Az ablációs és embolizációs kezelések a daganatok megsemmisítésének különféle módjai, nem pedig műtéttel történő eltávolításuk. Sokkal ritkábban alkalmazzák hasnyálmirigyrák esetén, de néha más szervekre, különösen a májra terjedő hasnyálmirigyrák kezelésében is alkalmazhatók.
Ezek a kezelések nem valószínű, hogy önmagukban gyógyítják meg a rákot. Valószínűleg a tünetek megelőzésére vagy enyhítésére használják őket, ha csak néhány terjedési terület van, és gyakran más típusú kezeléssel együtt használják őket.
Ablatív kezelések
Az abláció olyan daganatokra utal, amelyek általában szélsőséges hő vagy hideg hatására pusztítják el a daganatokat. Általában legfeljebb 2 cm-es átmérőjű daganatok esetén a legjobbak. Általában ilyen típusú kezeléssel nem kell kórházban maradnia. Különböző típusú ablatív kezelések léteznek:
A rádiófrekvenciás abláció (RFA) nagy energiájú rádióhullámokat használ a kezeléshez. Vékony, tűszerű szondát helyeznek a bőrön keresztül a daganatba. A szonda elhelyezését ultrahang vagy CT-vizsgálatok végzik. A szonda hegye nagyfrekvenciás elektromos áramot bocsát ki, amely felmelegíti a daganatot és elpusztítja a rákos sejteket.
A mikrohullámú hőterápia hasonló az RFA-hoz, csakhogy mikrohullámokat használ a rákos sejtek melegítésére és elpusztítására.
Az etanol (alkohol) abláció (más néven perkután etanol injekció) megöli a rákos sejteket azáltal, hogy tömény alkoholt injektál közvetlenül a tumorba. Ez általában a bőrön keresztül történik, ultrahanggal vagy CT-vel vezérelt tűvel.
A kriosebészet (más néven krioterápia vagy krioabláció) elpusztítja a daganatot, ha vékony fémszondával lefagyasztják. A szondát ultrahang segítségével a bőrön és a daganaton keresztül vezetik. Ezután nagyon hideg gázokat vezetnek át a szondán, hogy megfagyasszák a daganatot, elpusztítva a rákos sejteket. Ez a módszer alkalmazható nagyobb daganatok kezelésére, mint a többi ablációs technika, de néha általános érzéstelenítést igényel (mélyaltatás).
Az ablációs kezelések mellékhatásai
Az ablációs terápia utáni lehetséges mellékhatások közé tartozik a hasi fájdalom, a fertőzés és a test belsejében lévő vérzés. A súlyos szövődmények nem gyakoriak, de lehetségesek.
Embolizáció
Az embolizáció során anyagokat injektálnak egy artériába, hogy megpróbálják blokkolni a rákos sejtek véráramlását, ami miatt elpusztulnak. Ezt fel lehet használni a máj nagyobb daganataiban (legfeljebb kb. 5 cm-ig). Az embolizációnak három fő típusa van:
Az artériás embolizáció (más néven transz-artériás embolizáció vagy TAE) magában foglalja a katéter (egy vékony, rugalmas cső) behelyezését az artériába egy kis vágáson keresztül a belső combban, és felcsavarva a daganatot tápláló májartériába. A véráramlást az artériát elzáró anyagok injektálásával blokkolják (vagy csökkentik). Az egészséges májsejtek többségét ez nem érinti, mert vérellátásukat egy másik érből, a portális vénából nyerik.
A kemoembolizáció (más néven transz-artériás kemoembolizáció vagy TACE) kombinálja az embolizációt a kemoterápiával. Leggyakrabban ezt apró gyöngyökkel végzik, amelyek kemoterápiás gyógyszert adnak ki az embolizáció során. A TACE úgy is elvégezhető, hogy kemoterápiát végeznek a katéteren keresztül közvetlenül az artériába, majd bedugják az artériát.
A radioembolizáció ötvözi az embolizációt a sugárterápiával. Az Egyesült Államokban ez úgy történik, hogy apró radioaktív gyöngyöket (úgynevezett mikrogömböket) injektálnak a máj artériájába. A gyöngyök a daganat közelében lévő erekben helyezkednek el, ahol kis mennyiségű sugárzást bocsátanak ki a daganat helyére. Mivel a sugárzás nagyon rövid távolságot tesz meg, hatása elsősorban a tumorra korlátozódik.
Az embolizáció mellékhatásai
Az embolizáció utáni lehetséges mellékhatások közé tartozik a hasi fájdalom, láz, émelygés, fertőzés és a közeli erekben lévő vérrögök. A súlyos szövődmények nem gyakoriak, de előfordulhatnak.
