Kevésbé invazív ráksebészeti technikák

Amikor az emberek műtétre gondolnak, általában egy sebészre gondolnak, aki nagy bemetszéseket (vágásokat) végez a bőrön, az izmon és más rétegeken. Vagy orvost képe jelenik meg, aki sebészeti késsel (szikével) és más sebészeti eszközökkel a betegség által érintett testrészek bevágására, eltávolítására, javítására vagy pótlására vállalkozik. Ezt a szokásos vagy tipikus műtétet hagyományos műtétnek nevezik.

Az újabb műtéti technikák kevésbé invazívak, vagyis különböző típusú műtéti műszereket használnak, általában kisebb metszésekre van szükségük, kevesebb fájdalomhoz és rövidebb gyógyulási időhöz vezetnek. Ezen technikák egy részét itt írjuk le.

Lézeres műtét

A lézer egy nagyon fókuszált és erős fénysugár, amely nagyon precíz műtéti munkára használható. Használható penge vagy szike helyett a szövetek átvágására. Használható daganatok vagy rákmegelőző daganatok elégetésére és megsemmisítésére, valamint a méhnyak, a pénisz, a hüvely, a vulva, a tüdő és a bőr rákos megbetegedéseinek kezelésére is.

Annak ellenére, hogy a lézerrel történő égetés nagyon károsnak tűnik, a lézeres műtét kevesebb vágást és sérülést jelent, mivel kevésbé invazív, mint a hagyományos műtét. Például, száloptikával és speciális hatókörökkel a lézert egy természetes testnyílásba lehet irányítani anélkül, hogy nagy vágást kellene végezni. A lézer ekkor pontosan a tumor elpusztítására irányul.

A lézereket olyan típusú műtéteknél is használják, amelyeket fotoablációnak vagy fotokoagulációnak hívnak, hogy elpusztítsák a szöveteket, vagy lezárják a szöveteket vagy az ereket. Ezt a fajta műtétet gyakran használják a tünetek enyhítésére, például amikor a nagy daganatok elzárják a légcsövet vagy a nyelőcsövet, ami légzési vagy étkezési problémákat okoz.

Kriosebészet

A kriosebészet folyékony nitrogén spray-t vagy nagyon hideg szondát használ a kóros sejtek fagyasztására és elpusztítására. Ezt a technikát néha a rák előtti állapotok kezelésére használják, például a bőrt, a méhnyakot és a péniszt érintő állapotok kezelésére. A kriosebészet néhány rák kezelésére is használható, például a májban és a prosztatában. Pásztázás (például ultrahang vagy CT vizsgálat) használható arra, hogy a szondát a rákos sejtek helyére vezesse. Ez korlátozza a közeli egészséges szövet károsodását.

Elektrosebészet

A sejtek megsemmisítésére nagyfrekvenciás elektromos áram használható. Ez megtehető a bőr és a száj egyes rákjainál.

Rádiófrekvenciás abláció

A rádiófrekvenciás abláció vagy az RFA egyfajta hipertermia: olyan kezelés, amely hőt használ a rákos sejtek elpusztítására. Az RFA-ban nagy energiájú rádióhullámokat tűn keresztül küldenek a rákos sejtek melegítésére és elpusztítására. Az RFA felhasználható a máj, a tüdő, a vese és más szervek rákos daganatai kezelésére.

Mohs műtét

A Mohs-mikrográfiai műtétet mikroszkóposan kontrollált műtétnek is nevezik. Bizonyos bőrrák eltávolítására szolgál, ha egyszerre egy nagyon vékony réteget borotválnak le. Minden réteg eltávolítása után az orvos mikroszkóppal nézi a szövetet, hogy ellenőrizze a rákos sejteket. Ezt az eljárást addig ismétlik, amíg egy réteg összes sejtje normálisnak tűnik.

A Mohs-műtétet akkor alkalmazzák, amikor a rák mértéke nem ismert, vagy amikor a lehető legtöbb egészséges szövetet meg kell menteni, például amikor az arc bőrrákjait kezelik.

Laparoszkópos műtét

A laparoszkóp egy hosszú, vékony, hajlékony cső, amelyet egy kis vágáson át lehet behúzni, hogy a test belsejébe nézzenek vele. Néha biopsziás eljárásokhoz használják (szövetdarabok vétele a rák ellenőrzésére). A kutatások azt találták, hogy kis lyukak készítésével és speciális hosszú, vékony műszerek alkalmazásával a laparoszkóp néhány tumor eltávolítására is használható. Ez segíthet csökkenteni a műtét során bekövetkező vérveszteséget és az utána jelentkező fájdalmat. Rövidítheti a kórházi tartózkodást, és lehetővé teszi az emberek gyorsabb gyógyulását. A laparoszkópos műtétet napjainkban gyakran használják számos műtétnél.

Az orvosok biztonságosan és hatékonyan alkalmazhatják a laparoszkópos műtéteket a vastagbél, a végbél, a máj, a prosztata, a méh és a vese egyes rákjaiban. A rák más típusainak felhasználását vizsgálják.

Torakoszkópos műtét

A torakoszkóp egy vékony cső, amelynek végén egy apró videokamera található, amelyet a tüdő összeomlása után egy kis vágáson át lehet behelyezni. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy a mellkason belül lásson. A mellkasi fal bélésén felmerülő bármilyen szöveti szövetmintát ki lehet venni, a folyadékot ki lehet üríteni, és a tüdő felszínén lévő apró daganatok eltávolíthatók.

Ez a fajta műtét kevesebb vágáshoz vezet, és még a tüdőrákot is eltávolítják, amely rákot tartalmaz. Tanulmányok kimutatták, hogy a korai stádiumú tüdőrák esetében az ilyen megközelítést alkalmazó eredmények nagyjából megegyeznek a tüdő egy részének eltávolításával a mellkas oldalán.

Robotsebészet

A robotsebészet egyfajta laparoszkópos (vagy torakoszkópos) műtét, ahol az orvos precíz robotkarokkal irányítja a műtéti eszközök egy részét. Az ilyen típusú műtétek előnyei nagyrészt megegyeznek a laparoszkópos és a torakoszkópos műtéttel: csökkentheti a műtét során bekövetkező vérveszteséget és az utána jelentkező fájdalmat. Rövidítheti a kórházi tartózkodást, és gyorsabb gyógyulást eredményezhet.

A robot műtétet néha a vastagbél, a prosztata és a méh rákjainak kezelésére használják.

Sztereotaktikus sugárterápia

Amint az orvosok megtanulták, hogyan lehet jobban irányítani a sugárterápiában alkalmazott energiahullámokat, újabb sugárzási technikákat fejlesztettek ki, amelyek elhomályosítják a hagyományos kezeléstípusok közötti határokat. A sztereotaktikus sugárterápia olyan precíz sugárzási technika, amelyet néha sztereotaktikus sugársebészetnek is neveznek, annak ellenére, hogy valójában nem végeznek vágást. Valójában a kezeléshez használt gépek olyan nevekkel rendelkeznek, mint a GammaKnife és a CyberKnife, annak ellenére, hogy nincs kés. Különböző szögekből származó sugárforrások felhasználásával a sztereotaktikus sugárterápia nagy, pontos sugárzási dózist juttat el egy kis daganatos területre. Az agy a leggyakoribb hely, amely kezelhető ezzel a technikával, de néhány fej, nyak, tüdő, gerinc és más daganatok esetében is alkalmazzák. A kutatók azt keresik, hogyan lehetne felhasználni más típusú rák kezelésére is.