Sokféle kemoterápiát vagy kemó gyógyszert alkalmaznak a rák kezelésére, akár önmagában, akár más gyógyszerekkel vagy kezelésekkel kombinálva. Ezek a gyógyszerek markánsan különböznek mind kémiai összetételükben (miből készülnek), mind felírásuk és beadásuk módjában, továbbá abban, hogy mennyire hasznosak bizonyos ráktípusok kezelésében, és milyen mellékhatásaik lehetnek.
Fontos tudni, hogy a rák kezelésére szolgáló gyógyszerek nem egyformán működnek. A rák kezelésére szolgáló egyéb gyógyszerek másképp működnek, mint például a célzott terápia, a hormonterápia és az immunterápia.
A kemoterápia működése a sejtciklusra épül
Valahányszor bármilyen új sejt létrejön, egy szokásos folyamaton megy keresztül, hogy teljesen működő (vagy érett) sejt legyen. A folyamat fázisok sorozatát foglalja magában, amit sejtciklusnak nevezünk.
A kemoterápiás gyógyszerek a sejtciklus különböző fázisaiban célozzák meg a sejteket. Ezen gyógyszerek működésének megértése segít az orvosoknak megjósolni, hogy valószínűleg mely gyógyszerek működnek jól egymással. Az orvosok a sejtfázisok időzítése alapján megtervezhetik az egyes gyógyszerek adagolásának gyakoriságát is.
A rákos sejtek általában gyorsabban alkotnak új sejteket, mint a normál sejtek, és ezáltal jobb célpontot jelentenek a kemoterápiás gyógyszerek számára. A kemoterápiás gyógyszerek azonban nem tudnak különbséget tenni az egészséges sejtek és a rákos sejtek között. Ez azt jelenti, hogy a normál sejtek a rákos sejtekkel együtt károsodnak, és ez mellékhatásokat okoz. Minden alkalommal, amikor kemót adnak, azt jelenti, hogy megpróbálják megtalálni az egyensúlyt a rákos sejtek megölése (a betegség gyógyítása vagy kezelése érdekében) és a normális sejtek megkímélése között (a mellékhatások csökkentése érdekében).
Jó hír, hogy a legtöbb normális sejt idővel felépül a kemó hatásaiból. Mivel a rákos sejtek mutált sejtek (nem normális), általában nem állnak helyre a kemó hatásaiból. Ezért van az, hogy a kemó sokféle rákos sejt elpusztítására alkalmas.
A kemoterápiás gyógyszerek típusai
A kemoterápiás gyógyszerek működésük, kémiai szerkezetük és más gyógyszerekhez való viszonyuk szerint csoportosíthatók. Egyes gyógyszerek többféleképpen is működnek, és több csoportba is tartozhatnak. (Megjegyzés: nem minden kemoterápiás gyógyszer szerepel itt.)
A gyógyszer működésének ismerete fontos a mellékhatások előrejelzésében. Ez segít az orvosoknak eldönteni, hogy valószínűleg mely gyógyszerek működnek jól együtt. Ha egynél több gyógyszert fognak használni, akkor ez az információ segít abban is, hogy pontosan megtervezzék az egyes gyógyszerek adását (sorrend és gyakoriság).
Alkilezőszerek
Az alkilező szerek megakadályozzák a sejt reprodukcióját (másolatok készítését önmagából), károsítva DNS-ét. Ezek a gyógyszerek a sejtciklus minden fázisában működnek, és számos különböző rák kezelésére alkalmazzák, beleértve a tüdő-, emlő- és petefészekrákot, valamint leukémiát, limfómát, Hodgkin-kórt, mielóma multiplexet és szarkómát.
Mivel ezek a gyógyszerek károsítják a DNS-t, hatással lehetnek a csontvelő új vérsejteket létrehozó sejtjeire. Ritka esetekben ez leukémiához vezethet. Az alkilező szerek által okozott leukémia kockázata „dózisfüggő”, vagyis alacsonyabb dózisok esetén a kockázat kicsi, de növekszik, mivel az alkalmazott gyógyszer teljes mennyisége növekszik. Az alkilező szerek felvétele után a leukémia kockázata a kezelés után körülbelül 5-10 évvel a legmagasabb.
Az alkilező szerek példái a következők:
- Altretamin
- Bendamustine
- Busulfan
- Karboplatin
- Carmustine
- Klorambucil
- Ciszplatin
- Ciklofoszfamid
- Dakarbazin
- Ifoszfamid
- Lomustin
- Mekloretamin
- Melfalán
- Oxaliplatin
- Temozolomide
- Thiotepa
- Trabektedin
Nitrozoureák
A nitrozoureák az alkilező szerek csoportja, amelyek különleges hatással bírnak. A fent felsorolt többi alkilezőszer nem juthat az agyba, de a nitrozoureák képes erre. Azért juthatnak be az agyba, mert képesek átjutni a vér-agy gát néven ismert területen, amely egy speciális terület, amely a legtöbb gyógyszert távol tartja az agytól. Ez a művelet hasznosítja ezeket a gyógyszereket bizonyos típusú agydaganatok kezelésében.
Példák a nitrozokarbamidra:
- Carmustine
- Lomustin
- Sztreptozocin
Antimetabolitok
Az antimetabolitok úgy hatnak a DNS-re és az RNS-re, hogy az RNS és a DNS normál építőköveinek helyettesítőiként működnek. Amikor ez megtörténik, a DNS nem készíthet másolatokat önmagáról, és egy sejt sem képes tovább szaporodni. Általában leukémiák, mell-, petefészek- és bélrendszeri daganatok, valamint egyéb ráktípusok kezelésére alkalmazzák őket.
Az antimetabolitok például:
- Azacitidin 5-fluorouracil (5-FU)
- 6-merkaptopurin (6-MP)
- Kapecitabin (Xeloda)
- Cladribine
- Klofarabin
- Citarabin (Ara-C)
- Decitabine
- Floxuridine
- Fludarabin
- Gemcitabin (Gemzar)
- Hidroxi-karbamid
- Metotrexát
- Nelarabin
- Pemetrexed (Alimta)
- Pentosztatin
- Pralatrexát
- Tioguanin
- Trifluridin / tipiracil kombináció
Daganatellenes antibiotikumok
Ezek a gyógyszerek nem olyanok, mint a fertőzések kezelésére használt antibiotikumok. Úgy működnek, hogy megváltoztatják a rákos sejtekben lévő DNS-t, hogy ne növekedjenek és szaporodjanak.
Antraciklinek: Az antraciklinek tumorellenes antibiotikumok, amelyek a sejtciklus alatt befolyásolják a DNS másolásában szerepet játszó enzimeket. Megkötik a DNS-t, így az nem képes másolatokat készíteni önmagáról, és egy sejt nem képes szaporodni. (Az enzimek olyan fehérjék, amelyek elindítják, elősegítik vagy felgyorsítják a kémiai reakciók sebességét a sejtekben.) Széles körben alkalmazzák különféle rákos megbetegedések esetén.
Az antraciklinek például:
- Daunorubicin
- Doxorubicin (adriamicin)
- Doxorubicin liposzomális
- Epirubicin
- Idarubicin
- Valrubicin
Ezeknek a gyógyszereknek az adása során komoly aggodalomra ad okot, hogy nagy dózisban adva tartósan károsíthatják a szívet. Emiatt ezekre a gyógyszerekre gyakran életciklus-határértékeket (más néven kumulatív dózist) is alkalmaznak.
Daganatellenes antibiotikumok, amelyek nem antraciklinek:
- Bleomicin
- Daktinomicin
- Mitomicin-C
- Mitoxantron (topoizomeráz II gátlóként is működik, lásd alább)
Topoizomeráz inhibitorok
Ezeket a gyógyszereket növényi alkaloidoknak is nevezik. Zavarják a topoizomerázoknak nevezett enzimeket, amelyek segítik a DNS-szálak szétválasztását és lehetővé teszik a DNS másolását. (Az enzimek olyan fehérjék, amelyek kémiai reakciókat váltanak ki az élő sejtekben.) A topoizomeráz-gátlókat bizonyos leukémiák, valamint tüdő-, petefészek-, gyomor- és bélrendszeri, vastagbél- és hasnyálmirigyrákok kezelésére használják.
A topoizomeráz inhibitorokat csoportosítják aszerint, hogy milyen típusú enzimekre hatnak:
A topoizomeráz I inhibitorok (más néven kamptotecinek) a következők:
- Irinotekán
- Irinotekán liposzomális
- Topotekán
A topoizomeráz II-gátlók (más néven epipodofillotoxinok) a következők:
- Etopozid (VP-16)
- Mitoxantron (tumorellenes antibiotikumként is működik)
- Tenipozid
A topoizomeráz II inhibitorok növelhetik a második rák kockázatát.
Mitotikus inhibitorok
A mitotikus inhibitorokat növényi alkaloidoknak is nevezik. Ezek természetes termékekből, például növényekből származó vegyületek. Úgy működnek, hogy megakadályozzák a sejtek osztódását, hogy új sejteket képezzenek, de minden fázisban károsíthatják a sejteket azáltal, hogy megakadályozzák az enzimeket abban, hogy a sejtek szaporodásához szükséges fehérjéket állítsák elő.
A mitotikus inhibitorok közé tartoznak a taxánok és a vinka alkaloidok.
- A taxánok a következőket tartalmazzák:
- Cabazitaxel
- Docetaxel
- Nab-paklitaxel
- Paclitaxel
- A Vinca alkaloidok a következők:
- Vinblasztin
- Vincristine
- Vinkristin liposzomális
- Vinorelbine
Számos különböző típusú rák kezelésére alkalmazzák, beleértve az emlőt, a tüdőt, a mielómákat, a limfómákat és a leukémiákat. Ezek a gyógyszerek idegkárosodást okozhatnak, ami korlátozhatja az adható mennyiséget.
Kortikoszteroidok
A kortikoszteroidok, amelyeket gyakran egyszerűen szteroidoknak neveznek, természetes hormonok és hormonszerű gyógyszerek, amelyek hasznosak számos ráktípus, valamint egyéb betegség kezelésében. Amikor ezeket a gyógyszereket a rákkezelés részeként alkalmazzák, kemoterápiás gyógyszereknek tekintik őket.
A kortikoszteroidok példái a következők:
- Prednizon
- Metilprednizolon
- Dexametazon
A szteroidokat gyakran használják a kemó okozta hányinger és hányás megelőzésére is. Egyes kemoterápiák előtt használják őket a súlyos allergiás reakciók megelőzésében is.
Egyéb kemoterápiás gyógyszerek
Egyes kemoterápiás gyógyszerek kissé eltérő módon hatnak, és nem illenek jól a többi kategóriába.
Íme néhány példa:
- All-transz-retinsav
- Arzén-trioxid
- Aszparagináz
- Eribulin
- Hidroxi-karbamid
- Ixabepilone
- Mitotane
- Omacetaxin
- Pegaspargase
- Procarbazine
- Romidepsin
- Vorinostat
