Néhány tüdőrák szűréssel megtalálható, de a legtöbb tüdőrák azért fordul elő, mert problémákat okoz. A tüdőrák tényleges diagnózisát a laboratóriumi tüdősejtek mintája alapján állapítják meg. Ha a tüdőráknak lehetséges jelei vagy tünetei fennállnak, keresse fel orvosát.
Orvostörténet és fizikális vizsgálat
Orvosa kikérdezi a kórtörténetét, hogy megismerje a tüneteit és a lehetséges kockázati tényezőket, továbbá megvizsgálja a tüdőrák vagy más egészségügyi problémák jeleit is.
Ha az előzmények és a fizikális vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy tüdőrák állhat fenn, akkor további vizsgálatokat végeznek. Ide tartozhatnak a képalkotó tesztek és/vagy a tüdő biopsziák.
Képalkotó tesztek a tüdőrák keresésére
A képalkotó tesztek röntgensugarakat, mágneses mezőket, hanghullámokat vagy radioaktív anyagokat használnak, hogy képet alkossanak a test belsejéről. A képalkotó teszteket számos okból elvégezhetik a tüdőrák diagnózisa előtt és után, beleértve:
- Megvizsgálni azokat a gyanús területeket, amelyek rákosak lehetnek.
- Milyen messze terjedhetett a rák.
- Annak eldöntése, hogy működik-e a kezelés.
- A kezelés után kiújuló rák lehetséges jeleinek felkutatása.
Mellkas röntgen
A mellkasröntgen gyakran az első vizsgálat, amelyet orvosa elvégez a tüdőben fellépő rendellenes területek felkutatására. Ha valami gyanús dolog jelentkezik, orvosa további vizsgálatokat rendelhet el.
Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes keresztmetszeti képeket készít a testéről. 1 vagy 2 kép készítése helyett, mint egy szokásos röntgen, a CT szkenner sok képet készít, és a számítógép ezeket kombinálva megmutatja a test egy részének szeletét.
A CT-vizsgálat nagyobb valószínűséggel mutatja ki a tüdőtumorokat, mint a rutin mellkas röntgensugarak. Ezenkívül megmutatja a tüdődaganatok méretét, alakját és helyzetét, és segíthet megtalálni a megnagyobbodott nyirokcsomókat, amelyek terjedő rákot tartalmazhatnak. Ez a vizsgálat arra is alkalmas, hogy tömegeket keressen a mellékvesékben, a májban, az agyban és más szervekben, amelyek a tüdőrák áttétjei lehetnek.
CT-vezérelt tűbiopszia: Ha a rák gyanús területe a test mélyén helyezkedik el, CT-vizsgálat segítségével a biopsziás tűt erre a területre lehet vezetni, hogy szövetmintát vegyenek a rák ellenőrzésére.
Mágneses rezonancia képalkotó (MRI) vizsgálat
A CT-vizsgálatokhoz hasonlóan az MRI-vizsgálatok részletes képeket mutatnak a test lágyrészeiről. De az MRI-vizsgálatok rádióhullámokat és erős mágneseket használnak röntgen helyett. Az MRI-vizsgálatokat leggyakrabban a tüdőrák lehetséges terjedésének felkutatására használják, hogy átterjedt-e az agyba vagy a gerincvelőbe.
Pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat
PET-vizsgálat céljából egy enyhén radioaktív cukorformát (FDG néven) injektálnak a vérbe, ami főleg a rákos sejtekben fog felhalmozódni.
PET/CT vizsgálat: Gyakran a PET vizsgálatot kombinálják a CT vizsgálattal egy speciális gép segítségével, amely egyszerre képes mindkettő elvégzésére. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy összehasonlítsa a nagyobb radioaktivitású területeket a PET-vizsgálaton a CT-vizsgálat részletesebb képével. Ez az a típusú PET-vizsgálat, amelyet leggyakrabban tüdőrákos betegeknél alkalmaznak.
A PET/CT vizsgálatok hasznosak lehetnek:
- Ha orvosa úgy gondolja, hogy a rák elterjedhetett, de nem tudják, hová. Kimutathatják a rák terjedését a májban, a csontokban, a mellékvesékben vagy más szervekben. Nem annyira hasznosak az agy vagy a gerincvelő vizsgálatára.
- A tüdőrák diagnosztizálásában nem bizonyított szerepük a kezelés eredményességének ellenőrzésében. A legtöbb orvos nem javasolja a PET/CT vizsgálatokat a betegek rutinszerű nyomon követésére tüdőrák kezelése után.
Csontszkennelés
Csontvizsgálat céljából kis mennyiségű, alacsony szintű radioaktív anyagot juttatnak a vérbe, ami főleg a csont rendellenes területein gyűlik össze. A csontvizsgálat segíthet kimutatni, hogy a rák átterjedt-e a csontokra. De erre a tesztre nincs szükség gyakran, mert a PET-vizsgálatok általában megmutatják, hogy a rák átterjedt-e a csontokra.
Vizsgálatok a tüdőrák diagnosztizálására
A tünetek és bizonyos vizsgálatok eredményei határozottan arra utalhatnak, hogy egy személy tüdőrákban szenved, de a tényleges diagnózist a laboratóriumi tüdősejtek vizsgálatával állapítják meg.
A sejteket le lehet venni a tüdőváladékból (a tüdőből felköhögött nyálka), a tüdő környékéről eltávolított folyadékból (thoracentesis), vagy tűvel vagy műtéttel (biopszia) egy gyanús területről. A minták kiválasztása a helyzettől függ.
Köpet citológia
A laboratóriumban megnézik a köpet mintáját (nyálka, amelyet a tüdőből köhög fel), hogy vannak-e benne rákos sejtjek. A legjobb módja ennek az, ha kora reggel mintákat szereznek egymás után 3 napig. Ez a teszt nagyobb valószínűséggel segít megtalálni azokat a rákokat, amelyek a tüdő fő légutaiban indulnak ki, például a laphámsejtes tüdőrákokat. Lehet, hogy ez nem olyan hasznos más típusú tüdőrák megtalálásában. Ha orvosa gyanítja a tüdőrákot, további vizsgálatokat végeznek, még akkor is, ha a köpetben nem található rákos sejt.
Csapolás (drenázs, thoracentesis)
Ha a tüdő körül folyadék gyűlt össze (az úgynevezett pleurális folyadékgyülem), az orvosok csapolással eltávolíthatják a folyadék egy részét, hogy kiderítsék, hogy azt a mellhártyára (pleura) terjedő rák okozza-e. A felhalmozódást más állapotok is okozhatják, például szívelégtelenség vagy fertőzés.
A thoracentesisnél a bőr el van zsibbadva, és egy üreges tűt helyeznek a bordák közé a folyadék lecsapolásához. A folyadékot a laboratóriumban ellenőrzik rákos sejtek szempontjából. A folyadék egyéb tesztjei is olykor hasznosak a rosszindulatú (rákos) pleurális folyadék felismerésében.
Ha rosszindulatú pleurális folyadékot diagnosztizáltak és ez légzési nehézségeket okoz, a thoracentesis megismételhető több folyadék eltávolítása érdekében, ami könnyítheti a légzést.
Tűbiopszia
Az orvosok gyakran üreges tűt használnak, hogy gyanús területről (tömegből) kis mintát vegyenek. A tűbiopsziák előnye, hogy nincs szükség műtéti bemetszésre. Hátránya, hogy csak kis mennyiségű szövetet távolítanak el, és egyes esetekben előfordulhat, hogy az eltávolított szövetek mennyisége nem lesz elegendő mind a diagnózis felállításához, mind pedig a ráksejteken végzett további vizsgálatok elvégzéséhez, amelyek segíthetnek az orvosoknak a rákellenes gyógyszerek kiválasztásában.
Finom tűszívásos (FNA) biopszia
Az orvos egy nagyon vékony, üreges tűvel ellátott fecskendőt használ a sejtek és az apró szövetrészek eltávolítására (felszívására). FNA biopszia végezhető a tüdő közötti nyirokcsomók rákos megbetegedéseinek ellenőrzésére.
A transzstrachealis FNS-t vagy a transzbronchialis FNS-t úgy végzik, hogy a tűt a légcső vagy a hörgők falán keresztül vezetik át bronchoszkópia vagy endobronchialis ultrahang alatt.
Néhány betegnél FNA biopsziát végeznek az endoszkópos ultrahang során, a tű átjutásával a nyelőcső falán.
Magbiopszia
Egy nagyobb tűt használnak egy vagy több apró szövetmag eltávolítására. A magbiopsziából származó mintákat gyakran előnyben részesítik, mert nagyobbak, mint az FNA biopsziák.
Transthoracalis tűbiopszia
Ha a feltételezett daganat a tüdő külső részén található, a biopsziás tűt a mellkas falán lévő bőrön keresztül lehet behelyezni. A tű behelyezésének helyét először helyi érzéstelenítéssel lehet zsibbasztani. Ezután az orvos a tűt a területre vezeti, miközben a tüdőt fluoroszkópiával (ami olyan, mint egy röntgen) vagy CT-vizsgálattal vizsgálja.
Ennek az eljárásnak az egyik lehetséges szövődménye, hogy levegő szivároghat ki a tüdőből a biopszia helyén, valamint a tüdő és a mellkas fala közötti térbe. Ezt pneumothoraxnak hívják. A tüdő egy részének összeomlását és néha légzési nehézségeket okozhat. Ha a légszivárgás kicsi, akkor kezelés nélkül gyakran javul. A nagy légszivárgásokat úgy kezelik, hogy egy mellkascsövet behelyeznek, amely egy-két nap alatt kiszívja a levegőt, majd általában magától begyógyul.
Tüdőtükrözés (bronchoszkópia)
A bronchoszkópia segíthet az orvosnak olyan daganatok vagy elzáródások megtalálásában a tüdő nagyobb légutaiban, amelyekből gyakran biopsziát vesznek az eljárás során.
Vizsgálatok a tüdőrák elterjedésére a mellkasban
Ha tüdőrákot találtak, gyakran fontos tudni, hogy átterjedt-e a nyirokcsomókra a tüdő vagy más közeli területek közötti térben. Ez befolyásolhatja az ember kezelési lehetőségeit. A rák terjedésének felkutatására többféle teszt használható.
Endobronchialis ultrahang
Az endobronchialis ultrahang segítségével meg lehet tekinteni a nyirokcsomókat és a tüdő közötti területen lévő egyéb struktúrákat, ha biopsziákat kell végezni ezeken a területeken.
Endoszkópos nyelőcső ultrahang
Az endoszkópos nyelőcső ultrahang a nyelőcsőbe megy, ahol megmutathatja a közeli nyirokcsomókat, amelyek tüdőrákos sejteket tartalmazhatnak. A kóros nyirokcsomók biopsziája az eljárással egyidejűleg is elvégezhető.
Thorakoszkópia
A torakoszkópiával meg lehet állapítani, hogy a rák átterjedt-e a tüdő és a mellkas fala közötti terekre, vagy e terek bélésére. Használható a tüdő külső részein, valamint a közeli nyirokcsomókban és folyadékban lévő daganatok mintavételére, valamint annak felmérésére, hogy a daganat nő-e a közeli szövetekbe vagy szervekbe. Ezt az eljárást nem kizárólag a tüdőrák diagnosztizálására végzik, hacsak más vizsgálatok, például a tűbiopsziák nem képesek elegendő mintát szerezni a diagnózishoz. A torakoszkópia a kezelés részeként is alkalmazható a tüdő egy részének eltávolítására néhány korai stádiumú tüdőrákban.
Tüdőfunkciós tesztek
A tüdőfunkciós teszteket gyakran a tüdőrák diagnosztizálása után végzik, hogy lássák, mennyire jól működik a tüdeje. Ez különösen fontos, ha a műtét lehetőség lehet a rák kezelésére. A tüdőrák eltávolítására irányuló műtét a tüdő egy részének vagy egészének eltávolítását jelentheti, ezért fontos tudni, hogy a tüdeje mennyire működik jól. Néhány rossz tüdőfunkciójú embernek (például a dohányzás miatt tüdőkárosodást szenvedőknek) nincs elég sértetlen tüdeje ahhoz, hogy kibírja a tüdő akár egy részének is az eltávolítását. Ezek a tesztek képet adhatnak a sebésznek arról, hogy a műtét jó megoldás-e, és ha igen, mennyi tüdőt lehet biztonságosan eltávolítani.
A biopszia és más minták laboratóriumi vizsgálata
A biopsziák vagy más vizsgálatok során gyűjtött mintákat egy patológiai laboratóriumba küldik. Egy patológus, aki laboratóriumi vizsgálatokkal diagnosztizálja a betegségeket, például a rákot, megvizsgálja a mintákat, és más speciális vizsgálatokat végezhet a rák jobb osztályozásának elősegítése érdekében. (Más szervekből származó rák is átterjedhet a tüdőbe. Nagyon fontos kideríteni, hogy a rák hol kezdődött, mert a kezelés a rák típusától függően eltérő.)
Molekuláris tesztek a génváltozásokra (mutációkra)
Bizonyos esetekben, különösen a nem-kissejtes tüdőrák esetében, az orvosok olyan specifikus génváltozásokat kereshetnek a rákos sejtekben, amelyek azt jelenthetik, hogy bizonyos célzott gyógyszerek segíthetnek a rák kezelésében. Például:
- Az EGFR olyan fehérje, amely nagy mennyiségben jelenik meg a nem-kissejtes tüdőrák sejtek 10-20%-án, és segíti a növekedést. Néhány, az EGFR-t megcélzó gyógyszer alkalmazható az nem-kissejtes tüdőrák kezelésére az EGFR gén változásával, amelyek bizonyos csoportokban gyakoribbak, mint például a nemdohányzók, vagy a nők körében. De úgy tűnik, hogy ezek a gyógyszerek nem annyira hasznosak azoknál a betegeknél, akiknek rákos sejtjeiben megváltozik a KRAS gén. Az orvosok most tesztelik az nem-kissejtes tüdőrák-sejteket az olyan gének változásain, mint az EGFR és a KRAS annak megállapítására, hogy ezek az újabb kezelések valószínűleg hasznosak-e.
- Az nem-kissejtes tüdőrákok körülbelül 5%-ánál van változás az ALK génben. Ez a változás leggyakrabban azoknál a nemdohányzóknál (vagy könnyű dohányosoknál) tapasztalható, akiknél a nem-kissejtes tüdőrák adenocarcinoma altípusa alakult ki. Az orvosok tesztelhetik a rákos megbetegedéseket az ALK gén változásaira nézve, hogy segíthetnek-e rajtuk a változásra szánt gyógyszerek.
- Az nem-kissejtes tüdőrákok körülbelül 1–2%-ának van átrendeződése a ROS1 génben, ami a daganatot reagálhat bizonyos megcélzott gyógyszerekre.
- Az nem-kissejtes tüdőrákok kis százalékában változások vannak a RET génben. Bizonyos gyógyszerek, amelyek a sejteket RET génváltozásokkal célozzák meg, lehetőségek lehetnek e daganatok kezelésére.
- Az nem-kissejtes tüdőrákok körülbelül 5%-ánál vannak változások a BRAF génben. Bizonyos gyógyszerek, amelyek a sejteket BRAF génváltozásokkal célozzák meg, lehetőség lehet e daganatok kezelésére.
- Az nem-kissejtes tüdőrákok kis százalékában vannak bizonyos változások a MET génben, amelyek nagyobb valószínűséggel reagálnak egyes megcélzott gyógyszerekre.
Ezeket a molekuláris vizsgálatokat el lehet végezni olyan szöveteken, amelyeket biopszia vagy tüdőrák műtétje során vettek le. Ha a biopsziás minta túl kicsi, és az összes molekuláris vizsgálatot nem lehet elvégezni, a vizsgálat elvégezhető olyan vérrel is, amelyet vénából vesznek, akárcsak a rendszeres vérvétel. Ez a vér az elhalt daganatos sejtek DNS-ét tartalmazza, amely az előrehaladott tüdőrákos emberek véráramában található. A daganat DNS vérvétel útján történő megszerzését néha „folyékony biopsziának” nevezik, és előnyei lehetnek a szokásos tűbiopsziával szemben, amely olyan kockázatokat hordozhat, mint például a pneumothorax (tüdő összeomlása) és légszomj.
Bizonyos fehérjék vizsgálata tumorsejteken
Laboratóriumi vizsgálatokat is lehet végezni bizonyos fehérjék keresésére a rákos sejtekben. Például a nem-kissejtes tüdőrák-sejteket tesztelhetik a PD-L1 fehérje szempontjából, amely megmutatja, hogy a rák nagyobb valószínűséggel reagál-e bizonyos immunterápiás gyógyszerekkel végzett kezelésre.
Vérvétel
A vérvizsgálatokat nem használják a tüdőrák diagnosztizálására, de ezek segítenek megérteni az ember általános egészségi állapotát. Például felhasználhatók annak megállapítására, hogy egy személy elég egészséges-e a műtéthez.
A teljes vérkép azt vizsgálja, hogy a vérében normális számú különféle vérsejt van-e. Például megmutatja, hogy vérszegénységben szenved-e (alacsony a vörösvértestek száma), ha vérzéssel (alacsony vérlemezke-szám miatt) gondjai lehetnek, vagy ha fokozott a fertőzések kockázata (mert alacsony a fehérvérsejtek száma). Ezt a vizsgálatot rendszeresen meg lehet ismételni a kezelés során, mivel sok rákellenes gyógyszer befolyásolhatja a csontvelő vérképző sejtjeit.
A vérkémiai vizsgálatok segíthetnek bizonyos rendellenességek megtalálásában egyes szerveiben, például a májban vagy a vesében. Például, ha a rák átterjedt a csontokra, a normálnál magasabb kalcium- és lúgos foszfatázszintet okozhat.
