A kezelési tervek általában a petefészekrák típusán, annak stádiumán és minden speciális helyzeten alapulnak. A legtöbb petefészekrákban szenvedő nőnek valamilyen műtéte lesz a daganat eltávolítására. A petefészekrák típusától és fejlettségétől függően más típusú kezelésre is szükség lehet, akár a műtét előtt, akár utána, vagy néha mindkettőre.
A legtöbb petefészekrák kezelésében az első lépés a műtét a rák eltávolítására és stádiumának meghatározására. A debulking is szükség szerint megtörténik. A petevezeték és az elsődleges peritoneális daganatok ugyanazzal a stádiumrendszerrel rendelkeznek, mint a petefészekrákok.
I. stádiumú rákos megbetegedések
Az I. stádiumú petefészekrák kezdeti kezelése a daganat eltávolítására irányuló műtét. Leggyakrabban a méh, mind a petevezeték, mind a petefészkek eltávolításra kerülnek (hysterectomia kétoldali salpingo-oophorectomiával). A műtét utáni kezelés a rák alstádiumától függ.
IA és IB szakasz (T1a vagy T1b, N0, M0): A műtét utáni kezelés attól függ, hogy a rákos sejtek hogyan néznek ki a laboratóriumban (a tumor fokozata).
- Az 1. fokozatú (más néven alacsony fokozatú) daganatok esetében a legtöbb nőnek nincs szüksége további kezelésre a műtét után. Azoknak a nőknek, akik szeretnének gyermeket vállalni a kezelés után, lehetőség nyílik arra, hogy közbülső műtétet végezzenek, amely csak az rákot tartalmazó petefészket és az ugyanazon az oldalon található petevezetéket távolítja el.
- A 2. fokozatú (magas fokú) daganatok esetén a betegeket vagy műtét után szoros megfigyelés alatt tartják további kezelés nélkül, vagy kemoterápiával kezelik őket. A leggyakrabban használt kemó a karboplatin és a paklitaxel (Taxol) 3-6 cikluson át, de a karboplatin helyett a ciszplatin, a paclitaxel helyett pedig a docetaxel (Taxotere) használható.
- A 3. fokozatú (magas fokú) daganatok esetében a kezelés általában ugyanazt a kemoterápiát foglalja magában, amelyet a 2. fokozatú IA és IB stádiumú daganatok esetén alkalmaznak.
IC-szakasz (T1c, N0, M0): A rák eltávolítására szolgáló szokásos műtét még mindig az első kezelés. A műtét után kemoterápia ajánlott, általában 3-6 ciklus alatt karboplatinnal és paklitaxellel.
Az I. stádiumú petevezeték és az elsődleges peritoneális rákokat ugyanúgy kezelik, mint az I. stádiumú petefészekrákot.
II. stádiumú rákok
A II. stádiumú (ideértve a II.A és II.B) rákos megbetegedések kezelése műtéttel kezdődik a stádium-meghatározás és az eltávolítás céljából. Ez magában foglalja a méheltávolítást és a bilaterális salpingo-oophorectomiát. A sebész megpróbálja a lehető legtöbb daganatot eltávolítani.
A műtét után kemoterápia ajánlott legalább 6 ciklusra. Leggyakrabban a karboplatin és a paklitaxel kombinációját alkalmazzák. Néhány petefészekrákos stádiumú nőt intraperitoneális (IP) kemoterápiával kezelnek intravénás kemoterápia helyett.
A II-es stádiumú petevezeték- és az elsődleges peritoneális daganatokat műtéttel is kezelik a stádium és a debulking érdekében, majd kemoterápiát adnak.
III. stádiumú rákok
A III. stádiumú rákokat (beleértve a III.A1, III.A2, III.B és III.C) általában a II. stádiumú rákokhoz hasonlóan kezelik.
Először a rákot műtéti úton eltávolítják, és a daganatot lebontják (mint a II. stádium esetében). A méhet, mind a petevezetéket, mind a petefészket, mind az omentumot (a has felső részén található zsírszövet a gyomor és a belek közelében) eltávolítják. A sebész a lehető legtöbb daganatot is megpróbálja eltávolítani. A cél az, hogy ne maradjon látható tumor vagy 1 cm-nél nagyobb daganat. Amikor ezt a célt elérik, a rákot optimálisan lebontották. Néha a daganat ránövekszik a belekre, és a rák eltávolításához a bél egy részét is el kell távolítani. Előfordulhat, hogy más szervek (például a hólyag vagy a máj) darabjait is el kell távolítani a rák eltávolításához. Minél kisebb a megmaradt daganat, annál jobb lesz a beteg életkilátása.
A műtét után felépülést követően kombinált kemót adnak. A leggyakrabban alkalmazott kombináció a karboplatin (vagy ciszplatin) és egy taxán, például a paklitaxel (Taxol), amelyet 6 cikluson keresztül intravénásán adnak be. A bevacizumab (Avastin) célzott gyógyszer adható kemoterápiával együtt. (Ha igen, akkor általában kemoterápia után egyedül folytatják, körülbelül egy évig.)
Egy másik lehetőség az intraabdominális (intraperitoneális vagy IP) kemó beadása az intravénás kemóval együtt a műtét után. Az IP kemót általában csak akkor veszik figyelembe, ha a rákot optimálisan lebontják – a kemó nem működik olyan jól, ha túl sok daganat marad a hasüregben.
A műtét után, valamint a kemoterápia alatt és után vérvizsgálatokat kell végezni a CA-125 tumormarker ellenőrzésére, hogy lássák, mennyire működik a kezelés. CT-vizsgálat, PET-CT-vizsgálat vagy MRI is elvégezhető.
Azoknál a nőknél, akik nem eléggé egészségesek ahhoz, hogy optimális műtétet végezzenek, az első kezelésként kemoterápiát adhatnak. Ha a kemó működik, és a nő erősebbé válik, meg lehet tenni a rák eltávolítását célzó műtétet, amelyet gyakran újabb kemó követ. Leggyakrabban 3 kemoterápiás ciklust adnak a műtét előtt, a műtét után még legalább 3-at (összesen legalább 6 ciklust). A kemó beadása a műtét előtt egy lehetőség néhány olyan előrehaladott rákos nő esetében is, akinél valószínűleg nem lesz optimálisan lebontható a daganat, ha először műtétet végeznének.
Fenntartó terápia: Ha a rák sokat zsugorodik, vagy úgy tűnik, hogy eltűnt a platina gyógyszerrel (ciszplatinnal vagy karboplatinnal) végzett kemoterápia után, az orvosok további kezelést javasolhatnak. Ezt nevezzük fenntartó terápiának. Célja minden olyan rákos sejt megölése, amely a kezelés után maradt, de túl kicsi ahhoz, hogy a teszteken látható legyen. A fenntartó terápia célja, hogy a rák ne térjen vissza a platina kemoterápia után. Az alkalmazható gyógyszerek közé tartozik a bevacizumab, a niraparib, a rukaparib és az olaparib. De mivel az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a fenntartó terápia nem feltétlenül segíti a nőket abban, hogy tovább éljenek, és több mellékhatást okozhat, ezt még mindig klinikai vizsgálatokban tanulmányozzák.
IV. stádiumú rákos megbetegedések
A IV. stádiumban a rák távoli helyekre terjedt át, mint például a máj, a tüdő vagy a csontok. Ezeket a rákokat a jelenlegi kezelésekkel nagyon nehéz gyógyítani, de még mindig kezelhetők. A kezelés célja az, hogy a betegek jobban érezzék magukat és tovább éljenek.
A IV. stádium a III. stádiumhoz hasonlóan kezelhető, műtéttel a daganat eltávolítására és a rák lebontására, majd kemó (és esetleg a bevacizumab célzott gyógyszer). (Ha bevacizumabot adnak, akkor ezt folytatni lehet egyedüli terápiaként a kemoterápia után is, vagy olaparibdal együtt alkalmazva.)
Egy másik lehetőség az, hogy a beteget először kemóval kezelik. Ezután, ha a daganatok összezsugorodnak a kemoterápiától, műtét végezhető, amelyet további kemoterápia követ. Leggyakrabban 3 kemoterápiás ciklust adnak a műtét előtt, és még legalább 3-at a műtét után.
Egy másik lehetőség az, hogy a kezeléseket az életminőség javítására (de nem a rák elleni küzdelemre) korlátozzuk. Ezt a fajta kezelést palliatívnak nevezik.
Kiújuló vagy tartós petefészekrák
A rákot akkor nevezzük visszatérőnek, amikor a kezelés után kiújul. A megismétlődés lehet lokális (ugyanabban a helyen vagy annak közelében, ahol elkezdődött) vagy távoli (terjedhet olyan szervekre, mint a tüdő vagy a csont). A tartós daganatok azok, amelyek a kezelés után soha nem múltak el teljesen. Az előrehaladott petefészekrák gyakran hónapokkal vagy évekkel később kiújul a kezdeti kezelés után.
Néha több műtét ajánlott. A legtöbb visszatérő vagy tartós petefészekrákban szenvedő nőt valamilyen kemoterápiával kezelik. Az, hogy mely kemoterápiákat alkalmazzák, attól függ, hogy mit használtak először és mennyire működött jól (mennyi ideig maradt távol a rák). Minél hosszabb időbe telik, amíg a rák visszatér a kezelés után, annál nagyobb az esély arra, hogy a további kemoterápia is működni fog.
Ha legalább 6 hónap telt el kemó, karboplatin és paklitaxel alkalmazása óta (még akkor is, ha ezeket a gyógyszereket korábban adták). A karboplatin másik gyógyszerrel történő adása szintén lehetőség. Ha a rák kevesebb, mint 6 hónap alatt visszatér (vagy ha egyáltalán nem múlt el), akkor általában különböző kemoterápiás gyógyszereket próbálnak ki.
Számos különféle kemoterápia alkalmazható a petefészekrák kezelésére, ezért néhány nő több év alatt több különböző kemoterápiát kaphat. A célzott gyógyszerekkel történő kezelés szintén hasznos lehet. Például a bevacizumab (Avastin) adható kemóval együtt. A PARP-gátló gyógyszerek, mint például az olaparib (Lynparza), a rukaparib (Rubraca) vagy a niraparib (Zejula) szintén lehetnek lehetőségek valamikor. Ezenkívül egyes nők számára előnyös a hormonális kezelés olyan gyógyszerekkel, mint az anasztrozol, a letrozol vagy a tamoxifen. Valaki, aki kezdetben nem kapott kemoterápiát, ugyanazokkal a gyógyszerekkel kezelhető, mint az újonnan diagnosztizált rákbetegek – általában a karboplatin és a paklitaxel.
