Az emlőrák egyes típusait befolyásolják a hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron. Az emlőrák sejtjei olyan receptorokkal rendelkeznek, amelyek az ösztrogénhez és a progeszteronhoz kapcsolódnak, amely hormonok serkentik a rák növekedését. Azokat a kezeléseket, amelyek megakadályozzák ezen hormonok kapcsolódását ezekhez a receptorokhoz, hormon- vagy endokrin terápiának hívják.
A hormonterápia szinte bárhol utolérheti a rákos sejteket a szervezeten belül, így nem csak a mellben lévő ráksejtek ellen hatásos. A hormonterápiát csak hormonreceptor-pozitív tumorokkal rendelkező nőknek ajánlják, ez a típusú kezelés nem segít azoknak a nőknek, akiknek a daganatai nem rendelkeznek hormonreceptorokkal.
Mikor alkalmazzák a hormonterápiát?
A műtét után gyakran alkalmaznak hormonterápiát (adjuváns terápiaként), hogy csökkentsék a rák kiújulásának kockázatát. Néha a műtét előtt is megkezdik az alkalmazást (neoadjuváns terápiaként). A betegek általában 5-10 évig szedik az ilyen készítményeket.
A hormonterápia alkalmazható a kezelés után kiújult vagy a test más részeire átterjedt rák kezelésére is.
Hogyan működik a hormonterápia?
Három emlőrákos betegből körülbelül kettő hormonreceptor-pozitív. A hormonreceptor-pozitív betegek sejtjei olyan receptorokat tartalmaznak, amelyek az ösztrogén (ER-pozitív rákok) és/vagy a progeszteron (PR-pozitív rákok) hormonjaihoz kapcsolódnak. Az ösztrogén és progeszteron hormonok serkentik a rákos sejtek növekedését és terjedését.
Az emlőrákra többféle hormonterápia létezik. A hormonterápia legtöbb típusa vagy csökkenti az ösztrogénszintet, vagy megakadályozzák, hogy az ösztrogén hatást fejtsen ki az emlőrákos sejtekre.
Az ösztrogén receptorokat blokkoló gyógyszerek
Ezek a gyógyszerek úgy működnek, hogy blokkolják az ösztrogént, így gátolják az emlőrák sejtjeinek növekedését.
Tamoxifen
Ez a gyógyszer az emlőrák sejtjeinek ösztrogénreceptorait blokkolja. Megakadályozza, hogy az ösztrogén a rákos sejtekhez kapcsolódjon, és serkentse azok növekedését és osztódását. A tamoxifen hatása szelektív, azaz anti-ösztrogénként hat az emlősejtekben, de ösztrogénként működik más szövetekben, például a méhben és a csontokban. Ezen tulajdonsága miatt szelektív ösztrogén receptor modulátornak (SERM) is nevezik. A tamoxifen olyan emlőrákban szenvedő nők kezelésére is alkalmazható, akik még nem estek át a menopauzán.
A tamoxifen többféle módon alkalmazható:
- Azoknál a nőknél, akiknél magas a mellrák kockázata, a tamoxifen alkalmazható az emlőrák kialakulásának kockázatának csökkentésére.
- Azoknál a nőknél, akiket a hormonreceptor-pozitív ductalis carcinoma in situ (DCIS) mellmegőrző műtétével kezeltek, a tamoxifen 5 évig történő szedése csökkenti a DCIS kiújulásának esélyét. A tamoxifen mindkét mellben csökkenti az invazív emlőrák kialakulásának esélyét is.
- A műtéttel kezelt hormonreceptor-pozitív invazív emlőrákban szenvedő nőknél a tamoxifen csökkentheti a rák kiújulásának esélyét, és növelheti a túlélés esélyét. A műtéttel nem érintett másik emlőben is csökkenti az új rák kialakulásának kockázatát. A tamoxifen műtét után (adjuváns terápia) vagy műtét előtt (neoadjuváns terápia) kezdhető el, és általában 5-10 évig szedhető. Ezt a gyógyszert elsősorban korai stádiumú emlőrákban szenvedő nőknél alkalmazzák, akik még nem estek át a menopauzán. (A menopauzán átesett hölgyek esetében, általában aromatáz-gátlókat alkalmaznak.)
- A test más részeire átterjedt hormonreceptor-pozitív emlőrákban szenvedő nőknél a tamoxifen gyakran segíthet lassítani vagy megállítani a rák növekedését, sőt egyes daganatok még zsugorodhatnak is.
A toremifen (Fareston) egy másik szelektív ösztrogén-gátló (SERM), amely hasonló módon működik, de ritkábban alkalmazzák. Csak a posztmenopauzás nőknél alkalmazzák áttétes emlőrák kezelésére.
Ezek a gyógyszerek tabletták, amelyet szájon át kell beszedni.
A SERM-ek mellékhatásai
A tamoxifen és a toremifen leggyakoribb mellékhatásai:
- Hőhullámok.
- Hüvelyszárazság, vagy kisülés.
Egyes nőknél, akiknek a rákja átterjedt a csontokra, tumor-fellángolást tapasztalhat csontfájdalommal kísérve. Ez általában gyorsan mérséklődik, de néhány ritka esetben egy nőnél a vérben megugorhat a kalciumszint is, amelyet nehéz ellenőrizni. Ha ez megtörténik, előfordulhat, hogy egy időre le kell állítani a kezelést.
Ritka, de súlyosabb mellékhatások is lehetségesek:
- Ha egy nő már átesett a menopauzán, a SERM-ek növelhetik a méhrák kialakulásának kockázatát. Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát bármilyen szokatlan hüvelyi vérzésről (a méhtestráknak gyakori tünete). A legtöbb méhvérzés nem a ráktól származik, de ez a tünet mindig gyors figyelmet igényel.
- A vérrögök képződése. Ez egy másik ritka, de súlyos mellékhatás. Általában a lábakban képződnek (úgynevezett mélyvénás trombózis), de néha a láb egy alvadékdarabja leválhat, és elzárhatja a tüdő artériáját (tüdőembólia). Azonnal hívja orvosát, ha fájdalom, bőrpír vagy duzzanat jelentkezik az alsó lábszáron, légszomjat vagy mellkasi fájdalmat érez, mert ezek a trombózis vagy a tüdőembólia tünetei lehetnek.
- Ritka esetben a tamoxifen a menopauza utáni nőknél agyvérzéssel járt együtt, ezért mondja el kezelőorvosának, ha súlyos fejfájása, mentális zavara vagy beszéd- vagy mozgásproblémája van.
A nő menopauzás állapotától függően a tamoxifen különböző hatásokkal járhat a csontokra nézve. Menopauza előtti nőknél a tamoxifen csontritkulást okozhat, posztmenopauzás nőknél azonban bizonyos mértékben erősíti a csontokat. Ezeknek a gyógyszereknek az előnyei meghaladják a kockázatokat szinte minden hormonreceptor-pozitív emlőrákban szenvedő nő esetében.
Fulvestrant (Faslodex)
A fulvestrant egy olyan gyógyszer, amely blokkolja és károsítja az ösztrogén receptorokat. Ez a gyógyszer nem SERM, hanem anti-ösztrogénként hat az egész testben. Szelektív ösztrogén receptor lebontó (SERD) néven ismert. A fulvestrant jelenleg csak posztmenopauzás nőknél alkalmazható. Előfordul, hogy a menopauza előtti nőknél „off-label”-ként használják, gyakran kombinálva egy luteinizáló hormont felszabadító hormon (LHRH) agonistával a petefészkek kikapcsolására.
A fulvestrant alkalmazzák:
- Önálló terápiaként előrehaladott emlőrák kezelésére, amelyet más hormonterápiával nem kezeltek, vagy miután más hormonális gyógyszerek (például tamoxifen és gyakran aromatáz-gátlók) nem működnek.
- CDK 4/6 inhibitorral vagy PI3K inhibitorral kombinálva az áttétes emlőrák kezelésére kezdeti hormonterápiaként, vagy más hormonkezelések után.
Ezt a gyógyszert a fenékbe adott injekciókkal adják be. Az első hónapban az injekciókat 2 hét különbséggel adják. Ezt követően havonta egyszer.
A fulvestrant mellékhatásai
A gyakori, rövidtávú mellékhatások a következők lehetnek:
- Hőhullámok és/vagy éjszakai izzadás.
- Fejfájás.
- Enyhe hányinger.
- Csontfájdalom.
- Az injekció beadásának helyén fellépő fájdalom.
Az ösztrogénszintet csökkentő kezelések
Néhány hormonkezelés hatásmechanizmusa az ösztrogénszint csökkentésén alapul. Mivel az ösztrogén ösztönzi a hormonreceptor-pozitív emlőrákok növekedését, az ösztrogénszint csökkentése elősegítheti a rák növekedésének lassulását vagy megakadályozhatja annak kiújulását.
Aromatáz inhibitorok (AI)
Az aromatáz inhibitorok, vagy aromatáz-gátlók (AI) olyan gyógyszerek, amelyek megállítják az ösztrogéntermelést. A menopauza előtt a legtöbb ösztrogént a petefészkek termelik. Azoknál a nőknél, akiknek a petefészkei nem működnek, akár a menopauza, akár bizonyos kezelések miatt, a zsírszövetben még előállítódik kis mennyiségű ösztrogén, amelyet egy aromatáz nevű enzim termel. Az aromatáz-gátlók úgy működnek, hogy blokkolják az aromatáz enzim ösztrogéntermelését.
Ezek a gyógyszerek a menopauzán átesett nőknél is hasznosak, bár premenopauzás nőknél is alkalmazhatók petefészek-szuppresszióval kombinálva.
A megfigyelések szerint ezek az aromatáz-gátlók egyformán jól működnek az emlőrák kezelésében:
- Letrozol (Femara)
- Anasztrozol (Arimidex)
- Exemestane (Aromasin)
Ezeket a gyógyszereket tablettában kell minden nap szedni.
Alkalmazás adjuváns terápiában: A műtét után hormonterápia adható a rák kiújulásának kockázatának csökkentése érdekében. Az aromatáz-gátló szedése, akár önmagában, akár a tamoxifen után, bebizonyosodott, hogy jobban működik, mint ha egy beteg 5 évig csak a tamoxifent szedné.
Ezek a terápiás ütemtervek bizonyultak hasznosnak:
- A tamoxifen szedése 2–3 évig, amit aromatáz-gátló követ az 5–10 éves kezelés befejezéséig.
- Aromatáz-gátló szedése 2–3 évig, majd tamoxifen az 5 éves kezelés befejezéséig.
- Tamoxifen szedése 5 évig, utána aromatáz-gátló 5 évig.
- Aromatáz-gátló szedése 5-10 évig.
- Azoknak a nőknek, akiknek nem lehet aromatáz-gátlót szedni, választható lehetőség, hogy 5-10 évig szedjenek tamoxifent.
A legtöbb posztmenopauzás nőknél, akiknek rákja hormonreceptor-pozitív, az orvosok többsége azt javasolja, hogy az adjuváns terápia során aromatáz-gátlót is szedjenek. Jelenleg a szokásos kezelés az, hogy ezeket a gyógyszereket körülbelül 5 évig szedik, vagy a tamoxifennel váltakoznak összesen legalább 5 évig, vagy a tamoxifen után alkalmazzák legalább 3 évig.
Azoknál a nőknél, akiknél nagyobb a rák kiújulásának kockázata, 10 évig javasolt szedni az aromatáz-gátlókat. A tamoxifen egy jó választás azoknak a hölgyeknek, akik nem szedhetnek aromatáz-gátlót. A tamoxifen 10 éves szedését hatékonyabbnak tartják, mint ha csak 5 évig szednék, de Ön és orvosa dönti el az Ön számára legmegfelelőbb kezelési rendet. Ha korai stádiumú emlőrákja van, és az első diagnózis felállításakor még nem ment át a menopauzán, orvosa javasolhatja először a tamoxifen szedését, majd később egy aromatáz-gátlót, ha időközben a kezelés alatt átesik a menopauzán. Egy másik lehetőség egy luteinizáló hormon-felszabadító hormon (LHRH) analógnak nevezett gyógyszer szedése, amely kikapcsolja a petefészkek működését, valamint egy aromatáz-gátló kombinációja. Az aromatáz-gátlót nem szabad önállóan alkalmazni az emlőrák kezelésében a menopauza előtti nőknél, mert ez nem biztonságos és növelheti a hormonszintet.
Ha a rák kiújult vagy elterjedt: az aromatáz-gátlók előrehaladottabb hormon-pozitív emlőrákok kezelésére is alkalmazhatók, különösen a menopauza utáni nőknél. Gyakran addig folytatják őket, amíg hasznosak.
Az aromatáz-gátlók lehetséges mellékhatásai: Az aromatáz-gátlók általában kevésbé súlyos mellékhatásokkal rendelkeznek, mint a tamoxifen.
- Nem okoznak méhrákot, és nagyon ritkán okoznak vérrögöket.
- Izomfájdalmat, ízületi merevséget és/vagy fájdalmat okozhatnak. Az ízületi fájdalom hasonló lehet ahhoz az érzéshez, amikor egyszerre több különböző ízületben ízületi gyulladás lép fel.
A váltás más aromatáz-gátlóra enyhítheti ezt a mellékhatást, de néhány nő emiatt inkább abbahagyja a kezelést. Ilyenkor a legtöbb orvos a tamoxifen használatát javasolja az 5-10 éves hormonkezelés befejezéséhez. Mivel az aromatáz-gátlók a menopauza után drasztikusan csökkentik az ösztrogénszintet a nőknél, csontvékonyodást is okozhatnak, néha csontritkuláshoz, sőt törésekhez is vezethet. Ha aromatáz-gátlót szed, tesztelhetik a csontsűrűségét, és gyógyszereket is kaphat, például biszfoszfonátokat vagy denoszumabot a csontok megerősítésére.
A petefészek működésének leállítása
A menopauza előtti nőknél a petefészkek eltávolítása vagy működésének leállítása (petefészkek szupressziója), amelyek az ösztrogén fő forrása, menopauzás állapotba hozza őket. Ez lehetővé teheti más hormonterápiák, például aromatáz-gátlók alkalmazását.
A petefészkek eltávolításának vagy leállításának számos módja van az emlőrák kezelésére:
- Műtét a petefészkek eltávolítására (ophorectomia): Ez a petefészek állandó ablációjának egyik formája.
- Luteinizáló hormon-felszabadító hormon (LHRH) analógok: Ezeket a gyógyszereket gyakrabban alkalmazzák, mint az oophorectomiát. Megállítják azt a jelet, amelyet a test a petefészkekbe küld át ösztrogén előállítására, ami átmeneti menopauzát okoz. A gyakori LHRH gyógyszerek közé tartozik a goserelin (Zoladex) és a leuprolid (Lupron). Használhatók önmagukban vagy más hormonhatású gyógyszerekkel (tamoxifen, aromatáz-inhibitorok, fulvestrant) hormonterápiaként a menopauza előtti nőknél.
- Kemoterápiás gyógyszerek: Egyes kemoterápiás gyógyszerek károsíthatják a menopauza előtti nők petefészkeit, így azok már nem termelnek több ösztrogént. A petefészek működése néhány nőnél hónapokkal vagy évekkel később kiújulhat, másoknál a petefészkek károsodása tartós és menopauzához vezet.
Mindezek a módszerek a menopauza tüneteit okozhatják, beleértve a hőhullámokat, az éjszakai izzadást, a hüvely szárazságát és a hangulatváltozásokat.
