Korán felismerhető a prosztatarák?

A szűrővizsgálatok segíthetnek a prosztatarák korai felismerésében, még mielőtt bármilyen tünet megjelenne. A prosztatarák korai felismerése nagyobb esélyt kínál a sikeres gyógykezelésre.

A prosztatarák gyakran korán felfedezhető, ha az embert vérében megnézik a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintjét. A prosztatarák megtalálásának másik módja a rektális digitális vizsgálat (RDV). Az RDV esetében az orvos gumikesztyűben, bekent ujjával kitapintja a végbélen keresztül a prosztata mirigyét.

Ha e vizsgálatok bármelyikének eredménye kóros tüneteket mutat, gyakran további vizsgálatokat (például prosztata biopsziát) végeznek annak megállapítására, hogy a jeleket valóban rák okozza-e.

Aggodalmak a prosztatarák szűrésével kapcsolatban

Ha prosztatarák-szűrésen fedezik fel a rákot, akkor valószínűleg egy korábbi, kezelhetőbb szakaszban lesz, mintha nem végeztek volna szűrést. Úgy tűnhet, hogy a prosztatarák szűrése egy jó dolog, bár a szűrés körül még mindig vannak olyan kérdések, amelyek miatt nem egyértelmű, hogy az előnyök felülmúlják-e a legtöbb férfi esetében a kockázatokat.

Lehetséges pontatlan vagy nem egyértelmű vizsgálati eredmények

Például, sem a PSA teszt, sem a RDV nem 100%-os megbízhatóságú. Előfordulhat, hogy ezek a vizsgálatok néha tévesen mutatják ki a betegséget, még olyankor is, ha egy férfinak nincs rákja (hamis pozitív eredmény), vagy nem mutatják ki a betegséget, bár a férfinak valóban rákja van (hamis negatív eredmény). A bizonytalan vizsgálati eredmények zavart és szorongást okozhatnak. A hamis pozitív eredmények azt eredményezhetik, hogy néhány férfiből prosztata biopsziát vesznek (kisebb fájdalom-, fertőzés- és vérzési kockázattal), amikor nincs is benne rák. A hamis negatív eredmények viszont hamis biztonságérzetet adhatnak néhány férfinak, annak ellenére, hogy valójában rákosak lehetnek.

Túldiagnózis és túlkezelés

Egy másik fontos kérdés, hogy még olyan esetben is, amikor a szűrés során prosztatarákot észlelnek, az orvosok nem biztos, hogy meg tudják mondani, hogy a rák valóban életveszélyes-e (és ezért szükséges-e kezelni). Néhány prosztatarák ugyanis olyan lassan növekszik, hogy az embernek soha életében nem okozna problémát.

A szűrés miatt egyes férfiaknál olyan fajta prosztatarákot diagnosztizálhatnak, amelyről egyébként soha nem is vettek volna tudomást. Soha nem vezetett volna a halálukhoz, sőt, még tüneteket sem okozott volna. Amikor egy ilyen „betegséget” felfedeznek, amely soha nem okozna problémát, „túldiagnózisnak” nevezzük.

A prosztatarák túldiagnosztizálásával az a probléma, hogy az ilyen férfiakat továbbra is műtéttel vagy sugárkezeléssel kezelhetnek, vagy azért, mert az orvos nem biztos abban, hogy a rák milyen gyorsan növekedhet és terjedhet, vagy azért, mert a férfi tudatában rossz érzést okoz, hogy rákja van, és nem kap semmilyen kezelést. Amikor a rákot úgy kezelik, hogy egyébként soha nem okozott volna problémát, „túlkezelésnek” nevezik. Ennek legfőbb hátránya, hogy még akkor is, ha nincs szükségük rá, az olyan kezelések, mint a műtét és a sugárkezelés, komolyan befolyásolhatják a férfi életminőségét (vizelettel, bélrendszerrel és/vagy szexuális mellékhatásokkal járhatnak).

A páciens és kezelőorvosa eldönthetik, hogy szükség van-e kezelésre, vagy a rákot csak szoros megfigyelés alatt tartják azonnali kezelés nélkül (ezt a megközelítést éber várakozásnak vagy aktív megfigyelésnek nevezzük). Még akkor is, ha a férfiakat nem kezelik azonnal, szükségük van rendszeres vérvizsgálatra és prosztata biopsziára, hogy meghatározzák a kezelés jövőbeli szükségességét. Ezek a vizsgálatok szorongással, fájdalommal, fertőzéssel és vérzéssel járhatnak.

A szűrővizsgálatok előnyei sem egyértelműek

Az orvosok még vizsgálják, hogy a szűrővizsgálatok csökkentik-e a prosztatarák okozta halálozás kockázatát. Két újabb, nagy tanulmány eredményei ellentmondásosak voltak, és nem adtak egyértelmű válaszokat.

  • Az Egyesült Államokban végzett egyik nagy tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a PSA-val és a RDV-vel végzett éves szűrés több prosztatarákot mutatott ki, de ez a szűrés nem csökkentette a prosztatarák okozta halálozási arányt. Kérdések merültek fel azonban ezzel a vizsgálattal kapcsolatban, mivel a nem szűrővizsgálati csoportba tartozó férfiakat a vizsgálat során mégis szűrték, ami befolyásolhatta az eredményeket.
  • Egy másik, európai tanulmány megállapította, hogy a prosztatarák halálának kockázata alacsonyabb PSA szűréssel (kb. 4 évente), de a kutatók becslései szerint körülbelül 781 férfit kellene átvizsgálni (és ebből 27-nél kellene rákot észlelni), hogy megelőzzék egy fő halálát, aki prosztatarákban halna meg.
  • E tanulmányok egyike sem igazolta, hogy a PSA-szűrés segít a férfiaknak hosszabb ideig élni (vagyis csökkenti a teljes halálozási arányt).

A prosztatarák gyakran lassan növekszik, ezért a szűrés hatása ezekben a tanulmányokban a következő években válhat egyértelműbbé. Mindkét tanulmányt folytatják annak kiderítésére, hogy a hosszabb utánkövetés egyértelműbb eredményeket ad-e. A prosztatarák szűrését számos más nagy tanulmány is tanulmányozza.

Amíg további információ nem áll rendelkezésre, Önnek és orvosának el kell döntenie, hogy szükséges-e szűrővizsgálatra járnia a prosztatarák miatt. Számos tényezőt kell figyelembe venni, beleértve az életkorát, egészségi állapotát és a családi kórtörténet előzményeit. Például, ha fiatal és prosztatarákja alakul ki, az lerövidítheti az életét, ha korán nem tudják felfedezni. Az idősebb vagy rossz egészségi állapotú férfiak szűrése esetén kevésbé valószínű, hogy a szűréssel segítik a túlélést. Ennek oka, hogy a legtöbb prosztatarák lassan növekszik, és az idősebb vagy súlyos egészségügyi problémákkal küzdő férfiak nagyobb valószínűséggel más okok miatt, még azelőtt meghalnak, hogy a prosztatarák eléggé megnőne ahhoz, hogy problémákat okozzon.