A szervezet immunrendszere megtámadja az idegen anyagokat, ha nagy mennyiségű antitestet termel. Az antitest egy olyan fehérje, amely az antigén nevű specifikus fehérjéhez tapad. Az antitestek addig keringenek a testben, amíg meg nem találják az antigént és hozzá nem kötődnek. A kapcsolódás után az immunrendszer más részeit arra kényszeríthetik, hogy elpusztítsák az antigént tartalmazó sejteket.
A kutatók olyan antitesteket tervezhetnek, amelyek specifikusan megcéloznak egy bizonyos antigént, például a rákos sejteken található antigént. Ezután sok másolatot készíthetnek az antitestről a laboratóriumban. Ezek a monoklonális antitestek (mAb-k vagy Moabs).
A monoklonális antitesteket számos betegség, köztük a rák egyes típusainak kezelésére használják. Monoklonális antitest előállításához a kutatóknak először azonosítaniuk kell a támadáshoz megfelelő antigént. A rákos sejtek számára megfelelő antigének megtalálása nem mindig egyszerű, és eddig az mAb-k hasznosabbnak bizonyultak egyes rákos megbetegedésekkel szemben, mint mások.
MEGJEGYZÉS: Néhány rák kezelésére használt monoklonális antitestet célzott terápiának neveznek, mivel egy ráksejten van egy speciális célpont, amelynek megtalálására, megkötésére és támadására törekszik. De más monoklonális antitestek úgy működnek, mint az immunterápia, mert jobban reagálnak az immunrendszerre, hogy a test hatékonyabban megtalálhassa és megtámadja a rákos sejteket.
Miből állítják elő a monoklonális antitesteket?
A monoklonális antitestek olyan ember által előállított fehérjék, amelyek úgy működnek, mint az emberi antitestek az immunrendszerben. 4 különböző módon lehet elkészíteni, és megnevezésük az alapján történik.
- Rágcsáló: Ezek egérfehérjékből készülnek, és a kezelések neve -omab végződésű.
- Kiméra: Ezek a fehérjék részben egérből, részben emberi kombinációból állnak, és a kezelések neve -ximab-ra végződik.
- Humanizált: Ezeket az egérfehérjék kis részeiből állítják össze, amelyek emberi fehérjékhez kapcsolódnak, és a kezelések neve -zumab végződésű
- Humán: Ezek teljesen emberi fehérjék, és a kezelések neve -umab végződésű.
A rák kezelésére használt mAb-típusok
Meztelen monoklonális antitestek
A meztelen mAb-k olyan antitestek, amelyekhez nincs hozzá kötve gyógyszer vagy radioaktív anyag. Maguktól működnek. Ezek a leggyakoribb mAb-típusok, amelyeket rák kezelésére használnak. A legtöbb meztelen mAb kapcsolódik a rákos sejtek antigénjeihez, de egyesek úgy működnek, hogy más, nem rákos sejteken vagy akár szabadon lebegő fehérjék antigénjeihez kötődnek. A meztelen mAb-k különböző módon működhetnek.
- Néhányan fokozzák az ember immunválaszát a rákos sejtek ellen azáltal, hogy hozzájuk kötődnek, és a szervezet immunrendszerének jelölőjeként hatnak rombolásukra. Ilyen például az alemtuzumab (Campath), amelyet krónikus limfocita leukémiában (CLL) szenvedő betegek kezelésére alkalmaznak. Az alemtuzumab a CD52 antigénhez kötődik, amely a limfocitáknak nevezett sejtekben található (amelyek magukban foglalják a leukémia sejteket is). Miután az antitest kapcsolódott, az immunsejteket vonzza, hogy elpusztítsa ezeket a sejteket.
- Néhány meztelen mAb az immunrendszer ellenőrzési pontjainak megcélzásával fokozza az immunválaszt.
- Más meztelen mAb-k főleg úgy működnek, hogy a rákos sejtek (vagy más közeli sejtek) antigénjeihez kötődnek és blokkolják azokat, amelyek segítik a rákos sejtek növekedését vagy terjedését. Például a trasztuzumab (Herceptin) a HER2 fehérje elleni antitest. Az emlőrák és a gyomorrák sejtjeinek néha nagy mennyiségű fehérje van a felületén. Amikor a HER2 aktiválódik, ez segít ezeknek a sejteknek a növekedésben. A trasztuzumab ezekhez a fehérjékhez kötődik, és megakadályozza azok aktív működését.
Konjugált monoklonális antitestek
A konjugált mAb-ket kemoterápiás gyógyszerrel, vagy radioaktív részecskével kombinálják. Ezeket az mAb-ket otthoni eszközként használják, hogy ezen anyagok egyikét közvetlenül a rákos sejtekbe vigyék. Az mAb addig kering a testben, amíg meg nem találja és megakaszthatja a célantigént. Ezután oda szállítja a mérgező anyagot, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ez csökkenti a normális sejtek károsodását a test más részein. A konjugált mAb-ket néha jelölt, jelölt vagy töltött antitesteknek is nevezik.
- Radiojelzett antitestek: A radioaktívan jelölt antitestekhez kis radioaktív részecskék kapcsolódnak. Az ibritumomab-tiuxetan (Zevalin) egy példa egy radioaktívan jelzett mAb-re. Ez egy antitest a CD20 antigén ellen, amely a B-sejteknek nevezett limfocitákon található. Az antitest közvetlenül a rákos sejtekbe juttatja a radioaktivitást. Mind mAb gyógyszerből (rituximab), mind radioaktív anyagból (Yttrium-90) készül. Az ilyen típusú antitestekkel történő kezelést néha radioimmunterápiának (RIT) nevezik. A gyógyszer és a sugárzás közvetlenül a célsejtekhez jut, mert az mAb keresi a célpontot, majd a sugárzás bizonyos mértékben befolyásolja a célt és a közeli sejteket.
- Kemocímkézett antitestek: Ezekhez az mAb-khez erős kemoterápiás (vagy más) gyógyszerek kapcsolódnak. Ilyenek például:
- Brentuximab-vedotin (Adcetris), egy antitest, amely megcélozza a CD30 antigént (megtalálható a limfocitákon), az MMAE nevű kemoterápiához kapcsolódva.
- Az ado-trasztuzumab-emtansin (Kadcyla, más néven TDM-1), a HER2 fehérjét megcélzó antitest, amely egy DM1 nevű kemoterápiához kapcsolódik.
Bispecifikus monoklonális antitestek
Ezek a gyógyszerek 2 különböző mAb részéből állnak, vagyis egyszerre 2 különböző fehérjéhez kapcsolódhatnak. Ilyen például a blinatumomab (Blincyto), amelyet bizonyos típusú leukémia kezelésére használnak. A blinatumomab egy része a CD19 fehérjéhez kapcsolódik, amely néhány leukémia és limfóma sejtben megtalálható. Egy másik rész kapcsolódik a CD3-hoz, amely az immunsejteken található fehérje, az úgynevezett T-sejt. E két fehérjéhez kötődve ez a gyógyszer összehozza a rákos sejteket és az immunsejteket, amelyekről feltételezik, hogy az immunrendszer megtámadja a rákos sejteket.
A monoklonális antitestek lehetséges mellékhatásai
A monoklonális antitesteket intravénásán adják be. Az antitestek maguk is fehérjék, így ezek adása néha allergiás reakciót okozhat. Ez gyakoribb, amíg a gyógyszert először adják be. A lehetséges mellékhatások a következők lehetnek:
- Láz.
- Hidegrázás.
- Gyengeség.
- Fejfájás.
- Hányinger.
- Hányás.
- Hasmenés.
- Alacsony vérnyomás.
- Kiütések.
A kemoterápiás gyógyszerekkel összehasonlítva a meztelen mAb-k általában kevésbé súlyos mellékhatásokkal járnak. De még mindig problémákat okozhatnak egyes embereknél. Néhány mAb-nek lehetnek mellékhatásai, amelyek kapcsolódnak az általuk megcélzott antigénekhez. Például:
- A bevacizumab (Avastin) egy olyan mAb, amely a VEGF nevű fehérjét célozza meg, amely befolyásolja a tumor erek növekedését. Mellékhatásokat okozhat, például magas vérnyomást, vérzést, gyenge sebgyógyulást, vérrögöket és vesekárosodást.
- A cetuximab (Erbitux) egy olyan ellenanyag, amely az EGFR nevű sejtfehérjét célozza meg, amely a normál bőrsejteken (valamint egyes rákos sejtek típusain) található. Ez a gyógyszer néhány embernél súlyos kiütéseket okozhat.
