávolítsák a szövet egy részét, majd a laboratóriumba küldik ellenőrizni.
Kúpbiopszia
Ebben az eljárásban az orvos kúp alakú szövetdarabot távolít el a méhnyakról. A kúpból eltávolított szövet magában foglalja azt a transzformációs zónát, ahol a méhnyak előrákos megbetegedései és a rákos megbetegedések a legvalószínűbbek. A kúpbiopsziát nemcsak az előrák és a daganatok diagnosztizálására használják. Kezelésként is alkalmazható, mivel néha teljesen eltávolíthatja az elő- és néhány nagyon korai rákot.
A kúpbiopsziák két általános típusa:
- Hurok-elektrosebészeti eljárás (LEEP vagy LLETZ): Ebben a módszerben a szövetet egy vékony huzalhurokkal távolítják el, amelyet elektromosság hevít és kis késként működik. Ehhez az eljáráshoz helyi érzéstelenítőt alkalmaznak.
- Hideg késes kúp biopszia: Ez a módszer a szövet eltávolításához fűtött huzal helyett sebészeti szikét vagy lézert használ. A műtét alatt érzéstelenítést kap (vagy általános érzéstelenítés, ahol alszik, vagy gerinc- vagy epidurális érzéstelenítés, ahol a gerincvelő környékére adott injekció hatására a derék alatt elzsibbad), és ezt kórházban végzik.
A kúpbiopsziák lehetséges szövődményei a vérzés, a fertőzés és a méhnyak szűkülete.
Bármilyen típusú kúpbiopszia esetén a nők többségét nem akadályozza a teherbeesésben, de ha nagy mennyiségű szövetet távolítottak el, akkor a nőknél nagyobb kockázattal járhat a koraszülés.
