A sugárterápia nagy energiájú sugarakat vagy apró részecskéket használ a rákos sejtek elpusztítására. Az ilyen típusú kezelést egy radioterapeuta onkológusnak nevezett orvos végzi. A sugárterápiát különböző helyzetekben lehet alkalmazni:
- Műtét után, hogy megpróbálják elpusztítani a megmaradt daganatsejteket.
- Fő kezelésként, ha a műtét nem jó lehetőség és a gyógyszerek nem hatékonyak.
- A daganat tüneteinek megelőzésére vagy enyhítésére.
A sugárterápia típusai
Leggyakrabban a sugárzás a testen kívüli forrásból származó tumorra összpontosul. Ezt külső sugárterápiának (EBRT) nevezik. Ez a sugárterápia hasonló a röntgen felvételhez, de a sugárzás dózisa sokkal nagyobb.
A kezelések megkezdése előtt meghatározzák a sugárnyalábok célzásának megfelelő szögeit és a megfelelő sugárzási dózist. Ez a szimulációnak nevezett tervezési munkamenet általában képalkotó tesztek, például CT vagy MRI vizsgálatok elvégzését tartalmazza.
A legtöbb esetben a teljes sugárzási dózist több héten át napi mennyiségekre osztják (általában hétfőtől péntekig adják meg). Minden kezelési alkalomkor a páciens egy speciális asztalon fekszik, miközben egy gép pontos szögből adja le a sugárzást. A kezelés nem fájdalmas. Minden kezelés körülbelül 15-30 percig tart, és ennek az időnek a nagy részét arra fordítják, hogy megbizonyosodjanak a sugárzás helyes irányításáról. A tényleges kezelési idő sokkal rövidebb.
A nagydózisú sugárterápia károsíthatja a normális agyszövetet, ezért az orvosok megpróbálják a daganatba juttatni a sugárzást, miközben a lehető legalacsonyabb dózist adják a normális környező agyterületeknek. Számos technika segíthet az orvosoknak a sugárzás pontosabb fókuszálásában:
Háromdimenziós konform sugárterápia (3D-CRT): A 3D-CRT olyan képalkotó tesztek eredményeit használja fel, mint az MRI és a speciális számítógépek, hogy pontosan feltérképezzék a daganat helyét. Ezután több sugárnyalábot alakítanak ki, és különböző irányokból irányítják a tumorra. Mindegyik sugár önmagában meglehetősen gyenge, emiatt kevésbé valószínű, hogy károsítja a normális szöveteket, de a nyalábok a daganatnál összefognak, és ott nagyobb dózisú sugárzást eredményeznek.
Intenzitás modulált sugárterápia (IMRT): Az IMRT a 3D terápia fejlett formája. Számítógéppel vezérelt gépet használ, amely a páciens körül sugárzás leadása közben mozog. A nyalábok alakításával és a daganathoz történő több irányú irányítással együtt a nyalábok intenzitása (ereje) beállítható a legérzékenyebb normál szövetekbe jutó dózis korlátozására. Ez lehetővé teheti az orvos számára, hogy nagyobb dózist juttasson a daganatba. Számos nagy kórház és rákközpont ma már használja az IMRT-t.
Volumetrikus modulált ívterápia (VMAT): Ez az újabb technika hasonló az IMRT-hez. Ehhez a kezeléshez a beteg egy asztalon fekszik, amely áthalad a sugárzást leadó gépen. A sugárzás forrása (a lineáris gyorsító) ívben forog az asztal körül, és a sugarakat különböző szögekből juttatja el. A sugárzás intenzitását a daganatra fókuszáló számítógép vezérli. Egyelőre nem világos, hogy ez a megközelítés jobb eredményeket eredményez-e, mint az IMRT, bár lehetővé teszi, hogy a sugárzást kevesebb idő alatt adják az egyes kezelések során.
Konform formájú protonsugaras sugárterápia: A protonsugaras terápia a 3D-CRT-hez hasonló megközelítést alkalmaz. De a röntgensugarak használata helyett a protonnyalábokat a tumorra összpontosítja. A protonok az atomok pozitív részecskéi. Ellentétben a röntgensugarakkal, amelyek energiát szabadítanak fel a célpontjuk elérése előtt és után is, a protonok alig károsítják az áthaladó szöveteket, majd bizonyos távolság megtétele után felszabadítják energiájukat.
Ez lehetővé teszi az orvosok számára, hogy több sugárzást juttassanak a daganatba, és kevesebb kárt okozzanak a közeli normál szövetekben. Ez a megközelítés hasznosabb lehet olyan agydaganatok esetében, amelyeknek külön élük van (például chordoma), de nem világos, hogy hasznos lesz-e olyan daganatok esetében, amelyek általában normális agyszövetekké nőnek vagy azzal keverednek (például asztrocitómák vagy glioblasztómák).
Sztereotaktikus sugársebészet (SRS) / sztereotaktikus sugárkezelés (SRT): Ez a fajta kezelés nagy, pontos sugárzási dózist juttat a daganat területére egyetlen munkamenetben (SRS) vagy néhány alkalommal (SRT). (Ebben a kezelésben nincs tényleges műtét.) Alkalmazható néhány olyan daganat esetében az agy vagy a gerincvelő olyan részeiben, amelyeket nem lehet műtéttel kezelni, vagy amikor a beteg nem elég egészséges a műtéthez.
A koponyához fejkeretet lehet erősíteni, hogy segítsen a sugárnyalábok megcélzásában. (Néha egy arcmaszkot használnak a fej helyben tartására.) Amint a daganat pontos helye megismerhető a CT vagy MRI vizsgálatokból, a sugárzás sokféle szögből koncentrálódik a tumorra. Ezt kétféleképpen lehet megtenni:
- Az egyik megközelítés szerint a vékony sugárnyalábok rövid ideig több száz különböző szögből koncentrálódnak a tumorra. Mindegyik sugár önmagában gyenge, de mindegyik a daganatnál összeadódik, nagyobb dózisú sugárzást eredményezve. Az ezt a technikát alkalmazó gépre példa a Gamma-kés.
- Egy másik megközelítés egy mozgatható lineáris gyorsítót (sugárzást létrehozó gépet) használ, amelyet egy számítógép vezérel. Ahelyett, hogy egyszerre sok nyalábot juttatna el, ez a gép a fej körül mozog, hogy sokféle szögből sugárzást juttasson a daganatba. Számos olyan nevű gép, mint az X-Knife, a CyberKnife és a Clinac, sztereotaktikus rádiósebészeti műtéttel rendelkezik.
Az SRS általában a teljes sugárzási dózist egyetlen munkamenetben adja le, bár szükség esetén megismételhető. Az SRT (néha frakcionált radiosebészeti műtétnek nevezik) esetében az orvosok többféle kezelésben adják a sugárzást, hogy ugyanazt vagy valamivel magasabb dózist adjanak be. Keret nélküli technikák állnak rendelkezésre, hogy ezt kényelmesebbé tegyék.
Képvezérelt sugárterápia (IGRT): Az IGRT esetében egy képalkotó tesztet, például egy CT-vizsgálatot végeznek közvetlenül minden kezelés előtt, hogy jobban segítsék a sugárzást a célpontig. Az IGRT-t általában a fent leírt pontosabb technikákkal együtt alkalmazzák a sugárzás leadására. Akkor a leghasznosabb, ha a sugárzást nagyon pontosan kell leadni, például amikor a daganat nagyon közel van a létfontosságú struktúrákhoz.
Brachyterápia (belső sugárterápia): A fenti külső sugárzási megközelítésektől eltérően a brachyterápia magában foglalja a radioaktív anyag közvetlen behelyezését a tumorba vagy annak közelében. Az általa leadott sugárzás nagyon rövid távolságot tesz meg, így csak a daganatot érinti. Ezt a technikát leggyakrabban a külső sugárzással együtt alkalmazzák. Nagy dózisú sugárzást biztosít a daganat helyén, míg a külső sugárzás alacsonyabb dózissal kezeli a közeli területeket.
Teljes agy és gerincvelő sugárterápia (kraniospinalis sugárzás): Ha olyan vizsgálatokkal, mint egy MRI vizsgálat vagy ágyéki szúrás, a tumor a gerincvelő (agyhártya) burkolata mentén vagy a környező agy- és gerincvelői folyadékban terjedt el, sugárzás adható az egész agy és gerincvelő tekintetében. Egyes daganatok, például az ependymomák és a medulloblastomák, nagyobb valószínűséggel terjednek így, és gyakran kraniospinalis sugárzást igényelnek.
A sugárterápia lehetséges mellékhatásai
A sugárzás károsabb a tumorsejtekre, mint a normál sejtekre. Ennek ellenére a sugárzás károsíthatja a normális agyszövetet is, ami mellékhatásokhoz vezethet.
Mellékhatások a kezelés alatt vagy utána: Néhány ember ingerlékeny és fáradt lesz a sugárterápia során. Hányinger, hányás és fejfájás is lehetséges mellékhatás, de nem gyakori. Néha a dexametazon (kortikoszteroid) vagy más gyógyszer segíthet enyhíteni ezeket a tüneteket. Néhány ember hajhullást szenvedhet a fejbőr azon területein, amelyek sugárzást kapnak. Más mellékhatások is lehetségesek, attól függően, hogy a sugárzást hol célozzák meg.
Gondolkodási és memóriaproblémák: Az ember elveszíthet bizonyos agyi funkciókat, ha az agy nagy területei sugárzást kapnak. Problémák lehetnek a memóriavesztés, személyiségváltozások és koncentrációs problémák terén. A kezelt agy területétől és a sugárzás mértékétől függően más tünetek is lehetnek. Ezeket a kockázatokat ki kell egyensúlyozni azzal a kockázattal szemben, hogy nem alkalmazzák a sugárzást és kevésbé kontrollálják a daganatot.
Sugárelhalás: A sugárkezelés után ritkán elhalt (nekrotikus) szövetek tömege képződik a daganat helyén a sugárkezelést követő hónapokban vagy években. Ezt gyakran kortikoszteroid gyógyszerekkel lehet ellenőrizni, de bizonyos esetekben műtétre lehet szükség a nekrotikus szövet eltávolításához.
Egy újabb tumor fokozott kockázata: A sugárzás károsíthatja a normál sejtek génjeit. Ennek eredményeként kicsi a kockázata egy második rák kialakulásának egy olyan területen, amely sugárzást kapott – például az agy burkolatán megjelenő meningioma, egy másik agydaganat vagy még kevésbé valószínű a koponyában kialakuló csontrák kockázata. Ha ez kialakul, általában sok évvel a sugárzás beadása után fog megjelenni. Ez a kis kockázat nem akadályozhatja meg a sugárzást igénylőket abban, hogy kezelést kapjanak.
