Az agy- és gerincvelő-daganatok műtétjének a célja:
- Biopsziás mintavétel a daganat típusának meghatározásához.
- A daganat (vagy annak lehető legnagyobb részének) eltávolítása.
- Segítsen megelőzni vagy kezelni a tumor tüneteit vagy lehetséges szövődményeit.
Műtét a daganat eltávolítására
Az agy vagy a gerincvelő tumor kezelésének első lépése a leggyakrabban az, hogy az idegsebész a daganatból megpróbálja a lehető legtöbbet eltávolítani, ami még kellően biztonságos ahhoz, hogy befolyásolná az agy normális működését.
A műtét önmagában vagy sugárterápiával kombinálva számos daganattípust képes megfékezni vagy gyógyítani, beleértve néhány alacsony fokozatú asztrocitómát, ependimómát, craniopharyngiomát, gangliogliomát és meningiomát.
Azokat a tumorokat, amelyek hajlamosak széles körben elterjedni a közeli agy- vagy gerincvelői szövetekben, például anaplasztikus asztrocitómák vagy glioblasztómák, általában nem lehet műtéttel meggyógyítani. A műtétet gyakran először a sugárzás vagy kemoterápiával kezelendő daganat mennyiségének csökkentése érdekében végzik, ami segíthet ezeknek a kezeléseknek a jobb működésében. Ez elősegítheti a páciens életének meghosszabbítását, még akkor is, ha az összes daganatot nem lehet eltávolítani.
Az agydaganatok által okozott néhány tünet enyhítése érdekében is végezhető műtét, különösen azok tekintetében, amelyeket a koponyán belüli nyomás okoz. Ilyen tünet lehet a fejfájás, hányinger, hányás vagy homályos látás. A műtét megkönnyítheti a rohamok gyógyszeres kezelését is.
A daganat eltávolítására irányuló műtét bizonyos helyzetekben nem biztos, hogy jó megoldás, például ha a daganat az agy mélyén található, ha az agy egy olyan részében van, amelyet nem lehet eltávolítani, például az agytörzsben, vagy ha a páciensnél más egészségügyi okok miatt nem lehet nagyobb műtétet végezni.
A műtét nem túl hatékony bizonyos típusú agydaganatok, például limfómák ellen, bár fel lehet használni a biopsziás mintavételhez, ami alapján felállítják a diagnózist.
Craniotómia
A craniotómia a koponya műtéti úton történő megnyitása. Ez a leggyakoribb megközelítés az agydaganatok kezelésére szolgáló műtétnél. Lehet, hogy általános érzéstelenítésben van (mélyaltatás), vagy ébren lehet az eljárás legalább egy részében (a műtéti terület elzsibbasztása), ha a műtét alatt figyelni kell az agyműködést.
A fej egy részét műtét előtt esetleg leborotválhatják. Az idegsebész először a daganat közelében levágja a fejbőrt a koponya felett, és visszahajtja a bőrt. Különleges típusú fúrót használnak a koponya darabjának eltávolítására a daganat felett.
A nyílás általában elég nagy ahhoz, hogy a sebész több műszert is behelyezhessen, és láthassa a biztonságos működéshez szükséges agyrészeket. Lehet, hogy a sebésznek bele kell vágnia az agyba, hogy elérje a daganatot. A sebész használhatja a műtét előtt készített MRI- vagy CT-vizsgálatok képfelvételeit (vagy ultrahangot használhat, ha a koponyát kinyitották), hogy segítsen megtalálni a daganatot és annak széleit.
A sebész különböző módon távolíthatja el a daganatot attól függően, hogy milyen kemény vagy puha, és hogy milyen sűrűn futnak benne erek:
- Sok daganat kivágható szikével vagy speciális ollóval.
- Néhány daganat puha, és szívóeszközökkel eltávolítható.
- Más esetekben egy kézi ultrahangos aspirátort lehet elhelyezni a daganatban, hogy felbontsa és kiszívja.
Számos eszköz segíthet a sebésznek látni a daganatot és a környező agyszövetet. A sebész gyakran az operáció közben egy speciális mikroszkóppal nézi az agyat. MRI vagy CT vizsgálat is elvégezhető a műtét előtt (vagy ultrahang használható a koponya kinyitása után) az agy mélyén található daganatok területének feltérképezésére. Bizonyos esetekben a sebész intraoperatív képalkotást alkalmaz, amelynek során a műtét során különböző időpontokban MRI (vagy más) képeket készítenek a fennmaradó daganatok helyének bemutatására. Ez lehetővé teheti egyes agydaganatok biztonságosabb és kiterjedtebb reszekcióját (eltávolítását).
A daganat lehető legnagyobb részét eltávolítják, miközben megpróbálják nem befolyásolni az agy működését. A sebész különböző technikákat alkalmazhat az agy létfontosságú részeinek eltávolításának kockázatának csökkentésére, például:
- Intraoperatív kortikális stimuláció (kortikális leképezés): Ebben a megközelítésben a sebész a műtét során elektromosan stimulálja az agy egyes részeit a tumorban és annak környékén, és figyeli a választ. Ez megmutathatja, hogy ezek a területek fontos funkciót irányítanak-e (és ezért kerülni kell őket).
- Funkcionális MRI: Ezt a típusú képalkotó vizsgálatot lehet elvégezni a műtét előtt az agy egy adott funkciójának felderítésére. Ez az információ felhasználható az adott régió azonosítására és megőrzésére a művelet során.
- Fluoreszcenciával vezérelt műtét: Egyes daganattípusok, például a glioblasztómák esetében a beteg műtét előtt speciális fluoreszcens festéket kaphat. A festéket a daganat veszi fel, amely akkor világít, amikor a sebész az operációs mikroszkóp fluoreszcens megvilágításában ránéz. Ez lehetővé teszi a sebész számára, hogy jobban elkülönítse a daganatot a normál agyszövettől.
- Újabb technikák: Az MRI újabb típusai, valamint az újabb műtéti megközelítések bizonyos helyzetekben hasznosak lehetnek.
Miután a műtét befejeződött, a koponyacsont darabját visszahelyezik a helyére, és fémcsavarokkal, lemezekkel, huzalokkal vagy speciális öltésekkel rögzítik. (Általában a fémalkatrészeket titánból gyártják, amely lehetővé teszi, hogy utánkövetéses MRI-t végezzenek és az alkatrész ne befolyásolja a fémdetektorokat.)
Előfordulhat, hogy a metszésből kijön egy kis cső (úgynevezett drain cső), amely lehetővé teszi a felesleges agy-gerincvelői folyadék (liquor) távozását a koponyából. Más drain csövek lehetővé teszik, hogy a műtét után felhalmozódó vér a fejbőr alól távozhasson. Ezeket a csöveket általában néhány nap múlva távolítják el. Képalkotó tesztet, például MRI-t vagy CT-vizsgálatot általában 1-3 nappal a műtét után végeznek annak igazolására, hogy a tumor mekkora részét távolították el. A kórházban a gyógyulási idő általában 4-6 nap, bár ez függ a daganat méretétől és helyétől, a beteg általános egészségi állapotától és attól, hogy más kezeléseket végeznek-e. A gyógyulás a műtét helyén általában több hétig tart.
Sebészeti beavatkozás a liquor áramlásának felduzzadásához
Ha egy tumor blokkolja az agy-gerincvelői folyadék áramlását, növelheti a koponyán belüli nyomást (megnövekedett koponyaűri nyomásnak nevezik). Ez olyan tüneteket okozhat, mint fejfájás, hányinger és álmosság, sőt életveszélyes is lehet. A daganat eltávolítására szolgáló műtét gyakran segíthet ebben, de más módszerek is létezhetnek a felesleges liquor elvezetésére és a nyomás csökkentésére, ha szükséges.
Például az idegsebész behelyezhet egy szilikoncsövet, amelyet söntnek hívnak (néha ventriculoperitonealis vagy VP söntnek nevezik). A sönt egyik végét az agy kamrájába (folyadékkal töltött terület), a másik végét a hasba vagy ritkábban a szívbe helyezik (és ez alapján nevezik ventriculoatrialis söntnek). A cső a nyak és a mellkas bőre alatt fut. A folyadék áramlását a cső mentén elhelyezett szelep szabályozza.
A sönt lehet ideiglenes vagy tartós. A daganat eltávolítására a műtét előtt vagy után helyezhetők el. A sönt elhelyezése általában körülbelül egy órát vesz igénybe. Mint minden műveletnél, szövődmények is kialakulhatnak, például vérzés vagy fertőzés. Agyvérzés is lehetséges. Néha a söntök eldugulnak, és ki kell cserélni őket. A söntös beavatkozások után a kórházi tartózkodás általában 1-3 nap, az elhelyezés okától és a beteg általános egészségi állapotától függően.
A koponyában megnövekedett nyomás kezelésének másik lehetősége egyes esetekben az endoszkópos harmadik ventriculostomia (ETV). Ebben a műveletben az agy tövében a harmadik kamra padlóján nyílás nyílik, amely lehetővé teszi a folyadék ismételt áramlását. Ezt a műveletet a koponya elején lévő kis lyukon keresztül hajtják végre. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy nem igényel söntöt. De arra is van esély, hogy a kamrában lévő nyílás ismét bezárulhat, ami nagyobb valószínűséggel fordul elő agydaganatokban.
Ha a fej belsejében lévő nyomást rövid időre enyhíteni kell, akkor külső kamrai lefolyót (EVD) lehet elhelyezni, hogy a felesleges folyadék kiürülhessen. A lefolyó egy kis cső. Az egyik végét a kamrába helyezik, a másik végét a testen kívüli gyűjtőzsákhoz rögzítik.
A felesleges folyadék összegyűjtésével együtt a lefolyó a koponya belsejében lévő nyomás mérésére, valamint tumorsejtek, vér vagy fertőzés jeleinek felkutatására is felhasználható a folyadékban. A lefolyó elhelyezhető műtét közben vagy egy eljárás során a beteg ágyánál. Helyezhető a műtét előtti napokban a nyomás enyhítésére, vagy a műtét után összegyűlő folyadék elvezetésére. Ha a koponyán belüli nyomást néhány napnál tovább kell csökkenteni, az orvosnak ezt valószínűleg VP-söntre kell cserélnie.
Műtét kamrai hozzáférési katéter beillesztésére
Műtét is alkalmazható kamrai hozzáférési katéter, például Ommaya tartály behelyezésére, hogy elősegítse a kemoterápia közvetlen bejutását az agy-gerincvelői folyadékba. A fejbőrön egy kis bemetszést végeznek, és egy kis lyukat fúrnak a koponyába. Ezután egy rugalmas csövet menesztenek át a furaton, amíg a cső nyitott vége egy kamrában van, ahol eléri a folyadékot.
A másik vége, amelynek kupola alakú tározója van, közvetlenül a fejbőr alatt marad. A műtét után az orvosok és nővérek egy vékony tűvel kemoterápiás gyógyszereket adhatnak a tartályon keresztül, vagy eltávolíthatják a folyadékot a kamrából tesztelés céljából.
A műtét lehetséges kockázatai és mellékhatásai
Az agy-, vagy a gerincvelő műtétje komoly műtét, és a sebészek nagyon vigyáznak arra, hogy megpróbálják korlátozni az esetleges problémákat akár a műtét alatt, akár utána. Bármilyen típusú műtét során vagy után komplikációk lehetnek vérzés, fertőzések vagy érzéstelenítésre adott reakciók, bár ezek nem gyakoriak.
A műtét után nagy aggodalomra ad okot az agy duzzanata. A kortikoszteroidoknak nevezett gyógyszereket általában a műtét előtt és után néhány napig adják a kockázat csökkentése érdekében.
Az agyi műtét után rohamok is lehetségesek. A rohamok elleni gyógyszerek csökkenthetik ezt a kockázatot, bár nem biztos, hogy teljesen megakadályozzák őket.
Az agydaganatok eltávolításakor az egyik legnagyobb gond az agy működésének esetleges elvesztése, ezért az orvosok nagyon óvatosak, hogy csak annyi szövetet távolítsanak el, amennyit biztonságosan lehetséges. Ha problémák merülnek fel, akkor lehet, hogy közvetlenül a műtét után, vagy akár napokkal vagy akár hetekkel később is, ezért nagyon fontos a változások szoros figyelemmel kísérése.
