A különböző típusú leukémiák különböző sejtekből alakulnak ki. A leukémia különböző típusainak megértéséhez érdemes megismerni a vér- és nyirokrendszer működését.
Csontvelő
A csontvelő néhány csont belső lágyrésze, például a koponya, a lapockák, a bordák, a medence és a gerinc. A csontvelőt egy kevés vér-őssejt, érettebb vérképző sejtek, zsírsejtek és támogató szövetek alkotják, amelyek segítik a sejtek növekedését.
A csontvelőben a vér őssejtjei új vérsejtekké fejlődnek. E folyamat során a sejtek vagy limfocitákká (egyfajta fehérvérsejtekké), vagy más vérképző sejtekké válnak. Ezekben a vérképző sejtekben vörösvértestek, fehérvérsejtek (a limfociták kivételével) vagy vérlemezkék fejlődhetnek ki.
A vérsejtek típusai
A vörösvérsejtek feladata a légzési gázok, elsősorban az oxigén, kisebb részt a szén-dioxid szállítása. Ha túl kevés vörösvértest van a szervezetben (vérszegénység, vagy anaemia), fáradtnak, gyengének érezhetjük magunkat, és légszomjunk lehet, mert a test szövetei nem kapnak elegendő oxigént.
A vérlemezkék (trombociták) olyan sejttöredékek, amelyeket egy megakariocita nevű csontvelő sejt alkot. Elsődleges szerepük a vérzéscsillapításban van. A vérerek vagy véredények sérülésekor, amelyeket vágások vagy zúzódások okoznak, levegővel való érintkezés következtében a vérlemezkék alakja megváltozik. Túl kevés vérlemezke (thrombocytopenia) könnyebben okozhat vérzéseket vagy zúzódást.
A fehérvérsejtek segítik a testet a fertőzések leküzdésében, továbbá a felesleges sejttörmelékek, ill. más, vérplazmában oldhatatlan anyagok eltávolításában van szerepük. Túl kevés fehérvérsejt (neutropenia) csökkenti az immunrendszer aktivitását, és hiányában nagyobb valószínűséggel kaphat az ember fertőzést.
A fehérvérsejtek típusai
A limfociták (nyiroksejtek) szintén a vörös csontvelőben termelődnek, ám a nyirokszervekben, (nyirokrendszerben) folytatják fejlődésüket, méretük kb. 6-7 μm. Három fő típusuk a T- és a B-limfociták, valamint a természetes ölősejtek (natural killer sejtek, NK-sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben (Thymus) válnak éretté, innen a nevük. A limfociták alkotják a limfoid szövetet, amely az immunrendszer jelentős része. A nyirokszövet megtalálható a nyirokcsomókban, a csecsemőmirigyben, a lépben, a mandulákban, az adenoidokban, és szétszóródott az emésztőrendszerben és a légzőrendszerben, valamint a csontvelőben.
A granulociták (vagy polimorfonukleáris fagociták; mikrofágok) a vöröscsontvelőben keletkeznek. A vérben és a szövetekben is előfordulnak, ugyanis képesek az erek falán kilépni. Méretük 9-12 μm. A neutrofilek kis méretű idegen anyagokat kebeleznek be (endocitózis). Az eozinofilek és a bazofilek különböző túlérzékenységi reakciókban játszanak szerepet. A neutrofilek a vérben a granulociták leggyakoribb típusai. Kulcsszerepük van a vérbe behatolt baktériumok elpusztításában.
A monociták a csontvelőben vérképző monoblasztokból fejlődnek ki, és rokonságban vannak a granulocitákkal. A monociták nagyobb méretűek, mint a granulociták (átlagosan 20 μm). Szintén a vöröscsontvelőben képződnek. Az érett sejtek kivándorolnak a szövetekbe, ezeket szöveti makrofágoknak nevezzük. Mint nevük is mutatja, nagyobb méretű idegen anyagok bekebelezésére is képesek, szerepük van a sejtes (celluláris) immunválaszban is.
