A kemoterápia olyan rákellenes gyógyszerekkel végzett kezelés, amelyek beadhatók vénába vagy szájon át. Ezek a gyógyszerek átjutnak a véráramon, és eljutnak a test nagy részébe.
Mikor alkalmazzák a kemoterápiát?
Nem minden nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő embernek lesz szüksége kemoterápiára, de a rák stádiumától és egyéb tényezőktől függően a kemó ajánlható különböző helyzetekben:
- Műtét előtt (neoadjuváns kemoterápia): Neoadjuváns kemót alkalmazhatnak (néha sugárterápiával) a daganat csökkentésére, hogy kevésbé kiterjedt műtéttel eltávolítsák.
- Műtét után (adjuváns kemoterápia): Adjuváns kemoterápia alkalmazható (néha sugárterápiával), hogy megpróbálják megölni azokat a rákos sejteket, amelyek esetleg lemaradtak vagy elterjedtek, de még képalkotó teszteken sem láthatók.
- Helyileg előrehaladott nem-kissejtes tüdőrák esetén: Néha a kemót a sugárterápiával együtt a legelőrehaladottabb rákos megbetegedéseknek adják, amelyek a közeli struktúrákba nőttek, így a műtét nem lehetséges, vagy olyan emberek számára, akik nem eléggé egészségesek a műtéthez.
- Áttétes (IV. stádiumú) nem-kissejtes tüdőrák esetén: Kemó adható olyan tüdőrák esetén, amely átterjedt a tüdőn kívüli területekre, például a csontokra, a májra vagy a mellékvesére.
A kemót gyakran nem ajánlják rossz egészségi állapotú betegek számára, de az idősebb kor önmagában nem jelent akadályt a kemó felvételére.
Az nem-kissejtes tüdőrák kezelésére használt kemoterápiás gyógyszerek
A nem-kissejtes tüdőrákban leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek a következők:
- Ciszplatin
- Karboplatin
- Paclitaxel (Taxol)
- Albuminhoz kötött paklitaxel (nab-paklitaxel, Abraxane)
- Docetaxel (Taxotere)
- Gemcitabin (Gemzar)
- Vinorelbine (Navelbine)
- Etopozid (VP-16)
- Pemetrexed (Alimta)
Két kemoterápiás gyógyszer kombinációját gyakran használják a korai stádiumú tüdőrák kezelésére. Ha kombinációt alkalmaznak, gyakran tartalmaz ciszplatint vagy karboplatint és egy másik gyógyszert.
Néha más kombinációkat is alkalmazhatnak, amelyek nem tartalmazzák ezeket a gyógyszereket, például a gemcitabint vinorelbinnel vagy a paklitaxellel. Az előrehaladott tüdőrákot azonban egyetlen kemoterápiával lehet kezelni, különösen azok számára, akik esetleg nem tolerálják jól a kombinált kemoterápiát, például rossz egészségi állapotúak vagy idősek.
Előrehaladott tüdőrákban szenvedők egy részének célzott terápiás vagy immunterápiás gyógyszer adható a kemoterápiával együtt.
Hogyan adják be a kemoterápiát?
A tüdőrák kemoterápiáját általában vénába adják, akár injekció formájában néhány perc alatt, akár hosszabb ideig tartó infúzió formájában. Ez történhet orvosi rendelőben, kemoterápiás klinikán vagy kórházi körülmények között.
Az orvosok kemoterápiát ciklusokban adják, minden egyes kezelési periódust pihenőidő követ, hogy időt biztosítson a gyógyszerek mellékhatásaiból való felépülésére. A ciklusok leggyakrabban 3 vagy 4 hetesek. A menetrend az alkalmazott gyógyszerektől függően változik. Például egyes gyógyszerekkel a kemót csak a ciklus első napján adják be. Másoknál néhány napig egymás után, vagy hetente egyszer adják. Ezután a ciklus végén a kemó ütemezése megismétlődik, és kezdődik a következő ciklus.
Az alkalmazott gyógyszerektől függően adjuváns és neoadjuváns kemót gyakran 3-4 hónapig adják. Az előrehaladott tüdőrák kezelésének hossza attól függ, mennyire működik jól és milyen mellékhatásai vannak.
Előrehaladott rákos megbetegedések esetén a kezdeti kemó-kombinációt gyakran 4-6 ciklusra adják. Egyes orvosok most azt javasolják, hogy ezen túlmenően egyetlen kemoterápiával vagy célzott gyógyszerrel végezzenek kezelést olyan embereknél, akik jól reagáltak a kezdeti kemoterápiára, vagy nem súlyosbodtak a rákjaik. Úgy tűnik, hogy ennek a fenntartó terápiának nevezett kezelés folytatása segít a rák kordában tartásában, és néhány embernek segít tovább élni.
Ha az előrehaladott tüdőrák kezdeti kemoterápiája már nem működik, az orvos javasolhatja a második vonalbeli kezelést egyetlen kemoterápiás gyógyszerrel, például docetaxellel vagy pemetrexeddel, vagy célzott terápiával vagy immunterápiás gyógyszerrel.
A kemó lehetséges mellékhatásai nem-kissejtes tüdőrák esetén
A kemoterápiás gyógyszerek mellékhatásokat okozhatnak. Ezek a beadott gyógyszerek típusától és dózisától, valamint a fogyasztásuk időtartamától függenek. Néhány gyakori mellékhatás a következők:
- Hajhullás.
- Szájfájdalmak.
- Étvágytalanság vagy súlyváltozás.
- Hányinger és hányás.
- Hasmenés vagy székrekedés.
A kemó befolyásolhatja a csontvelő vérképző sejtjeit is, ami:
- Fokozott esélye a fertőzésekre (alacsony fehérvérsejtszám miatt).
- Könnyű véraláfutás vagy vérzés (alacsony vérlemezkeszám miatt).
- Fáradtság (az alacsony vörösvértestszám miatt).
Ezek a mellékhatások általában a kezelés befejezése után elmúlnak. Gyakran vannak módok ezen mellékhatások csökkentésére.
Például gyógyszerek adhatók az émelygés és hányás megelőzésére vagy csökkentésére. Egyes gyógyszereknek specifikus mellékhatásai lehetnek. Például olyan gyógyszerek, mint a ciszplatin, vinorelbin, docetaxel vagy paclitaxel, idegkárosodást okozhatnak (perifériás neuropathia). Ez néha olyan tünetekhez vezethet (főként a kezekben és a lábakban), mint a fájdalom, égő vagy bizsergő érzés, hidegérzékenység vagy gyengeség. A legtöbb embernél ez elmúlik vagy javul, ha a kezelést abbahagyják, de másoknál sokáig tarthat.
Feltétlenül jelezze a kemoterápia során észlelt mellékhatásokat orvosának, hogy azonnal kezelhetők legyenek. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy csökkenteni kell a kemoterápiás gyógyszerek adagját, vagy késleltetni vagy leállítani a kezelést a hatások súlyosbodásának megakadályozása érdekében.
